Megtalálták Dávid király bibliai városát?

A régészek bárhol hatolnak a mélybe szerszámaikkal: olyan leletekre bukkannak, amelyek szinte megelevenítik az Ó- és Újszövetség lapjain leírt történeteket. Itt van Siloám tava, ahová Jézus küldte a vakon születettet, hogy mosakodjék meg, és az visszanyerte látását. Itt van Ezékiás király csatornája, amellyel a Gihon-forrás vizét vezette be a városba. Itt van a jebuzeus kori városfal, melyet Dávid és Jóáb katonái ostromoltak. Csak a legfontosabbat nem találták meg: Dávid palotáját. Eddig.

Az Elah-völgyben, Jeruzsálemtől 30 kilométerre folyó ásatások során egy települést tártak fel, melynek szerkezete jellemző a júdeai városokra. A leletek között előkerült egy cseréptöredék, amelynek felirata a héber korai változatán íródhatott, és találtak háromezer éves olajbogyómagvakat is, továbbá állati csontok ezreit. Ezek birka-, szarvasmarha-, valamint kecskecsontok, ugyanakkor egyetlen sertéscsontot sem találtak. A kánaánita, vagy filiszteus településeken előkerülő csontok 20 százaléka viszont sertéstől származik - mondta Joszef Garfinkel, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora.

Eddig a településnek csupán 10 százalékát tárták fel, ezért  a tégészek még jelentős leletek előkerülését várják. Más szakemberek  megkérdőjelezik a leletek jelentőségét. Iszrael Finkelstein, a Tel-avivi Egyetem professzora szerint a feltárt romok semmiben sem emlékeztetnek a Bibliában szereplő hatalmas birodalomra. "Egy nagy birodalomról beszélünk, amelyet csodálatos fővárosból igazgattak, olyanból, mint amilyen az asszírok birodalma volt a Kr.e. IX. században, vagy az északi Izraeli Királyság szintén a Kr.e. IX. században" - fogalmazott.

Joszef Garfinkel szerint nem a bibliai nagy birodalom a lényeg, hanem a királyság puszta léte.  "A közvélekedés szerint sosem volt Júdeai Királyság. Meggyőződésem viszont az, hogy létezett, még ha nem is volt oly hatalmas, és dicsőséges, mint a Szentírásban szereplő" - emelte ki. 

Az utóbbi időben Eilat Mazar régész (jeruzsálemi Héber Egyetem) vezetésével a Jeruzsálemben folyó ásatások során egy 10 x 30 méteres területet tisztítottak meg, ahol egy monumentális struktúra maradványait tárták fel, amely egyelőre az ásatási terület valamennyi oldalán túlterjeszkedik. A monumentális épület alapozásánál nagy mennyiségű i. e. 12–10. század közé datálható (vaskori) cseréptöredék került elő, amely a jebuzeus időszaknak, illetve az egységes királyság (Dávid, Salamon) korának felel meg. Az egymás fölé hat rétegben lerakott két és fél méter hosszú alapkövekből Eilat Mazar azt a jogos következtetést vonta le, hogy azok inkább egy középület, mint egy magánház alapozásául szolgálhattak.

Dávid valószínűleg már egészen fiatalon felismerte Jeruzsálem szellemi fontosságát, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy Góliát legyőzése után annak levágott fejét oda vitte fel. Nem kis kockázatot vállalt, mikor az akkoriban még teljesen jebuzeusok által lakott városba megpróbált bejutni, de ez a cselekedete szellemi értelemben előképe volt a város későbbi elfoglalásának. Maga az ostrom csak jóval később, már Dávid királysága idején következett be. Két leírását is olvashatjuk a Bibliában: Sámuel második könyve a hőstettet teljes egészében Dávidnak tulajdonítja, míg a Krónikák első könyve Joáb szerepét is kidomborítja.

Mindkét leírásban közös az a mozzanat, amely a jebuzeusok különös taktikáját mutatja: a várfalakra sántákat és vakokat állítottak ki, hogy megrettentsék velük Izrael fiait. Dávid azonban hadicselt alkalmazott: "Mindenki, aki vágja a jebuzeusokat, menjen fel a csatornához, és vágja ott a sántákat és vakokat, akiket gyűlöl a Dávid lelke" – olvassuk Sámuel próféta könyvében.

A legjelentősebb esemény Jeruzsálem történetében akkor következett be, mikor a király a Szövetség Ládáját a Gibeon hegyéről, Kirjat Jeárimból felvitette saját székvárosába: "arra a helyre, melyet készített számára Dávid, mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben". De vajon hol is lehetett ez a sátor? A Krónikák második könyve nyolcadik fejezetéből ez is kiderül.

"És felvitte Salamon a fáraó leányát a Dávid városából a házba, amelyet neki épített, mert ezt mondta: nem lakhat az én feleségem az Izrael királyának, Dávidnak házában, mert szentséges hely az, mivel az Úr ládája abba vitetett". Dávid tehát saját palotájában állította fel az új sátrat, amelybe a frigyládát helyezte! Kívülállóként hallatlan merészségnek tűnhet Dávid cselekedete, hogy a régi, Isten dicsőséges jelenlétével megszentelt mózesi sátorból egyszerűen magához vette a Szövetség Ládáját.

Dávid a Templom felépítésére is tudatosan készült. Hadizsákmányait Jeruzsálemben halmozta fel, hogy alapot teremtsen az építkezéshez és a berendezések elkészítéséhez. A helykiválasztás ezúttal sem a véletlen műve volt: ezer évvel korábban ezen a helyen, a Mórija hegyén készült Ábrahám feláldozni Izsákot. Itt épült fel az egyiptomi kivonulás után négyszáznyolcvan évvel a jeruzsálemi Templom, amely új korszakot nyitott a Város és egész Izrael életében.