Ma van advent első vasárnapja

Az egyházi év kezdete

A Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól Jézus Krisztus születésének napjáig, december 25-ig tartó advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyra való előkészület ideje. A szó a latin adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik, mégpedig kettős értelemben: Jézus Krisztus megszületése Betlehemben és második eljövetele az idők végezetével. A négy vasárnap további jelentéssel is bővült: az Úr négy eljövetelét szimbolizálja először a megtestesülésben, másodszor a kegyelemben, harmadszor a halálunkban, negyedszer az ítéletkor, amelyekre készülnünk kell. A liturgiában az advent színe a lila, kivéve advent harmadik vasárnapját (Gaudete vasárnap), amikor szabad rózsaszínt használni.

Kezdetben csak egy adventi vasárnapot ünnepeltek, a 7. században Nagy Szent Gergely pápa állapította meg négyben a számukat, és 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az adventi időszakot a katolikus egyházban. Régen advent kezdetét éjféli harangzúgás jelezte, szigorú böjti időszak volt, és az emberek hajnali misére (roráte) jártak.

Mivel advent az András naphoz legközelebb eső vasárnappal kezdődik, így idén december 3-án kezdjük meg az ünnepi készülődést. Idén egyébként advent negyedik vasárnapja és a szenteste is egybeesik. Adventben – a húsvétot megelőző nagyböjt időszakához hasonlóan – nem tartottak lakodalmakat és zajos mulatságokat sem.

Az adventi időszak megkerülhetetlenné vált jelképe az adventi koszorú

Advent jelképe az adventi koszorú, amelyet rendszerint fenyőgallyakból fonnak, a ráhelyezett négy gyertya közül minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg. A gyertyák a Jézus születése révén szétáradó világosságot, egyben a hitet, a reményt, a szeretetet és az örömöt jelképezik. A szokás a 19. században jött divatba, de gyökerei még a pogány korba nyúlnak vissza. Az első, kocsikerék nagyságú adventi koszorún még 24 gyertya állt, és minden hétköznap egy fehéret, minden vasárnap egy pirosat gyújtottak meg. Az adventi koszorúkat a templomokban áldják meg advent első vasárnapján vagy az előző szombat esti szentmisén.

Oktató jelleggel készült el az első adventi koszorú

Az első adventi koszorút Johann Hinrich Wichern, német evangélikus lelkész készítette el 1840-ben egy árvaházban, oktató jelleggel. A lelkész 23 gyertyát helyezett el egy felfüggesztett szekérkeréken, amelyen advent minden napján eggyel többet gyújtott meg karácsonyig, és a szokás hamar követőkre talált.

Ma az advent jellegzetes jelképévé vált az adventi koszorú, mely felfüggeszthető vagy asztalra helyezhető fenyőből, örökzöldből és négy gyertyából készül. Advent négy vasárnapján szokás meggyújtani egy-egy újabb gyertyáját.

A négyes szám a karácsonyt megelőző négy hetet jelzi. Minden héten eggyel több gyertyát meggyújtva a növekvő fényt szimbolizáljuk, hiszen ez az év legsötétebb időszaka. Másrészt a gyertya Krisztus jelképe, a koszorú pedig az örökkévalóságot jelképezi, így hát nem véletlen, hogy ennyire népszerű lett.

Magyarországra ez a szokás katolikus közvetítéssel jutott el. Ez azt jelenti, hogy a katolikusoknál három lila és egy rózsaszín gyertya van a koszorún, így jelképezik, hogy a harmadik vasárnap az öröm vasárnapja. Más felekezetek azonban a fehér, halvány rózsaszín gyertyáktól egészen a sötétkékig mindenféle színt használnak.

Kutatták is a koszorú népszerűségét

Amikor a szokás Magyarországon is egyre népszerűbb lett, készítettek egy kutatást, hogy mi lehet ennek az oka. Elsősorban iskolákban osztották szét a kérdőíveket, és nagyon érdekes eredményre jutottak. "Egyrészt, vitathatatlan, hogy azért szeretjük ennyire a koszorút, mert nagyon esztétikus, és meghitt érzést kelt bennünk a gyertyafény” – mondta a kutatást végző néprajkutató, Tátrai Zsuzsanna.

Másrészt, a kutatás során az is kiderült, hogy közösségépítő hatása is van a koszorúkészítésnek. Sokszor ugyanis a család együtt készíti el a koszorút, közben énekelnek, imádkoznak, és így rendkívül meghitt atmoszféra jön létre ilyenkor.

„Ennek az időszaknak fantasztikusan jó jelképe lett a koszorú. Egy jelkép sok mindent el tud indítani, akár egy közösség életében, akár egy nagyobb társadalmat tekintve is. Ma már óvodákban, iskolákban is készítenek koszorút, s ez egy nagyon jó közösségépítő ötletnek bizonyult” – hangsúlyozta Tátrai Zsuzsanna.

Advent, a néphagyományok időszaka

A karácsonyt megelőző négy hétben több, a néphagyományok szempontjából fontos nap is van. December 6-án Szent Miklós, 13-án, Luca napja, 21-én Tamás napja, 24-én pedig Ádám és Éva napja meghatározók az adventi időszakban, de a karácsony előtti négy hét azért is fontos, mert a betlehemes csoportok és a kántálók ilyenkor kezdenek el szerveződni és megtanulni a szövegeiket.

A kántálókhoz nagyon érdekes szokás fűződik például. Õk ugyanis karácsonyi énekekkel látogatnak el házról házra. Ha egy családban nézeteltérés alakult ki, és meghallották a kántálók énekét, az egyenlő volt a bocsánatkéréssel, ami azt jelenti, hogy nem kellett bocsánatot kérniük egymástól a feleknek.

A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Szent Miklós napját, december 6-át nagyjából a 6. század óta ünneplik, azonban a köztudatba igazán a Mikulás csak a 19. század végén került be. A Mikulás a Miklós név szlovák névváltozata, és maga a szokás osztrák eredetű.

A volt rendszerben a Mikulás helyett a Télapó elnevezést vezették be az orosz mintára. A több mint félévszázados orosz fennhatóság megtette a hatását, hiszen nagyon sok ének még ma is a Télapóról szól.

Újjáélednek a régi szokások?

A Mikulás ma már mindenhol megtalálható. Általában az éj leple alatt érkezik, de a gyerekek találkozhatnak vele személyesen is a bevásárlóközpontokban, óvodákban, iskolákban. Jön hozzánk a lappföldi Mikulás is, de van már magyar is, egy Fejér megyei faluban, Nagykarácsonyban. Hozzá lehet levelet írni, sőt, meg is lehet látogatni.

A nevéhez fűződő leghíresebb legenda szerint élt Mürában egy szegény ember, aki nem tudta férjhez adni három lányát, mert nem volt pénze hozományra. A dolog Miklós fülébe is eljutott, ám a püspök túl szerény volt ahhoz, hogy nyíltan segítsen. Az éjszaka leple alatt három erszényt dobott be az apának, így a lányok megmenekedtek attól, hogy örömlánynak adják őket. Miklós e tettéért a hajadonok védőszentje, s oltalmazója a házasságnak és az anyaságnak.

A magyar hagyományban a Dunántúlon a láncos Miklósok voltak híresek. Ennek a lényege, hogy a legények felöltöztek, bekormozták az arcukat és ijesztgették a lányokat és a gyerekeket, és a láncaikat csörgették. Ezzel a gonosz, ártó hatalmakat akarták elűzni a sötétségből. Szent Miklós ünnepének kapcsán a legősibb mágikus szokások keverednek egymással.

A fény napján megtudhatjuk, ki a boszorkány

December 13., Luca napja, a téli napforduló kezdőnapja. A Luca név a „lux lucis”, a fény szóból ered. A néprajzkutató szerint ezen a napon mérhetetlenül sok varázslás, jóslás van a néphagyományban.

Többek között ilyen a Luca-kalendárium. Ez azt jelenti, hogy Luca-naptól karácsonyig 12 nap van, és ez az időszak jelzi a következő esztendő 12 hónapját. Ilyenkor minden nap feljegyzik, hogy milyen az időjárás, és ebből következtetnek a következő időszakra. Például, ha december 13-án havazott, az a jóslat szerint azt jelenti, hogy az év első hónapja, január havas lesz.

A Luca-cédula is rendkívül népszerű volt a fiatal leányok körében régen. A jóslás lényege az, hogy a lányok 12 cédulára fölírnak különböző fiúneveket. Ezek közül minden nap el kell dobni egyet anélkül, hogy megnéznék, milyen név van ráírva, és a – varázslat szerint –, amelyik név megmarad, úgy fogják hívni a lány jövendőbelijét.

„Lassan készül, mint a Luca széke” – tartja a mondás. A széket Luca-napján kezdik el készíteni 9 vagy 13-féle fából. A hiedelem szerint ha erre a székre az éjféli misén rááll a készítője, akkor meglátja a falu boszorkányait. Elmenekülni előlük csak mákszórással lehet, mert a monda szerint a boszorkánynak fel kell szedegetnie a mákszemeket. Hogy mi kényszeríti erre a boszorkányokat, azt nem lehet tudni, mindenesetre így tartják.

A tökfaragás sem mai hagyomány

Halloweenkor szokás a tökfaragás, de ma már kevesen tudják, hogy az szorosan kapcsolódik régi, Luca-napi hagyományainkhoz is. December 13-án ugyanis Luca-tököt faragtak, és azzal ijesztgették éjszaka a ház lakóit.

Tamás napjához is tartozik egy érdekes hagyomány. Ekkor – december 21-én – gyakran vágtak disznót, és zsírjáról azt gondolták, gyógyító hatású. Ezt nem ritkán fogyasztották, inkább megtartották szükséghelyzetekre.

A karácsony előtti kilenc napban elkezdődik a Szent Család-járás is, ez a hagyomány is kezd újraéledni. Ennek lényege, hogy a szálláskereső szent család tiszteletére minden nap más házhoz mennek a szent családnak beöltözött emberek egy szentképpel, és eléneklik a Szállást keres a Szent Család kezdetű éneket, és áhítatot tartanak.