2015. június 16., 13:22

Ma van az 56-os forradalom mártírjainak emléknapja

BUDAPEST. Ötvenhét év után is főhajtást érdemel Nagy Imre egykori miniszterelnök példája, aki a forradalom hatására még élete árán is hazáját és nemzetét választotta - hangsúlyozta Gulyás Gergely (Fidesz) kedden Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapján a mártír miniszterelnök budapesti szobránál.
201506161334090.1601.jpg
Galéria
+2 kép a galériában


Az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke szerint "Nagy Imre és mártírtársainak felakasztása és minden végtisztességet nélkülöző elföldelése, valamint a forradalom és szabadságharc utáni tömeges megtorlások örökre egyértelművé tették a magyar nép számára, hogy a szocializmus hatalomgyakorlása nem csak vérben fogant és illegitim, de összeegyeztethetetlen az európai civilizációval és mindazon értékekkel, melyeket az ezeréves államiság a keresztyén állam és a nyugati világhoz való tartozás jelent".

Gulyás Gergely kitért arra, hogy Nagy Imre egész politikai pályafutása ellentmondásos képet mutat: 1956-ig egy a néphez valamelyest közelebb álló kommunista pártkáder életútja az övé, azonban a forradalom során az akkori miniszterelnök szembesült azzal, hogy választania kell kommunizmus és szabadság, diktatúra és népuralom, nemzetköziség és nemzet között. Nagy Imre a forradalom hatására értette meg Kós Károly író, építész igazságát: "az ember kötelessége, hogy a maga népét szolgálja, aki ez alól kihúzza magát, az népe árulója".

A fideszes képviselő szerint Nagy Imre példája bizonyítja, hogy a Saulusból Paulusszá válás akkor lehet maradandóan hiteles, "ha a bűnt nem csupán bűnbocsánat, hanem megigazulás is követi". Kifejtette: Nagy Imrét az 1956-os forradalom és szabadságharc 13 napja és különösen a vele szemben lefolytatott koncepciós eljárásban mindvégig tanúsított helytállása emeli kommunista pártvezetőből, "a nemzet távolról sem ellentmondásoktól mentes nagyjainak sorába".

A fővárosi Vértanúk terén tartott megemlékezésen egy szál fehér rózsával és néma főhajtással rótta le tiszteletét mások mellett Benkő Tibor vezérkari főnök, Szegő László, a köztársasági elnök főhadsegédje, országgyűlési képviselők, valamint több állami és civil szervezet képviselője.

Június 16-án az 1956-os forradalom mártírhalált halt miniszterelnökéről, Nagy Imréről és mártírtársairól, a forradalmat követő megtorlás áldozatairól emlékezik meg az ország. Az 1958. június 16-án kivégzett Nagy Imrét és mártírtársait, Maléter Pál honvédelmi minisztert, Gimes Miklós újságírót, az 1958. április 24-én kivégzett Szilágyi Józsefet, Nagy Imre titkárságvezetőjét és a börtönben 1957. december 21-én elhunyt Losonczy Gézát, a Nagy Imre-kormány államminiszterét huszonöt éve, 1989. június 16-án helyezték végső nyugalomra a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában. A Hősök terén tartott gyászszertartás, majd az azt követő rákoskeresztúri temetés a magyar rendszerváltás katartikus eseménye volt, amely a szocialista korszak végét is jelképezte.

Lezsák: mindig volt és mindig lesz magyar összefogás


Az Országgyűlés alelnöke szerint a nagy történelmi pillanatokban mindig volt és mindig lesz magyar összefogás, ahogy volt 1956-ban és 1989. június 16-án is volt a Hősök terén.

Lezsák Sándor Nagy Imre egykori miniszterelnök és mártírtársai kivégzésének 57. és újratemetésének 26. évfordulóján azt mondta, az újratemetés több volt puszta gyászszertartásnál. Kifejtette: 1989-ben ezen a napon 1956 igazsága és szellemisége kiszabadult a meghamisított történelem és a megtorló bírósági ítéletek lapjairól. Az alelnök a parlament nyári rendkívüli ülésének első ülésnapján azt mondta, sokszor elhangzott, hogy a forradalom mártírjainak újratemetése, a rendszerváltás egyik jelképes állomása volt. Mint mondta, 26 év után még mindig kerülnek elő újabb tények, dokumentumok, melyek újabb kérdéseket vetnek fel, de az soha nem lehet kérdés, hogy 1956 forradalmában a magyar nemzet és a népakarat nyilvánult meg.

Az sem lehet kérdés - folytatta - , hogy a kommunista a megtorlást nemcsak a vérszomjas bosszú vezérelte, hanem az a tudatos elhatározás is, hogy a politikai gyilkosságokkal a magyarságot lehetőleg örök időre eltántorítsák nemzeti önazonossága és érdekei védelmétől akár súlyos véráldozat árán is. Lezsák Sándor szerint azt sem lehet megkérdőjelezni, hogy nem Nagy Imre volt a hazaáruló, hanem azok, akik halálra ítélték. Nagy Imre a mártíriumban magasztosult, alakja a szabadság és a nemzeti függetlenség jelképévé vált - hangsúlyozta. Mint mondta, a magyarságot ezekkel ítéletekkel és gyilkosságokkal sem lehetett örök időkre elrettenteni, de negyed évszázad kellett ahhoz, hogy a történelem és "a magunk készülődése megérlelje az időt", amikor a Hősök terén megtörtént az igaz népítélet.

Hozzátette: az ötvenhatosok képviseletében Rácz Sándor, a magyar ifjúság nevében Orbán Viktor beszéde ott és akkor egy korszak jelképes lezárásával új távlatot sugallt, és vele a reményt, hogy nemcsak egy sötét korszak nyomása alól szabadultak a magyarok, hanem végre dönthetnek szabadon önön dolgaikról. Mindaz, ami a következő negyedszázadban történt velünk részben igazolta, részben cáfolta az akkor támadt reményeinket - vont mérleget.

Lezsák Sándor szerint jól felfogott érdekünk és erkölcsi kötelességünk, hogy minden kétely és keserűség mellett, minden az országot ért külső és belső támadás ellenére őrizzük elménkben és szívünkben 56 emlékét.
201506161334090.1601.jpg
Galéria
+2 kép a galériában
Megosztás