2012. október 26., 08:43

Magyarország az embermentő Giorgio Perlasca előtt tiszteleg

BUDAPEST, RÓMA. Könyv jelenik meg a holokauszt alatt Budapesten üldözötteket mentő olasz Giorgio Perlascáról a Mundus Novus Kiadó gondozásában, a Wallenberg Emlékév alkalmából. A kötetet hétfőn mutatják be Budapesten.
A "Szélhámos" - Egy olasz embermentő és társai a vészkorszak idején című kötet elsőként adja közre magyar nyelven új dokumentumokkal és elemző írásokkal kiegészítve Giorgio Perlasca visszaemlékezéseit.

Az eseményt beharangozó közlemény szerint Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi így fogalmaz a kötetben Perlascáról: "Igaz emberségét és emberi nagyságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy bátran életveszélyesnek nevezhető, emberéletek ezreit mentő magatartásáról évtizedekig nem beszélt, érte előnyöket, kitüntetéseket nem várt, szinte titokban tartotta azt. Magyarország zsidósága hálával emlékezik rá, és áldja az igaz ember emlékezetét."

Schweitzer József Olaszország "legszerényebb, legemberibb hősének" nevezi a könyvben Giorgio Perlascát, akire "az olasz nép büszke lehet". Mint írta, Perlasca bátran és leleményesen védte a nyilas rémuralom idején a halálra szánt zsidó embereket Budapesten 1944 őszén és telén, főleg december elsejétől január közepéig.

Perlasca védlevelekkel, illetve azzal is sietett az üldözöttek segítségére, hogy a spanyol védett házakban, amelyekben több mint 5 ezer ember bújt meg, napi körútjaival vállalta a konfliktusokat a be-betörni akaró nyilasokkal és folyamatos védelmet nyújtott. Hála kemény és kérlelhetetlen kiállásának, ezek, és szinte csak ezek a helyek érték meg érintetlenül a felszabadulást - tette hozzá.

Franco Perlasca, az embermentő fia így emlékezik a kötetben apjáról: "Kereste a módját, hogy tegyen valamit és sikerült neki, szerencsére volt rá képessége, hogy sikerüljön, miközben nem került összeütközésbe önmagával, nem volt ideológiai szempontból leláncolt személyiség, akiben az ideológia áll mindenek felett".

A kiadó könyvhöz fűzött jegyzete szerint Perlasca "négy évtizedes elbújásának megtörése, vagyis megkeresése" egy magyarországi felhívással, az Új élet című lap 1988-as cikkével kezdődött, amelynek nyomán még abban az évben a padovai zsinagógában átvehette Izrael képviselőjétől a Világ Igaza kitüntetést.

Perlasca az olaszországi Comóban született 1910. január 31-én. A 20-as években, mint annyi más olasz fiatalt, őt is magával ragadta Mussolini fasiszta mozgalma. 1935-1936-ban önkéntesként részt vett az olasz-abesszin háborúban, majd 1936-1937-ben Franco oldalán harcolt a spanyol polgárháborúban: elismerésként olyan dokumentumot kapott, amely a spanyol követségek falain belüli védelmet biztosította számára a világ bármely országában. Amikor visszatért Olaszországba és megismerte az 1938-ban életbe léptetett zsidóellenes törvényeket, hátat fordított az olasz fasiszta eszmének és mozgalomnak.

1939-ben behívták katonának. A padovai tüzérezrednél kezdte meg szolgálatát, majd mezőgazdasági munkára vezényelték. Az 1940-es évek elején egy olasz cég megbízásából marhakereskedőként az olasz hadsereget kelet-európai hússal látta el, ennek érdekében 1942-ben családjával Magyarországra költözött.

1943. szeptember 8-án Olaszország fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, majd emiatt szeptember 23-án a németek megszállták az iparilag fontos északi olasz városokat, létrejött a Salói Köztársaság. Perlascának távoznia kellett volna Magyarországról, de nem akart a hitleri "bábállamba" hazatérni. Magyarország 1944 márciusi német megszállása után hónapokig bujkált, majd fogolytáborba került. Barátja, Angel Sanz Briz spanyol nagykövet segítségével szabadult ki, és spanyol útlevelet kapott - írta a mult-kor.hu történelmi lap.

Briz nagykövet Perlascára bízta 300 spanyol védleveles magyar zsidó ügyét. Amikor 1944 novemberében Briz elhagyta Magyarországot, Perlasca beköltözött a követségre, ahol az alkalmazottak jól ismerték, s úgy tűnt, mintha ő vette volna át Briz hivatalát. Nevét Jorge Perlascára változtatta, így lett spanyol diplomata 1945 januárjáig. A követségen maradt fejléces levélpapírok és pecsétek segítségével menleveleket állított ki, gyerekeket mentett meg Eichmann halálvonatáról, voltak olyan zsidók, akiket a határról fordítottak vissza az ő közbenjárására. Hihetetlen bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor nyilas házakból, rendőrségi cellákból szabadított ki embereket, gyógyszereket és élelmet szerzett, és összesen nyolc ún. "védett házat" szervezett. Minden követ megmozgatott célja érdekében, megvesztegette Gera Józsefet, a nyilas párt egyik vezetőjét, felkereste még Vajna Gábor nyilas belügyminisztert is.

A budapesti zsidóság mentése során Perlasca együtt dolgozott a Nemzetközi Vöröskereszt képviselőjével, Friedrich Bornnal, Angelo Rotta vatikáni apostoli nunciussal, Harald Fehler svájci ügyvivővel, a portugál Pongrácz gróffal, Carl Ivan Danielsson svéd miniszterrel és az ugyancsak svéd Raoul Wallenberggel. Amikor a nyilasok felszámolták a XIII. kerületi nemzetközi gettót, a semleges országok által védett zsidók területét, csak a spanyol házak maradhattak fenn továbbra is Perlasca közbenjárására.

Mentőakcióiról később így nyilatkozott: "Miért tettem, amit tettem? Mert elviselhetetlen volt számomra az emberek látványa, akiket úgy megbélyegeztek, mint az állatokat. Mert nem voltam képes elviselni a gondolatot, hogy gyermekeket ölnek. Ennyi az egész, és nem hiszem, hogy hős lettem volna. Végül is nem történt más, mint hogy megnyílt előttem egy lehetőség és én kihasználtam."

Perlasca a háború végén visszatért Olaszországba és kereskedőként dolgozott. Zsidómentő tetteit 42 évig homály borította. Az 1980-as évek végén magyar zsidó asszonyok - akiket egykor kislányként mentett meg - felkutatták és mindent elkövettek azért, hogy az őt megillető elismerésben részesüljön. 1988-ban a padovai zsinagógában Perlasca átvehette a Világ Igaza kitüntetést Izrael államtól, 1989-ben megkapta a Magyar Népköztársaság aranykoszorúval ékesített Csillagrendjét. Jeruzsálemben, az Igazak Parkjában emlékfát ültettek tiszteletére és tiszteletbeli izraeli állampolgárságot is kapott. 1990-ben Raul Wallenberg-kitüntetést vehetett át, 1991-ben Spanyolországban Katolikus Izabella érdemrenddel jutalmazták, Olaszország pedig Grand Ufficiale della Repubblica kitüntetéssel ismerte el érdemeit. A Bátorság Arany Medálja kitüntetést már csak özvegye vehette át hazájában 1992-ben.

Padovai házában halt meg 1992. augusztus 15-én. Életéről könyveket írtak, tetteiről filmet forgattak Perlasca - Egy igaz ember története címmel olasz-magyar-francia-svéd koprodukcióban. Budapesten a Bródy Sándor utcában látható a mellszobra, emléktáblája van a XIII. kerületi Szent István parkban, míg Kőbányán szakközépiskola viseli Giorgio Perlasca nevét.
Megosztás