Malária végzett a Mediciekkel, nem méreg
A 21. században sikerül megcáfolni azt a tévképzetet, hogy az 1587 októberében elhunyt I. Francesco de' Medicit és feleségét, Biancát meggyilkolták.
Korabeli források szerint a toszkán nagyherceget vadászatból hazaérve rosszullét fogta el feleségével együtt. Gyors egymásutánban hunyak el, tizenegy óra különbséggel. Francesco testvére, Ferdinando mérgezésre gyanakodott, később őt vádolták meg a gyilkossággal. Most bebizonyosodott, hogy a vád alaptalan volt. Francesco de' Medicit senki nem gyilkolta meg, maláriában hunyt el.
Kutatók közel hat éve tanulmányozzák a firenzei Medici család tagjainak életét, betegségeiket és elhalálozásuk okát. A 2004-ben indult kutatóprogramot Gino Fornaciari, a Pisai Egyetem paleopatológia professzora vezeti. Eddig a hercegi család húsz tagjának maradványait vizsgálta meg, köztük Francesco de' Mediciét. A professzor egyértelműen kimutatta, hogy esetében malária volt az elhalálozás oka. Feltételezhetően ez a kór végzett Biancával is, akit ismeretlen helyen temettek el, így az ő csontjait nem tudták megvizsgálni.
Maláriában halt meg Francesco anyja és fivérei is: valamennyien 1562-ben, egy hónap leforgása alatt hunytak el. Esetükben is gyilkosságot emlegettek a derék firenzeiek. A kutatók feltevése szerint a családfő, I. Cosimo de' Medici lehetett a vírushordozó, aki a mocsaras Maremma vidékén tett látogatása alkalmával fertőződhetett meg.
A Medici dinasztia a 13. század óta játszik fontos szerepet Firenze történetében. A Mediciek eredetileg bankárcsalád voltak, akik a nagyrészt mezőgazdasággal foglalkozó Mugello tartományból eredeztették családfájukat. Egy 1260-ból származó dokumentum tesz róluk először említést. A család tagjai az ún. „néppárt” (popolani) élén harcoltak a nemesek ellen, s többször viselték Firenze első méltóságának, a gonfalionere-nek tisztét, miként Averardo (1314), Salvestro (1378) és ennek unokája, Giovanni (1421), aki 1429-ben halt meg. Fia, Cosimo de’ Medici alapozta meg a Medici család hatalmát Firenzében.
A firenzei városállam leghíresebb nemzetsége sikeres vállalkozásai révén, főként gyapjúüzleteknek köszönhetően gazdagodott meg a 14. században. Politikai befolyását a 15. században erősítette meg Itália több városában nyitott bankfiókjaival. A Mediciek közül többen kiemelkedő politikai tehetségről tettek tanúbizonyságot, továbbá a tudományok és a művészetek pártolásáról is híresek voltak.
A család első „hivatásos politikusa" Cosimo volt, aki 1434-től harminc éven át volt a firenzei köztársaság feje. Uralkodása alatt a város rohamos fejlődésnek indult. Halála után a „Il Magnifico" , a „Nagyszerű" előnevet viselő Medici került a családi hierarchia élére. Uralma a család történetének talán legfényesebb korszakára esett. „Il Magnifico" folytatta a művészetek és a filozófiai-filológiai műhelyek támogatását, sőt maga is lelkesen alkotott.
Halála után fia, Pietro vette át a hatalmat. Õ azonban sem a közéleti, sem a családi ügyek intézésében nem mutatott tehetséget, a krónikák nem véletlenül ragasztották rá a "Lo Sfortunato" ("a Szerencsétlen") jelzőt. Riválisa, Savonarola egyre növekvő népszerűségét nem tudta megállítani, így 1494-ben, mindössze kétéves kormányzás után családjával együtt elűzték Firenzéből. A Medici-ház aranykora egy időre leáldozott. De nem végleg.
A 16. században a klérusra támaszkodva küzdötték fel magukat a Mediciek ismét a csúcsra, a világi és az egyházi hierarchiában. Három pápa is Medici volt, X. Leó, VII. Kelemen és IV. Pius. A klán Firenzében is visszaszerezte vezető pozícióját.
1569. augusztus 27-én, Cosimo de’ Medici uralma alatt jött létre a Toszkániai Nagyhercegség, melynek a Mediciek voltak a teljhatalmú urai. A nagy hatalmú nemzetség képviselői nem voltak mindenkivel jóindulatúak, esetenként kíméletlenül üldözték, meghurcolták, volt, hogy megkínoztatták politikai ellenfeleiket. Az erőszak erőszakot szül, ezt a Medici-nemzetség tagjai generációkon át tapasztalhatták.
Az összeesküvések, gyilkosságok sújtotta klán férfi ágon 1737-ben a kicsapongó életű Gian Gastonéval halt ki, aki végrendeletében Lotaringiai Ferenc Istvánt, Mária Terézia főhercegnő férjét jelölte meg utódaként. Anna Maria Ludovica de Medici, a család utolsó élő sarja 1743-ban bekövetkezett halálával teljesen megszakadt a Medici-vérvonal.
