Még rejtély az őskajmánok migrációja
WASHINGTON. A Panama-csatornában talált megkövesedett krokodilszerű koponyák hiányzó láncszemet képviselhetnek Észak-Amerika hüllői és dél-amerikai rokonaik között.
A koponyák két új, ősi krokodilfajhoz tartoznak, melyek 20 millió évvel ezelőtt, a miocén időszakban éltek. A Journal of Vertebrate Paleontology folyóirat márciusi számában publikált új eredmények azt sugallják, hogy ezek az aligátorrokonok ősi vízi utakon juthattak egyik kontinensről a másikra, ráadásul jóval korábban, mint eddig hitték.
„A trópusok a bolygó egyik legváltozatosabb élővilágának adnak otthont. Ennek ellenére, még mindig keveset tudunk róluk” – mondja Jonathan Bloch, a vizsgálat társszerzője. A közép-amerikai fosszilis adatok korlátozottak, mivel a kőzeteket általában erdő fedi be, így a panamai ásatás „újabb ablakot nyit a múltra, melyet a trópusokon egyébiránt nehéz vizsgálni”.
A több tudományágat képviselő kutatócsapat az új fajokat - Culebrasuchus mesoamericanus és Centenariosuchus gilmorei – a Panama-csatorna újabb bővítése során találta meg. A Culebrasuchus mesoamericanus körülbelül 1,8-2 méteres lehetett, míg a Centenariosuchus gilmorei 1,2- 1,6 méterre nőtt meg. A hüllők evolúciós fájának vizsgálata felfedte, hogy az új fajok a kajmánokkal – az aligátorok dél-amerikai rokonai – álltak rokonságban.
Az állatok idejében Észak- és Dél-Amerikát tenger választotta el egymástól. Csak kicsit később - 2,6 millió évvel ezelőtt - a felemelkedő Panama-földszoros hozott létre szárazföldi hidat a kontinensek között, mely lehetővé tette, hogy a tatukhoz és óriáslajhárokhoz hasonló emlősök Észak-Amerikába költözzenek, míg a lovak és más állatok rokonai Dél-Amerikában szóródjanak szét.
A felfedezés, miszerint az új krokodilfajok még a szárazföldi híd kiemelkedése előtt a dél-amerikai kajmánokkal álltak rokonságban, azt sugallja, a kajmánősök átkeltek a vízi úton, hogy elérjék Dél-Amerikát. Az eredmény bizonyos szempontból meglepő, mivel az aligátor- és krokodilfajok nem rendelkeznek sómirigyekkel a tengervíz feldolgozásához. A legújabb bizonyítékok azt sugallják, elképzelhető, hogy a két kontinenst elválasztó vízi út nem volt olyan széles, mint eddig hitték.
Ezek a kajmánősök valószínűleg észak-déli irányú migrációt végeztek – mondja Alex Hastings, a vizsgálat vezetője. „Tudtuk, hogy volt átmenet az aligátorok és kajmánok között, de mostanáig nem volt rá bizonyítékunk, és még most is csak a felszínt kapargatjuk, sokat tanulhatunk még Közép-Amerikából.”
„A trópusok a bolygó egyik legváltozatosabb élővilágának adnak otthont. Ennek ellenére, még mindig keveset tudunk róluk” – mondja Jonathan Bloch, a vizsgálat társszerzője. A közép-amerikai fosszilis adatok korlátozottak, mivel a kőzeteket általában erdő fedi be, így a panamai ásatás „újabb ablakot nyit a múltra, melyet a trópusokon egyébiránt nehéz vizsgálni”.
A több tudományágat képviselő kutatócsapat az új fajokat - Culebrasuchus mesoamericanus és Centenariosuchus gilmorei – a Panama-csatorna újabb bővítése során találta meg. A Culebrasuchus mesoamericanus körülbelül 1,8-2 méteres lehetett, míg a Centenariosuchus gilmorei 1,2- 1,6 méterre nőtt meg. A hüllők evolúciós fájának vizsgálata felfedte, hogy az új fajok a kajmánokkal – az aligátorok dél-amerikai rokonai – álltak rokonságban.
Az állatok idejében Észak- és Dél-Amerikát tenger választotta el egymástól. Csak kicsit később - 2,6 millió évvel ezelőtt - a felemelkedő Panama-földszoros hozott létre szárazföldi hidat a kontinensek között, mely lehetővé tette, hogy a tatukhoz és óriáslajhárokhoz hasonló emlősök Észak-Amerikába költözzenek, míg a lovak és más állatok rokonai Dél-Amerikában szóródjanak szét.
A felfedezés, miszerint az új krokodilfajok még a szárazföldi híd kiemelkedése előtt a dél-amerikai kajmánokkal álltak rokonságban, azt sugallja, a kajmánősök átkeltek a vízi úton, hogy elérjék Dél-Amerikát. Az eredmény bizonyos szempontból meglepő, mivel az aligátor- és krokodilfajok nem rendelkeznek sómirigyekkel a tengervíz feldolgozásához. A legújabb bizonyítékok azt sugallják, elképzelhető, hogy a két kontinenst elválasztó vízi út nem volt olyan széles, mint eddig hitték.
Ezek a kajmánősök valószínűleg észak-déli irányú migrációt végeztek – mondja Alex Hastings, a vizsgálat vezetője. „Tudtuk, hogy volt átmenet az aligátorok és kajmánok között, de mostanáig nem volt rá bizonyítékunk, és még most is csak a felszínt kapargatjuk, sokat tanulhatunk még Közép-Amerikából.”
Forrás
hirado.hu, livescience.com
