Máig élő népszokás a betlehemezés KARÁCSONYI

A néphagyomány neve a bibliai Betlehem városából ered. Többszereplős dramatikus játék, amely Jézus születését eleveníti fel a bibliai történet alapján. Az Európa számos vidékén ismert szokás magyar sajátossága az ünnep elnevezése és a pásztorok szerepe a dramatikus játékban. Eredetileg a templomokban vagy az előttük levő téren adták elő, ám a szokás idővel elszakadt a templomoktól, és népszokásként élt tovább.

„Ez az ünnep körülbelül 1223-ból ered, Assisi Szent Ferenc indította el Greccio városban, Olaszországban, ahol megépítette az első élő betlehemet” – magyarázta portálunknak Kelemen Lajos hitoktató. „Ez az az éjszaka, amikor Mária és József Betlehembe értek, nem volt hol megpihenniük, ezért egy istállóban kaptak helyet”- tette hozzá.

A betlehemezésnek több, egy-egy tájegységre jellemző fajtája alakult ki. A Magyar Népzene Tára a betlehemes játékokat négy fő típusba sorolta: erdélyi, alföldi és felső- tiszai, dunántúli és felföldi. Minden típusban más-más jellegzetes szereplő tűnik fel. Az erdélyi típusban az angyalon, pásztoron kívül szerepel Szűz Mária, Szent József és a király szolgája, jellegzetes jelenete a szálláskeresés. Az alföldi és felső- tiszai változatban betyár, vagy huszár szerepelnek, a cselekmény jellegzetes része a perselyezés. A dunántúli típusban a pásztorok jelenete a játék központi része. A felföldi típusban az angyalon, pásztoron kívül a Gubónak, Kubonak, Berdónak, esetleg öregnek nevezett figura jelenik meg. A felföldi típus változatai az Ipoly-mentiek, ahol minden faluban szokás volt a betlehemezés.

Az Alsó-Ipoly-menti betlehemezésnek öt szereplője volt, köztük Gubo, a nevettető bojtárnak öltözött figura. Engedélykérés után a pásztorok – Gubo kivételével – bementek a házba, karácsonyi énekeket énekeltek, csörgősbottal adva meg az ütemet. Az éneklés után kiszóltak a Gubonak:
̶  Gubo, hát merre jártál?
̶  Betlehembe voltam.
̶  És mit láttál?
̶  Nagy fényességet, jászolyba kisdedet, pólyába fektetve, édesanyja ringatva, és az állatok párája melegítette – mesélte Szabó Irénke, a füleki templomban működő Rózsafüzér társulat tagja.

„Ez nagyon szép hagyomány volt régen, betlehemes fiúk járták a házakat. Már novemberben készültek, otthon készítették a betlehemet, hogy december 1-jére, advent első vasárnapjára már tudjanak járni, betlehemezni. Kifordított bárány suba volt mindegyiken, fejükön kucsma, bárány béléses kucsma, kezükben ez a bizonyos pásztorbot, és ahogy énekeltek, ezzel a bottal verték a taktust is, és ez olyan szépen csilingelt”– emlékezett vissza Szabó Irénke.

Az ENSZ 1986-ot a béke évévé nyilvánította. Egy osztrák cserkészcsapat ötlete alapján a béke szimbóluma a betlehemi Születés Templomában égő láng lett. Azóta évről-évre lámpásba zárva hozzák a lángot Bécsbe, ahol egy nagyszabású ünnepség keretén belül veszik át az egyes országok cserkészküldöttségei. A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 1991-ben csatlakozott e nemes célhoz.

„Füleken is 1991 óta fogadjuk minden évben a lángot, és átadjuk a ferenceseknek. A lángról tudni kell, hogy ez a szeretet, a béke jelképe. Ahogy a szeretetet, a békét óvni kell, táplálni kell az emberekben, ugyanúgy ezt a lángot is óvni kell, táplálni kell teljesen karácsonyig”- nyilatkozta a Hírek.sk-nak Mesiarik Marián, a cserkészek vezetője.

A betlehemállítás lényege a hajdani események átélése. Ez hozzásegíti az embereket, hogy saját szívükben is elkészítsék a jászlat, amelybe minden karácsonykor beleszülethetik a kisded, aki hajléktalanul, nincstelenül jött a világra, magára véve minden emberi fájdalmat, nélkülözést.