Meg kell ismerni a munkatáborok brutalitását
A hadifoglyok, internáltak történeteit napjainkban nehéz rekonstruálni, hiszen egyre kevesebben vannak, akik mesélhetnek a történtekről, ráadásul a fennmaradt dokumentumokban leírtakat sem szabad feltétel nélkül elhinni – mondta a Kossuth Rádiónak Bank Barbara történész a hirado.hu beszámolója szerint. „Azt szokták mondani, hogy az internáltaknak három ügye volt: egyik maga a valóság, egy, amit a társaiknak meséltek, és a harmadik, amelyet kivertek belőlük” – tette hozzá.
A történész szerint a munkatáborok ugyanúgy részei a magyar történelemnek, mint például a Rákóczi-féle szabadságharc, ám sok történelemtanár nem mer hozzáfogni a bemutatásukhoz, mert a tankönyvekben is csupán néhány sor szól a táborokról. Az internálási rendszer ugyanakkor sok családot érintett, 1945 és 1947 között pedig gyerekeket is vittek a táborokba, mert a szülők egyszerűen nem tudták máshol elhelyezni őket. Az itt lezajlott brutalitásokról mindenkinek tudnia kell, hogy ne ismétlődhessenek meg újra – hangsúlyozta Bank Barbara.
A történész a Vasárnapi újság című műsorban mesélt arról, hogyan találta meg páter Vezér Ferenc végső nyughelyét. „A pálos szerzetes kiváló retorikai képességekkel rendelkezett, alig lehetett beférni a templomba, amikor ő misézett” – magyarázta Bank Barbara. A szovjet csapatok bevonulása után azonban a bíróság őt is halálra ítélte. Azzal vádolták, hogy orosz katonákat ölt meg, pedig holttesteket sem találtak.
Az ötvenes években a börtönben kivégzett vagy kínzásokba belehalt papok egy részét hamis névvel temették el, hogy az utókor se találja meg földi maradványaikat. A történésznek ez azonban mégis sikerült, miután egy apró papírdarabon rátalált arra az utasításra, amely arról rendelkezett, hogy milyen álnéven temessék el páter Vezér Ferencet, írja a hirado.hu.
Bank Barbara az internáló táborok mellett az 1956-os forradalom utáni nemzeti ellenállás történetét is kutatta. A Kossuth Rádióban szó esett a Mecseki Láthatatlanokról, akik a szovjet csapatok elől menekültek el Pécsről 1956 novemberében. „Várták, hogy megérkezik a segítség az Egyesült Államokból, fegyvereket akartak szerezni, és hírszerzőik is voltak, akik a városban állomásozó csapatok állásairól jelentettek” – közölte a történész.
Sorsuk valószínűleg azért pecsételődött meg, mert akadtak, akik kiadták társaikat a szovjet katonáknak. A szovjetek később „név szerint tudták, hogy kik az egyes csoportok vezetői, kik a helyettesek” – mondta a Kossuth Rádiónak Bank Barbara. Akiket sikerült élve elkapni, azokat bíróság elé állították.
