Magyar világutazó ihlette Old Shatterhand alakját?
Franz Remmel úgy látta, hogy May regényeinek bizonyos részletei olyannyira hasonlítanak Xantus anyjának Amerikából küldött leveleire, hogy az nem lehet véletlen. A “bizonyítékok” között vannak hasonló antropológiai leírások (indiánok ábrázolása), emberi és fizikai tulajdonságok egyezőségei (kék szem, erős testalkat, lobbanékonyság), életrajzi hasonlóságok (indián területeken átvezető pionírakciók, “oltalmazó” barátság az indiánok iránt) és állítólagos tárgyi bizonyítékok (egy Gödöllőn kiásott, Xantus nevével ellátott ismétlőkarabély, ami emlékeztet Shatterhand fegyverére).
Az elmélet hívői szerint May a magyar világjáró írásait fordításból ismerte meg, majd ezt követően levélben kérte a tudós engedélyét, hogy főhőst csinálhasson belőle - írja a mult-kor.hu. A lap cikke szerint Manfred Hecker német irodalmár szerint tévedés lenne a hasonlóságok alapján szándékosságot feltételezni, és ugyanígy gondolkodik Sándor István etnográfus is, aki szintén nem talált semmiféle tudományos bizonyítékot a teóriára.
Karl May egyébként úgy nyilatkozott, ő maga volt Old Shatterhand mintaképe, sőt Amerikában járva “még sokkal több mindent” átélt, de már kortársai se nagyon hittek neki. Többször a szemére vetették, hogy “önéletírásai” hemzsegnek a csúsztatásoktól. Ami tény: May Amerikába csupán 1908-ban – évekkel az indiánregények megírása után – jutott el, és akkor sem utazott a New York állambeli Buffalónál nyugatabbra.
Xántus János 1825-ben Csokonyán született, a középiskolai tanulmányait már Győrben végezte. A gyorplusz.hu portál egyik írásában rámutat: a XIX. századi világutazók egyik legjelentősebb alakja az 1848-49-es forradalom és szabadságharc több ütközetében helyt állt, részt vett többek között a pákozdi csatában is. Vitézségét mutatja, hogy a gyalogságnál a főhadnagyságig vitte.
A világosi fegyverletétel után Xántus Jánost az osztrák hadseregbe sorozták, innen szökött először Németországba, majd Angliába, végül pedig az Egyesült Államokba. A kalandok sora az új kontinensen folytatódott, ahol volt újságkihordó, matróz és könyvkereskedő is, sőt a Pacific Vasút építésénél mint térrajzoló segédkezett, s az amerikai állampolgárságot is megszerezte.
Iowa államban a magyarok által alapított New Budán (ma Davis City) szeretett volna farmerként letelepedni, de a földszerzés nem sikerült. Beállt az amerikai hadseregbe, és itt figyeltek fel képességeire természetrajzi és preparátori területen. Támogatni kezdték gyűjtő munkáját, anyagai a Smithonian intézetbe és a Magyar Nemzeti Múzeumba kerültek. Tevékenysége révén mintegy négyszáz új fajt írtak le a tudósok, ezek közül huszonnégy állat- és két növényfaj tudományos megnevezésében a Xántus név is szerepel. A későbbiekben a Csendes-óceán meteorológiai viszonyait tanulmányozta, és közben felfedezett 89 szigetet és zátonyt. A ’60-as évek elején az Egyesült Államok mexikói konzuljaként is tevékenykedett.
A felfedező nem csak a tengeren túl, de idehaza is nagy népszerűségnek örvendett, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. Magyarországra hívták, ahol nem csak a pesti állatkertet szervező bizottság elnöki tisztét látta el, de az állatkert megnyitásakor már mint igazgató tartotta meg beszédét. Később még tagja volt egy kelet-ázsiai expedíciónak is, ahonnan gazdag gyűjteménnyel tért haza. A Bécsi Világkiállításon hazánk a Xántus János és Rómer Flóris által összeállított néprajzi gyűjteménnyel szerepelt. A kalandos életű tudós világutazó 1894-ben hunyt el.
