Ma van Szent Flórián emléknapja

Krisztus állhatatos katonája a harmadik század második felében született, feltételezhetően Cannabiacá-ban, a mai Ausztria területén (Zeiselmauer-ben) és 304. május 4-én halt meg a mai Lorchban (Laureacum-ban). Ereklyéi Sankt Florian-ban (Ausztria) és Krakkóban (Lengyelország) a Szent Flórián-bazilikában találhatók. A tűzoltók, kohászok és kéményseprők védőszentje.

Szent Flórián a császári hadsereg tisztje volt. Légiója Laureacumban (ma Lorch), a mai Ausztria területén állomásozott. Amikor Diocletianus uralkodása idején 304-ben kitört a keresztényüldözés és negyven katonát letartóztattak, Flórián védelmébe vette őket a provincia helytartójánál, egy bizonyos Aquilinus-nál, megvallva előtte, hogy ő is keresztény. Mivel a helytartó nem akarta elveszíteni bátor katonáit, igyekezett meggyőzni őket, hogy mutassák be az áldozatot a pogány isteneknek. A császári törvény értelmében csak így menthették volna meg életüket. Miután a helytartó rábeszéléssel nem ért el eredményt, szörnyű kínzásnak vetette alá őket.

Minthogy azonban ez sem törte meg a katonák erejét, Aquilinus dühében lefejeztette őket. Flóriánnak nagyobb szenvedést szánt, követ köttetett a nyakába és a közeli Enns folyóba dobatta. A víz azonban felszínre hozta a testet, amelyet nagy tisztelettel eltemettek. Idővel pedig, amikor az üldözések megszűntek, sírjánál templomot és kolostort emeltek (Sankt Florian). Egy későbbi alkalommal, amikor a lorch-i századot Rómába rendelték, a keresztény katonák magukkal vitték egykori vezérük ereklyéit az Örök Városba.

Vértanúsága miatt Szent Flórián rövid időn belül népszerűvé vált. A tűzvész, a háború és az árvíz elleni küzdelem védőszentjeként kezdték tisztelni. Alakját számtalan módon megformázták városkapukban, tereken és házakban. Leggyakrabban tűzvész idején hívták segítségül, amely az akkori idők számára az egyik legnagyobb veszély forrása volt. Idővel azonban, amikor a tűzvész már nem volt gyakori jelenség, tisztelete elhalványult – olvasható a Magyar Kurír honlapján.