Megnyílt a föld Korponán: titkos járatra bukkantak

A korponai (Krupina) Városháza épülete több mint száz éves. Építői vélhetően tisztában voltak azzal, hogy kiterjedt folyosórendszer húzódik a falai alatt, ám napjainkra mindez feledésbe merült. A hivatal dolgozói ezért igencsak megdöbbentek, amikor munkahelyük fala mellett váratlanul megnyílt a föld és egy nagy kiterjedésű üreg keletkezett, amiről kiderült, hogy az adóosztály irodái alatt terül el - adta hírül a Markíza televízió.

Az illetékesek a történtek hatására elhatározták: feltérképezik város alatt több irányba elágazó földalatti folyosókat, amelyek a múlt titkaira is rávilágíthatnak.

A korponai katakombákat vérfagyasztó legendák övezik. Úgy tudni, kínzókamraként és börtönként szolgáltak. Helytörténészek szerint boszorkánysággal vádolt nőket vallattak a föld alatti termekben. A legenda nem alaptalan, Korpona ugyanis egykor központi szerepet töltött be a térség életében, jó ideig járásbírósági és szolgabírói székhely volt.

A város Zólyom megyéhez tartozott, s egyike volt az ország legrégibb településeinek. Levéltárában sok nagy becsű régiséget őriztek. Némelyek szerint még Attila idejében keletkezett, s a gótokkal rokon karpok alapították.

Korpona neve már 1135-ben szerepel okleveleinkben. Sokat szenvedett a város a tatárok dúlásakor. IV. Béla 1244-ben a város kiváltságait megerősítette s újakkal szaporította. Róbert Károly és Nagy Lajos idejében előjogai gyarapodtak. Zsigmond idejében azonban új csapás érte: feldúlták a husziták. Ez időtől fogva várként is szerepel.

Zsigmond király 1428-ban nejének, Borbálának adta a várost, s ettől kezdve Erzsébet, Beatrix, Anna és Mária királynék birtokaként is említtetik. A XVI. században végvárul szolgált a törökök ellen s menedékhelye lett a környékbeli nagy számú nemességnek.

Mikor Buda 1541-ben a török kezére jutott, a korponai őrség parancsot kapott, hogy a város mellett, alkalmas csúcson őrtornyot építsen. A török többször megtámadta a várost, de ez mindig vitézül ellenállt Krussith János, Újfalussy Ferencz, Újlaky Sebestyén és mások vezérlete alatt.

1604-ben Bocskay István Korponát is a fölkelőkhöz való csatlakozásra szólította föl. Mivel a város késett a válasszal, Bocskay egy csapatot küldött ellene Rédey Ferencz vezérlete alatt. Korpona meghódolt. Itt tartotta Bocskay a következő évben azt a nevezetes országgyűlést, mely a kibékülés pontjait tárgyalta.

Meghódolt a város 1619-ben Bethlennek is. 1626-ban törökök rabolták ki, 1644-ben Rákóczi Györgynek is megnyitotta kapuit. 1647-ben újra törökök támadtak rá; magát a várost be nem vehették ugyan, de a kinn szorult lakosok közül többet s vagy 400 darab szarvasmarhát elhajtottak. A város még ezután is sokat szenvedett a töröktől annyira, hogy Ferdinánd királytól katonát és védőszereket volt kénytelen kérni.

1678-ban Thököly, majd 1703-ban II. Rákóczi Ferencz foglalta el Korponát. II. Rákóczi Ferencz generálisa, Andrássy György, 1708 végén fölégette a védhetetlennek tartott várost, amely olyan őszinte támogatója volt a nemzeti ügynek, hogy a császári hadak előtt való meghódolása után is segítette titokban Rákóczi hadait. A nagy égés után csak lassan kezdett a város újra épülni s igen sokat vesztett hajdani erős voltából. A vár romba dőlt, a régi magyar nemes családok palotáiból egyszerű házak lettek.

A szatmári békével minden fontosságát elvesztette Korpona. Régi, gazdag iparos és kereskedő polgársága a reformációhoz csatlakozva a XVI. században jó hírű gimnáziumot  alapított; ám ezt 1702-ben megszüntették. Helyébe a piaristák állítottak iskolát 1720-ban. Ez az intézet, melynek Ipolyi Arnold püspök is növendéke volt, 1874-ben szűnt meg.

Ilyen nagy múltú város házai alatt nyilván sok volt a pince, amit akár folyosókkal is összeköthettek. A korponai katakombák hasznosnak bizonyultak a 20. században is: sokan ott rejtőzködtek és így élték túl a két világháborút. A helybeliek mindenesetre nagyon kíváncsiak a fejleményekre. Várják, hogy a föld mélye feltárja titkait. Talán többet megtudnak majd saját és városuk múltjáról is.