Már a perzsák is haszálták - 220 éves a guillotine
1792. április 25-én, egy Nicolas-Jacques Pellentier nevű férfi lefejezéséhez használták először a híres guillotine-t. Ma már szinte közhelynek számít, hogy a nyaktiló feltalálása Joseph-Ignace Guillotin nevéhez fűződik, sőt, sokan azt is tudni vélik, hogy a „lefejező gépet” a forradalmi terror fokozása érdekében állították „munkába”, ezek az állítások azonban meglehetősen távol állnak a valóságtól.
Hasonló eszközöket valószínűleg már az ókori perzsák is építettek, a középkori Európában pedig számos helyen használták a guillotine elődjét: a Német-Római Birodalomban Fallbeil, azaz „zuhanó fejsze” néven ismerték a lefejező szerkezetet, Itáliában a Mannaia Italiana alá helyezték a delikvens fejét, a Brit-szigeteken pedig a Halifax Gibbet, vagy a „Skót Szűz” bárdja oltotta ki az elítéltek életét – írja a rubicon.hu.
A francia forradalom előtti évszázadokban a nyaktiló valójában kiváltságot jelentett. Joseph-Ignace Guillotin 1789. október 10-én éppen ebből a megfontolásból terjesztette hatpontos javaslatát a Nemzetgyűlés elé, melyben a halálraítéltekkel való humánus bánásmódot szorgalmazta, így a kivégzés során átélt szenvedést is minimalizálni akarta. Guillotin úgy vélte, ezt a számos országban használt nyaktilóval lehetne elérni, melynek használatát a Nemzetgyűlés 1792 márciusában szavazta meg.
Guillotin a továbbiakban viszonylag kevés szerepet játszott a francia nyaktiló elkészítésében, bár ő is tagja volt annak a bizottságnak, mely Antoine Louis, a király orvosának vezetésével tanulmányozta a szerkezetet. A guillotine-t azonban nem a doktor, hanem Tobias Schmidt csembalókészítő építette meg 960 frankért, ezenfelül pedig a francia állam azt is vállalta, hogy minden kivégzés után a levágott fej tárolására használt zsák árának megfelelő összeget fizet a férfinak. A nyaktilót április 15-én a párizsi Bicetre Kórházba vitték, ahol állatokon és halott embereken próbálták ki az új kivégzőszerkezetet, majd ideiglenesen a Gréve téren állították fel azt.
A guillotine először 1792. április 25-én csapódott le, az áldozat pedig egy útonálló, Nicolas-Jacques Pellentier volt. Első alkalommal, csakúgy, mint a következő években, nyaktilót a neves Sanson hóhérdinasztia egyik tagja, Charles Henri Sanson kezelte.
Bár a guillotine kezdetben az emberséges kivégzést igyekezett megtestesíteni, napjainkban már mégsem így emlékszünk rá, aminek az a legfőbb oka, hogy 1792. augusztus 21-étől, Louis Collenot d'Angremont lefejezése után mind több politikai elítélt hajtotta a fejét a lecsapódó bárd alá. A forradalom radikalizálódásával egyre gyakrabban tartottak kivégzéseket a Place de la Revolution-on, 1793 januárjában pedig a bukott uralkodó, XVI. Lajos (ur. 1774-1792) is itt fejezte be életét. A girondista kormány alatt, majd a jakobinusok hatalomátvétele után, a terror fokozódásával a nyaktiló egyre szorgalmasabban dolgozott, ezért a köznyelv – Antoine Louis neve nyomán – előbb Louisette, majd rasoir national, azaz „nemzeti borotva”, illetve Madame Guillotine névvel illette, az utóbbi köznévi formája pedig kétes hírnevet hozott az egyébiránt jószándékú doktornak.
Becslések szerint a terroruralom idején összesen 16-40 000 embert végeztek ki a Place de la Revoultion-on. A jakobinusok bukása után egyébként a guillotine továbbra is használatban maradt Franciaországban, a polgári bíróságok által kimondott halálos ítéleteket egészen 1981 szeptemberéig, a halálbüntetés eltörléséig a nyaktilóval hajtották végre, de hosszú ideig alkalmazták azt például Belgiumban, Németországban és a Távol-Keleten, Dél-Vietnamban is.
