Mégsem élő fosszíliák a modern cápák
WASHINGTON. A rendszerint primitív élőlényeknek és élő fosszíliáknak hitt cápák egy 325 millió éves kövület újabb elemzése szerint csontos őseiktől kiindulva figyelemre méltó fejlődésen estek át.
A kövület a csontos halak és a modern cápák jellegzetességeit is hordozza, de kopoltyústruktúrái közelebbi hasonlóságot mutatnak a csontos halakéival, ami cáfolja azt a nézetet, miszerint a modern cápák nem változtak az evolúció folyamán.
John Maisey, a Nature-ben megjelent tanulmány társszerzője szerint, a hagyományos anatómiai tankönyvekben szerint a cápa a primitív állkapcsos gerincesek modellje, de ez az állítás téves.
Mostanáig a korai állkapcsos gerincesek (Gnathostomata) evolúcióját vizsgáló paleontológusok vagy a porcos (modern cápák és ráják) vagy a csontos halakra fókuszáltak. A modern cápákról azt hitték, nem sokat változtak a történelem folyamán. Ám a modern leszármazottak egy primitív képviselővel való összehasonlítása Maisey szerint pontosan ugyanolyan eset, mintha egy modern autót a Ford T-modelljével vetnénk össze, vagyis vannak hasonlóságok, de a külső alatt teljesen eltérő felépítésük.
A vizsgált cápafosszíliát - Ozarcus mapesae – Arkansasban találta meg egy házaspár, aki egy múzeumnak ajándékozta. A cápa 90 centiméter hosszú volt, hatalmas szemmel, és olybá tűnik, sekély, zavaros beltengerben élt, amely egyben óriási, tintahalszerű teremtményeknek is otthont adott.
Először CT-vel, majd szinkrotronnal vizsgálták a kövületet. A képek felfedték a fosszília ép kopoltyúíveit (a légzés biztosító kopoltyúnak támasztékot nyújtó struktúrák), melyek sorban helyezkednek el, ez pedig inkább a csontos halakat, mintsem a modern cápákat idézi.
Állkapcsa szintén a csontos halakéra hajaz. A legtöbb modern cápa állkapcsa rugalmas inakkal rögzül a koponyához, míg a csontos halaknál az állkapocs mereven összeolvadt a koponyával.
Nem ez az eddig megtalált legidősebb cápakövület, de az egyik legteljesebb. Új modellt nyújt más fosszíliák leírásához, és lehetővé teszi a korai állkapcsos gerincesek és cápák közötti hasonlóságok vizsgálatát.
John Maisey, a Nature-ben megjelent tanulmány társszerzője szerint, a hagyományos anatómiai tankönyvekben szerint a cápa a primitív állkapcsos gerincesek modellje, de ez az állítás téves.
Mostanáig a korai állkapcsos gerincesek (Gnathostomata) evolúcióját vizsgáló paleontológusok vagy a porcos (modern cápák és ráják) vagy a csontos halakra fókuszáltak. A modern cápákról azt hitték, nem sokat változtak a történelem folyamán. Ám a modern leszármazottak egy primitív képviselővel való összehasonlítása Maisey szerint pontosan ugyanolyan eset, mintha egy modern autót a Ford T-modelljével vetnénk össze, vagyis vannak hasonlóságok, de a külső alatt teljesen eltérő felépítésük.
A vizsgált cápafosszíliát - Ozarcus mapesae – Arkansasban találta meg egy házaspár, aki egy múzeumnak ajándékozta. A cápa 90 centiméter hosszú volt, hatalmas szemmel, és olybá tűnik, sekély, zavaros beltengerben élt, amely egyben óriási, tintahalszerű teremtményeknek is otthont adott.
Először CT-vel, majd szinkrotronnal vizsgálták a kövületet. A képek felfedték a fosszília ép kopoltyúíveit (a légzés biztosító kopoltyúnak támasztékot nyújtó struktúrák), melyek sorban helyezkednek el, ez pedig inkább a csontos halakat, mintsem a modern cápákat idézi.
Állkapcsa szintén a csontos halakéra hajaz. A legtöbb modern cápa állkapcsa rugalmas inakkal rögzül a koponyához, míg a csontos halaknál az állkapocs mereven összeolvadt a koponyával.
Nem ez az eddig megtalált legidősebb cápakövület, de az egyik legteljesebb. Új modellt nyújt más fosszíliák leírásához, és lehetővé teszi a korai állkapcsos gerincesek és cápák közötti hasonlóságok vizsgálatát.
Forrás
hirado.hu, livescience.com
