Magyar emlékek nyomában: Rostás Pál – Budanje

A halálos tusa szemtanúi, a közeli Wippach (Vipava) lakói a franciák távoztával az elesett huszárt díszes temetéssel búcsúztatták, sírja fölé emléket állítottak. Idővel a helyi lakosok és az egykori ezred tagjai gyűjtést indítottak, a befolyt összegből – 1845-ben – életnagyságú szobrot emeltek.

Később az emlékmű súlyosan megrongálódott, maradványait a Nova Gorica-i múzeum kőtárában őrizték. Ezeket és az egykori dokumentációt felhasználták az új szobor megalkotásához.

A budanjei önkormányzat – a ljubljanai magyar nagykövetséggel egyeztetve – rendezte a környéket és helyreállíttatta a talapzatot.

A helyi, tiszta szlovén iskolában önképzőköri téma volt a szobor története, a gyerekek adakoztak elsőként.

Az újraállítás költsége elérte a 17 ezer eurót, ebből tízet a szlovének álltak, a fennmaradó részt a magyar fél vállalta magára.

Farkas József György

(Az írás a Magyar emlékek a nagyvilágban c. sorozat része)