Magyar emlékek nyomában: Magyar jakobinusok - Brünn
A kazamatákban nemcsak gonosztevőket, közönséges bűnözőket, de politikai foglyokat is őriztek. A brünni vár fegyintézeti minőségében gyászos emlékhelye a magyar történelemnek is. A 18. század végén a magyar jakobinusok legjava töltött súlyos börtönéveket a Špilberk földalatti celláiban, az 1848-i forradalom után pedig a szabadságharc fogságba esett katonái sínylődtek nyirkos tömlöcükben.
A várbörtönnek az évszázadok alatt összesen 80 ezer foglya volt. Az erőd falai között senyvedett Kazinczy Ferenc (1759–1831) is, akit a Martinovics-féle összeesküvésben vállalt – amúgy nem túl fontos és látványos – szerepéért előbb halálra ítéltek, majd ezt kegyelemből meghatározatlan ideig tartó várfogságra változtatták. A nagy magyar irodalomtudós és irodalomszervező hat évet ült a Špilberkben, ott készült leveleit, más írásműveit a hagyomány szerint gyakran saját véréből és rozsdából kevert tintával írta a cella homályában…
A csehszlovákiai magyar főiskolások brünni Corvina Egyesülete 1927-ben emléktáblával jelölte meg Kazinczy raboskodásának helyét. 1964-ben a vár falára kétnyelvű márványtáblát erősítettek mindazon magyar hazafiak tiszteletére, akik a Habsburg-birodalom (a kufsteini mellett) e talán legszigorúbb fegyintézetében szenvedtek „a nemzeti függetlenségért és a haladásért”.
Ha már a tiroli Kufstein említtetett: Kazinczy Ferenc és még nagyon sok magyar sorstársa ott, az Inn-parti börtönerődben is raboskodott, sőt Munkács várbörtönében is. Sokan emlékezhetnek még rá iskolai tanulmányaikból: Kazinczy a Fogságom naplója című művében örökítette meg azt a 2387 napot, amelyet szörnyű megpróbáltatások közepette töltött rács mögött.
Batsányi János – Párizs, Linz
Batsányi János kalandos és tragikus fordulatokban bővelkedő életét nagyban meghatározta a történelem. A forradalmi hevületű versek szerzőjeként inkább ismert poéta alázatos munkájával eredményesen szolgálta a magyar nyelv és irodalom ügyét is.
Batsányi János (1763-1845) Tapolcán született kispolgári családban, apja vargaként kereste kenyerét. Gimnáziumi tanulmányait Keszthelyen, Veszprémben és Sopronban, a filozófiai tanfolyamot 1783-tól Pesten, a piaristáknál végezte. Tanulmányai folytatásához az anyagiakat csak úgy tudta előteremteni, hogy állást vállalt; joghallgatóként Orczy Lőrinc házába került, mint a neves költő fiának tanulótársa. 1787-től az Orczy család támogatásával Kassán, a kamaránál gyakornok, majd írnok. Valószínűleg itt lett szabadkőműves. 1788-ban az ifjú Kazinczy Ferenccel és az öregedő Baróti Szabó Dáviddal megalapította a Magyar Museum című lapot, melyet a második számtól már egyedül szerkesztett - Kazinczyval a viszonyuk megromlott, s útjaik végleg elváltak.
1794-ben a magyar jakobinusok szövetkezésében való részvétel gyanúja miatt Budán elfogták. A vádat ugyan nem sikerült rábizonyítani, mégis egy évi fogságra ítélték és Kufsteinba szállították. Börtön élményeiből születtek Kufsteini elégiái. 1796 májusában szabadult, ekkor Bécsben telepedett le hivatalnokként, ám bekapcsolódott a művészeti életbe, újrakezdte szerkesztői munkásságát. 1805-ben feleségül vette Baumberg Gabriellát, a neves osztrák költőnőt, aki később szerepet játszott fogságból történő szabadulásában is.
A francia forradalmat lelkesen köszöntötte, A franciaországi változásokra című nyolc soros, sodró lendületű epigrammája különleges helyet foglal el a magyar irodalomban, költészetünk leginkább hiteles válasza a Párizsból érkező hírekre. 1809-ben Batsányi javította át és egészítette ki Napóleon proklamációját a magyarokhoz.
A Bécsből kivonuló csapatokkal Párizsba ment, ahol nyugdíjat is kapott. A francia főváros VI. kerületében a rue Mazarine 30. számú házon láthatóan az emléktáblája.
1815-ben a Párizst megszálló osztrák katonaság elfogta, a brünni Spielberg várbörtönébe szállították, 1816-os szabadulását követően Linzbe száműzték. Munkásságának utolsó negyedszázadában, elszakadva a hazai irodalmi élettől, még néhány fontos művet alkotott. Halála előtt két évvel a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta.
Farkas József György
(Az írás a Magyar emlékek a nagyvilágban c. sorozat része)
