Megtalálták az eddigi legidősebb medvefóka-kövületet
DUNEDIN. Egy új-zélandi paleontológus az eddig ismert legidősebb medvefóka-kövületet azonosította, amely ötmillió éves hiátust hidal át a medvefókák és oroszlánfókák evolúciójában.
Az Otago Egyetem kutatója Robert Boessenecker, és Morgan Churchill a Wyomingi Egytemről, az új fajt és nemet képviselő élőlényt Eotaria crypta névre keresztelte. A nem elnevezése, az Eotaria jelentése „hajnali oroszlánfóka”.
A faj apró volt, a kifejlett egyedek mérete alig haladta meg a tengeri vidrákét - mondja Boessenecker.
A részleges állkapcsot és a jó néhány, kitűnő állapotban fennmaradt fogat az 1980-as években találták meg Kaliforniában, 15-17 millió éves kőzetformációban, de tévesen rozmárfajként azonosították. A kutató a kaliforniai John D. Cooper régészeti és paleontológiai központban látta a fosszíliákat, és azonnal felismerte, hogy apró, korai medvefókához tartoztak.
„Mindez nagyon izgalmas volt, mivel a medve- és az oroszlánfókákat - a fülesfókafélék (otariidae) családja - érintően korlátozott fosszilis adatok álltak mostanáig rendelkezésre, amelyek kora a megközelítőleg 10-12 millió éves tartományra tekintett vissza” - tette hozzá.
Magyarázata szerint mindennek ellenére tudták, hogy történetüknek legalább 16-17 millió évre kell visszanyúlnia, mivel a rozmárok - a fülesfókafélék legközelebbi modern rokonai - evolúciós története ilyen messzi tartományra tekint vissza.
Az Eotaria crypta a szakemberek szerint kritikus átmeneti fosszília, amelyről foga árulkodik: a modern oroszlánfókák egyszerűsödött és a legkorábbi ismert úszólábúak komplex, medveszerű fogai között helyezkedik el.
A kutatók szerint továbbra is fennáll annak rejtélye, hogy eddig miért csak ezt az egy medvefóka-kövületet találták meg, holott kiterjedt vizsgálatok folynak Kaliforniában a hasonló korú kőzetekben.
Egy japán őslénykutató, Naoki Kono korábban azt sugallta, hogy a legkorábbi medvefókák a nyílt óceánon éltek, és csak ritkán tévedtek a kontinentális talapzat közeli területekre, ahol nagyobb eséllyel maradtak volna fenn kövületeik. Ezt az elméletet alá is támasztja, hogy az új fosszíliát az akkori kontinentális talapzatnál lerakódott üledékekből formálódó kőzet őrizte meg. A kutatást a Biology Letters folyóirat közölte.
A faj apró volt, a kifejlett egyedek mérete alig haladta meg a tengeri vidrákét - mondja Boessenecker.
A részleges állkapcsot és a jó néhány, kitűnő állapotban fennmaradt fogat az 1980-as években találták meg Kaliforniában, 15-17 millió éves kőzetformációban, de tévesen rozmárfajként azonosították. A kutató a kaliforniai John D. Cooper régészeti és paleontológiai központban látta a fosszíliákat, és azonnal felismerte, hogy apró, korai medvefókához tartoztak.
„Mindez nagyon izgalmas volt, mivel a medve- és az oroszlánfókákat - a fülesfókafélék (otariidae) családja - érintően korlátozott fosszilis adatok álltak mostanáig rendelkezésre, amelyek kora a megközelítőleg 10-12 millió éves tartományra tekintett vissza” - tette hozzá.
Magyarázata szerint mindennek ellenére tudták, hogy történetüknek legalább 16-17 millió évre kell visszanyúlnia, mivel a rozmárok - a fülesfókafélék legközelebbi modern rokonai - evolúciós története ilyen messzi tartományra tekint vissza.
Az Eotaria crypta a szakemberek szerint kritikus átmeneti fosszília, amelyről foga árulkodik: a modern oroszlánfókák egyszerűsödött és a legkorábbi ismert úszólábúak komplex, medveszerű fogai között helyezkedik el.
A kutatók szerint továbbra is fennáll annak rejtélye, hogy eddig miért csak ezt az egy medvefóka-kövületet találták meg, holott kiterjedt vizsgálatok folynak Kaliforniában a hasonló korú kőzetekben.
Egy japán őslénykutató, Naoki Kono korábban azt sugallta, hogy a legkorábbi medvefókák a nyílt óceánon éltek, és csak ritkán tévedtek a kontinentális talapzat közeli területekre, ahol nagyobb eséllyel maradtak volna fenn kövületeik. Ezt az elméletet alá is támasztja, hogy az új fosszíliát az akkori kontinentális talapzatnál lerakódott üledékekből formálódó kőzet őrizte meg. A kutatást a Biology Letters folyóirat közölte.
Forrás
hirado.hu, PhysOrg