Magyar emlékek nyomában: Széchenyi István – Bécs

Széchenyinél többet valóban kevesen tettek a haza előmeneteléért. Nevéhez fűződnek az 1830-as évek reformtörekvéseinek programadó művei: a Hitel, a Világ és a Stádium (utóbbit a cenzúra megtiltotta a birodalmon belül kinyomtatni). Gyakorlati ország-gyarapító tevékenységére emlékeztetik ma is a késői nemzedékeket a folyamszabályozások, a Tudományos Akadémia, a Lánchíd.

Bár ő reformokkal, Kossuth Lajos pedig radikális lépésekkel képzelte el a nemzet felvirágoztatását, a 48-as forradalom vezetője nagyra becsülte Széchenyit. Kossuth ezt írta róla: „Ujjait a kor ütőerére tevé és megértette lüktetéseit; és ezért, egyenesen ezért tartom én őt a legnagyobb magyarnak..."

Életének utolsó évtizedét Széchenyi István szülővárosától, Bécstől nem messze, Döblingben töltötte, egyre elhatalmasodó betegségével viaskodva. Az ottani ideggyógyintézetben – nem utolsósorban a császári rendőrség ismétlődő zaklatásainak hatására – önkezével vetett véget életének.

Farkas József György
(Az írás a Magyar emlékek a nagyvilágban c. sorozat része)