2015. augusztus 13., 19:08

Maga mögött hagyta napközelpontját a 67P üstökös

DARMSTADT. A 67P/Csurjumov-Geraszimenko-üstökös csütörtökön elhaladt a Nap közelében, az európai Rosetta szondával nyomdokán.
201508131719310.67p02.jpg
Galéria
+2 kép a galériában

A perihéliumra, avagy napközelpontra csütörtökön, közép-európai idő szerint 4 óra 3 perckor került sor, ekkor az űrvándor 186 millió kilométerre járt a Naptól 6,5 éve tartó pályáján.

Paolo Ferri, az Európai Ûrügynökség (ESA) darmstadti központjának vezetője a dpa-nak kifejtette, minden zökkenőmentesen zajlott le, maga az elrepülés nem volt különösképpen látványos. Az elmúlt nyolc hétben a 67P a Naphoz közeledvén egyre több napenergiát halmozott fel, ezáltal a felszínén lévő por aktivitásának növekedését figyelték meg. Hozzátette, további robbanásokra és még több felkavarodó porra számítanak szeptemberig. Az űrvándor feltöredezésének valószínűségét most is minimálisra becsülte, de nem zárta ki.

A Rosetta kutatócsapata folyamatosan nyomon követi az apró jeges világ felmelegedését. Az üstökös július 29-én port és gázt, illetve egy igen fényes anyagsugarat lövellt az űrbe. A Rosetta kamerái által észlelt eddigi legfényesebb kitörést megörökítő izgalmas fotókat kedden tette közzé az ESA.

Carsten Güttler, az Osiris kamera csapatának tagja szavai szerint az anyagsugarak rendszerint sokkal haloványabbak a magnál, és igen erőteljesen meg kell növelniük a képek kontrasztját, hogy láthatóvá váljanak, ám a július 29-i jóval ragyogóbb volt. (A Naphoz közeledvén egyre aktívabb üstökösök által kibocsátott anyag hozza létre az éjszakai égbolton néha szabad szemmel is látható jellegzetes csóvájukat.) Eme anyagsugár fényes és rövid életű volt. A 18 perc különbséggel lőtt három fotó a megjelenését és a halványulását örökítette meg.

Az ehhez hasonló megnövekedett aktivitás a kutatók szerint nem feltétlenül esik egybe a perihéliummal, mivel a hőmérséklet-növekedés fokozatosan megy végbe. Mark McCaughrean, az ESA kutatója a BBC-nek az üstökös napközelpontját a nyári napfordulóhoz hasonlította, amely nem a nyár legmelegebb napja. Vagyis, miképp a Földön a nyár legforróbb napjai rendszeresen a leghosszabb napokat követik, így az üstökösön is hirtelen és előre nem jósolható kitörésekre kerülhet még sor.

A Rosetta 2014. augusztus 6-án érkezett meg a 67P/Csurjumov-Geraszimenkóhoz, miután Philae landolóegysége leszállt felszínére, a szonda maga az űrvándort tanulmányozta, egészen 30 kilométerig közelítette meg felszínét. Az utóbbi hónapokban viszont az egyre erősödő aktivitás miatt visszavonulásra kényszerült, mostanság több mint 300 kilométerről tartja szemmel. Mivel a kutatók számítanak az aktivitás további erősödésére, ezért lehetséges, hogy még jobban eltávolodnak a Rosettával. Az év vége felé viszont lehetővé válhat 10-30 kilométerre való megközelítése.

A Philae mindeközben nem vette fel újra a kapcsolatot a szondával. Tavaly novemberi érkezése árnyékos helyre vetette, ilyenformán napelemeivel nehéz akkumulátorainak az újratöltése. Azóta csak rövid „telefonhívások” létesültek, és az irányítók egyelőre nem tudják, visszanyerhetik-e a stabil kommunikációs kapcsolatot a két készülék között.

201508131719310.67p02.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás