Márton-nap a Csallóközben libával, újborral és bállal
A Csallóközben még éltetik a Márton-napi szokásokat, de ezek többnyire már csak a libasütésre és a zenés-táncos vigasságok rendezésére korlátozódnak - tudtuk meg Nagy Iván néprajzkutatótól, a dunaszerdahelyi székhelyű Csallóközi Múzeum igazgatójától.
„A Felvidéken csak kevés élő néphagyomány maradt fenn, amelyek a szigetköziekhez és a rábaköziekhez hasonlóak. Tájainkra leginkább a Márton-napi libasütés, az újborfogyasztás és a bálozás jellemző“ – hangoztatta. Dunaszerdahelyen egészen a II. világháború kitöréséig országos jellegű Márton-napi vásárt rendeztek, ahol mindig árusítottak sült lúdfertályt.
„Mivel térségünk híres állattenyésztő vidéknek számított, a vásárban a legelőkről már behajtott, más állatfajták is gazdát cseréltek. Felvonultak az állattartók, közben Szent Mártonról, a jószág patrónusáról is megemlékeztek. Muzsikáltak a cigányok, ettek-ittak, vigadtak az emberek. Manapság a vásár szeptember utolsó hétvégéjére esik, ám állatokat már nem árusítanak itt" - magyarázta.
A Csallóközi Múzeumban nem rendeznek Márton-napi programsorozatot, mert a városi művelődési központ színvonalas rendezvényeket kínál minden évben az ünnep apropóján. "A helyi kultúrházban Márton-napi Vigadalmat tartanak, ahonnan idén sem hiányozhat a libapecsenye, a zenebona, a tánc, s a népi kultúra jegyében kiállítást rendeznek" - fűzte hozzá Nagy Iván.
Szent Márton, 316-ban, vélhetően Szombathelyen született egy a római tribunus fiaként. Apja kívánságának megfelelően a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. Az alázatos Márton a ludak óljába bújva próbált kitérni a megtiszteltetés elől, mert nem tartotta magát méltónak erre a posztra. A ludak azonban gágogásukkal elárulták a szentet, így kénytelen volt a püspökséget elvállalni. Állítólag közkedvelt püspök volt, aki a jótettei és segítőkészsége által vált híressé. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.
