Megszépül Németpróna, az egykori aranyváros
A nagyközség 2004 óta szerette volna felújítani főterét. A projektet végül csak tavaly augusztusban kezdhették megvalósítani, amikor anyagi eszközöket, mintegy 800 ezer eurót szereztek hozzá az európai uniós alapokból.
Németpróna főterét XVI. és XVII. századi polgárházak szegélyezik. Közülük is kiemelkedik a tér közepén álló, XVII. század közepén épült városháza. Eredetileg söntés volt, a városi pincészet részeként működött. 1808-as átépítését követően fogadó lett. 1815-től székel benne a polgármesteri hivatal.
A települést német aranybányászok alapították a XII. század közepén. Kezdetben a bajmóci váruradalomhoz tartozott, majd a Noffry család kihaltával királyi birtok lett. 1430-ban Luxemburgi Zsigmond oklevele már városként említi.
1489-ben Hunyadi Mátyás a bajmóci uradalommal együtt fiának, Corvin Jánosnak adta. A XVI. század közepétől az Oszmán Birodalom terjeszkedése miatt viharosabb időszak következett a település életében, majd a XVII. században az ellenreformáció és a Habsburg ellenes felkelés eseményei hátráltatták a fejlődést. A történelem viharaiban többször felégették és kifosztották.
A XVIII. század közepén Németprónát 12 tagú magisztrátus irányította. 1772-ben-ben megkísérelték újraindítani az aranykitermelést. A bányák azonban kimerültek, ezért Németrpróna lakosai posztógyártásra, vászonszövésre tértek át. Gyorsan fejlődött a település kézműves ipara, céhek alakultak itt, többek között mészáros, szabó, fazekas, kőműves és csizmadia céh.
Németprónai polgárok
1827. július 22-én a települést súlyos tűzvész pusztította, melyben házai többsége leégett. 1845-ben a bajmóci uradalommal együtt a Pállffy család szerezte meg. 1866-ban Németpróna elveszítette városi rangját és nagyközség lett. 1910-ben 2366, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák és magyar kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye, Privigye járáshoz tartozott. Ma már szlovák ajkú a lakossága, a magyarok beolvadtak, a németeket a háború után kitelepítették.
