Ma van zöldcsütörtök
Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, sokfelé friss sóskát, spenótot, vagy éppen csalánt főztek, s az a hiedelem járta, hogy így jobb lesz a termés. A csirkéket is friss zölddel etették elődeink.
Azt mindannyian tudjuk, hogy nagypénteken tilos húst enni. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, amit ruszlinak is hívnak, vagy éppen a tojásos, tejes ételek - írja a kapospont.hu. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. Nagypénteken nem raktak tüzet sem, kenyeret már csak ezért sem süthettek.
Nagypéntekhez időjárással kapcsolatos jóslások is fűződnek. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, ám ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz. A víz, amely megtisztít, különös jelentőséggel bír ezen a napon. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak, sőt a szeplő ellenszerének. A csépai hiedelem szerint szótalan víznek kellett lennie, vagyis menet közben, sem jövet, sem közben nem volt szabad megszólalni. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé volt ismert, hasonlóan egészségvarázsló célzattal.
A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Jászdózsán nagyszombaton reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!" Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagyobb zajt csaptak, és a férgeket jelképező szemetet söpörték ki a kocsiútra. Gyerekjátékként is fennmaradt a nagyszombati féregűzés. A gyerekek haranggal, csengővel a nyakukban szaladták körbe a házat.
Csépán úgy vélték, hogy nagyszombaton a ház körülseprésével a boszorkányokat is elhajtják. A ma is gyakorolt és közismert húsvéti nagytakarítás többnyire meszeléssel, mázolással egészült ki. Így ír erről visszaemlékezésében Vankóné Dudás Juli Galgamácsáról: „A lányok mázolták, meszelték, tapasztgatták a falakat, a padot, mely az ablak alatt állt egész nagyhéten. Ez a padka földből volt, az ablak alatt, közvetlen a fal tövében".
A negyvennapos böjti idő után csak a feltámadás ünnepén lehetett újra húst fogyasztani, húst fogyasztani. Ebből lett a húsvét, azaz megszentelt ételeknek, melyek megvédtek a mértéktelenségtől, az elfogyasztásával kezdődött újra a húsfogyasztás. Hagyomány, hogy vasárnap délelőtti húsvéti nagymisére gondosan előkészített, kendővel letakart kosárral mentek a hívők a templomba, mely tartalmazott húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást és bort. Hogy miért ezeket rakták a kosárba? Nos, a tojás az újjászületésnek, a termékenységnek legősibb jelképe, de sok helyen szerepelt a tojás, mint szerencsét hozó amulett. Vagy azt a tojást, melyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázsszerűnek tartották. A hiedelem szerint viszont, húsvét reggel egy tojáson átnézve, meg lehet látni a benne táncoló bárányt. Jóslásra is használták, mert ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. A tojás a családi összetartást is jelképezi. A hagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztani a húsvéti tojást, hogy ha valamikor eltévednének, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el, és hazataláljanak.
A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdték. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztottak, melynek gonosz űző szerepe volt. A húsvéti sonkát sok helyen úgy eszik, hogy “csontot nem törnek” benne. Evése megvédi a földeken dolgozó embereket az ebéd utáni pihenőn, hogy ne másszon kígyó a szájukba. Sok helyen a sonka egy darab csontját a kémény füstjárójára akasztották, hogy megvédjék a házat a tűztől, vagy a rosszul termő fára akasztották, hogy bő termésű legyen a fa. A velőből betegségre kenőcsöt készítettek.
A húsvéti bárány Jézust, mint áldozatot jelképezi, a bor pedig Krisztus vérét. A hagyomány szerint a juhászgazdák a húsvétkor leölt bárány vérével megkenték az ajtófélfát, hogy a gyermekeiket megvédjék a bajtól - írja a kapos.hu. A húsvét befejeztével az étel maradványait is megbecsülték. Van, ahol az égett sebet kezelték vele, vagy verébkár ellen hintették a gabonaföldekre, máshol az aprójószággal etették meg.
Húsvét hétfő a locsolkodás napja, ilyenkor a férfiak felkeresik a lányokat, asszonyokat annak érdekében, hogy el ne hervadjanak. A mai kedves szokás a termékenységkultuszra, a keresztelésre és a nomád népek tavaszváró ünnepére vezethető vissza. Nagy a készülődés a férfiak körében húsvét hétfőjén. A régen használt vödör víz helyett ma már a szódásballon, és a kölni van divatban. Az óvatlan lányokat a kertkapu mögött pedig legtöbbször meglepetés várja.
A locsolkodás a termékenységkultusszal és a kereszteléssel van kapcsolatban. A locsolással a megtisztulást hozták el a férfiak. A világon leginkább Magyarországon szokás, de itt sem mindenhol. Gönczi Ferenc néprajzkutató 1937-ben azt írta egyik könyvében, hogy Somogyban a nép gyermekei között nem ismert a locsolkodás. Később városi szokásként terjedt el, de már finomított formában, a vödör víz helyett kölnivel locsoltak.
