Megtalálhatták Robert Falcon Scott táborát
LONDON. A Ross-szigeten lévő Erebus-hegy lankáin, a legdélibb jég alatti vulkánnál találták meg a minden bizonnyal Robert Falcon Scott-vezette déli-sarki expedíció által hátrahagyott tábor maradványait.
Száz évvel ezelőtt hatalmas versenyfutás kezdődött a norvég Roald Amundsen és a brit Robert Falcon Scott között, amelynek az volt a tétje, hogy ki ér először a Déli-sarkra. Ezt a versenyt Amundsen nyerte, aki 1911. december 14-én érte el a jégbe zárt kontinenst, míg Scott és csapata bő egy hónappal később vetette meg a lábát az Antarktiszon. Scott azonban a visszaúton szerencsétlen módon életét vesztette a Ross-selfjégen, mindössze egynapi járóföldre a biztonságot jelentő bázistól.
Scott és legénysége az Erebus-hegy lankáján vert tábort - valószínűleg ezt találták meg brit kutatók legutóbb. Clive Oppenheimer, a Cambridge-i Egyetem vulkanológusa elárulta: valószínűleg ugyanarról a táborról lehet szó, amelyet a Scott Polar Research Institute is említ írásos és képi források alapján. A tervek szerint az új-zélandi Antarctic Heritage Trust fogja megvizsgálni a közeljövőben, hogy valóban a kérdéses tábor maradványait sikerült-e azonosítani - közli a mult-kor.hu.
Scott 1910 júniusában kelt útra, hogy meghódítsa a Föld utolsó ismeretlen pontját, a Déli-sarkot. Melbourne kikötőjében egy szűkszavú távirat várta, amelyben Amundsen tudatta vele: ő is a Déli-sarkra tart. Minden idők legnagyobb sarkkutatója eredetileg az Északi-sarkra készült, ám miután azt 1909-ben elérte az amerikai Peary, az utolsó pillanatban célt változtatott.
Mindkét expedíció a déli pólushoz legközelebb eső Ross-jégmezőnél, egymástól látótávolságra kötött ki, s még vendégül is látták egymást a hajójukon. Amundsen 1911. október 20-án, Scott néhány nappal később, november 1-jén indult a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával egy ismeretlen, de rövidebb utat választott és az időjárás is kegyes volt hozzájuk. Két hónap után, 1911. december 14-én délután három órakor a világon elsőként elérték a Déli-sarkot, ahol egy sátorra felhúzták a norvég lobogót, belsejében pedig Scottnak szóló üzenetet helyeztek el.
Scott korántsem bizonyult ilyen szerencsésnek. Õ a valamivel hosszabb, de a Shackleton által kitaposott útvonalnak vágott neki szibériai pónikkal, kutyákkal és motoros szánokkal. A hó-és jégviharok közepette hamar kiderült, hogy a pónik nem bírják a hideget és rendszeresen elakadnak a hóban. Az állatokat le kellett ölniük, ettől kezdve iszonyatos szenvedések közepette maguk húzták a szánkókat. 1912 januárjának elején értek a 87. szélességi fokoz, ahonnan csak Scott és négy társa folytatta az utat, a többiek visszafordultak. 1912. január 16-án emelkedett hangulatban értek a Déli-sarkhoz, ahol azonban mérhetetlen csalódás és az Amundsen által kitűzött zászló várta őket.
A visszaúton az idő még zordabbra fordult, az olykor mínusz 33 fokos hideg mellett a hóvakság és az egyre fogyó élelem is gyengítette őket. Scott és két megmaradt embere 1912. március 19-én táborozott le utoljára, alig 18 kilométerre következő raktáruktól. Továbbmenni már nem volt erejük, s tisztában voltak azzal, hogy sorsuk megpecsételődött. Scott utolsó, drámai naplóbejegyzése, amelyben a feleségem szót özvegyemre javította, március 29-ről kelt. Csonttá fagyott tetemükre, irataikra és a kőmintákkal telt szánokra csak novemberben bukkant a mentőcsapat, akik a holttesteket jégsírba temették.
Scott és legénysége az Erebus-hegy lankáján vert tábort - valószínűleg ezt találták meg brit kutatók legutóbb. Clive Oppenheimer, a Cambridge-i Egyetem vulkanológusa elárulta: valószínűleg ugyanarról a táborról lehet szó, amelyet a Scott Polar Research Institute is említ írásos és képi források alapján. A tervek szerint az új-zélandi Antarctic Heritage Trust fogja megvizsgálni a közeljövőben, hogy valóban a kérdéses tábor maradványait sikerült-e azonosítani - közli a mult-kor.hu.
Scott 1910 júniusában kelt útra, hogy meghódítsa a Föld utolsó ismeretlen pontját, a Déli-sarkot. Melbourne kikötőjében egy szűkszavú távirat várta, amelyben Amundsen tudatta vele: ő is a Déli-sarkra tart. Minden idők legnagyobb sarkkutatója eredetileg az Északi-sarkra készült, ám miután azt 1909-ben elérte az amerikai Peary, az utolsó pillanatban célt változtatott.
Mindkét expedíció a déli pólushoz legközelebb eső Ross-jégmezőnél, egymástól látótávolságra kötött ki, s még vendégül is látták egymást a hajójukon. Amundsen 1911. október 20-án, Scott néhány nappal később, november 1-jén indult a végső rohamra. Amundsen és négy társa kutyaszánon, 52 kutyával egy ismeretlen, de rövidebb utat választott és az időjárás is kegyes volt hozzájuk. Két hónap után, 1911. december 14-én délután három órakor a világon elsőként elérték a Déli-sarkot, ahol egy sátorra felhúzták a norvég lobogót, belsejében pedig Scottnak szóló üzenetet helyeztek el.
Scott korántsem bizonyult ilyen szerencsésnek. Õ a valamivel hosszabb, de a Shackleton által kitaposott útvonalnak vágott neki szibériai pónikkal, kutyákkal és motoros szánokkal. A hó-és jégviharok közepette hamar kiderült, hogy a pónik nem bírják a hideget és rendszeresen elakadnak a hóban. Az állatokat le kellett ölniük, ettől kezdve iszonyatos szenvedések közepette maguk húzták a szánkókat. 1912 januárjának elején értek a 87. szélességi fokoz, ahonnan csak Scott és négy társa folytatta az utat, a többiek visszafordultak. 1912. január 16-án emelkedett hangulatban értek a Déli-sarkhoz, ahol azonban mérhetetlen csalódás és az Amundsen által kitűzött zászló várta őket.
A visszaúton az idő még zordabbra fordult, az olykor mínusz 33 fokos hideg mellett a hóvakság és az egyre fogyó élelem is gyengítette őket. Scott és két megmaradt embere 1912. március 19-én táborozott le utoljára, alig 18 kilométerre következő raktáruktól. Továbbmenni már nem volt erejük, s tisztában voltak azzal, hogy sorsuk megpecsételődött. Scott utolsó, drámai naplóbejegyzése, amelyben a feleségem szót özvegyemre javította, március 29-ről kelt. Csonttá fagyott tetemükre, irataikra és a kőmintákkal telt szánokra csak novemberben bukkant a mentőcsapat, akik a holttesteket jégsírba temették.
Forrás
mult-kor.hu