Ma van a zsidó tavaszünnep
A zsidó naptár szerint ádár hónap 14. napján, az előző napnyugtától az aznapi első három csillag megjelenéséig ünneplik a purimot, a megmenekülés napját, az ószövetségi eredetű zsidó tavaszünnepet, a "zsidó farsangot".
A Gergely-naptár szerint 2013-ban ez az ünnep február 23-24-re esik. A hagyományosan karneválokkal és társas összejövetelekkel együtt járó ünnepen a zsidók arra emlékeznek, hogy Eszter, Ahasvérus (Artaxerxész) perzsa király zsidó származású felesége megakadályozta, hogy a király főembere, Hámán elpusztítsa a Perzsiában élő zsidókat. A leírt események időpontja körül van bizonytalanság, a legvalószínűbb, hogy Kr.e. 474 körül játszódhattak le.
A bibliai történet szerint Hámán, a király kegyeltje és minisztere meggyűlölte a zsidókat, és az egész nemzetet ki akarta irtani. Naponta vetettek neki sorsot, hogy melyik nap kedvező a terv véghez vitelére, innen az ünnep neve: a "pur" sorsvetést jelent, ennek többes száma a purim. Hámán végül ádár hónap 13. napja mellett döntött, és a királytól a zsidókat a birodalom ellenségének beállítva rendeletet csikart ki legyilkolásukra és kifosztásukra. Eszter nagybátyja, az Ahasvérus előtt nagy becsben álló Mordecháj (Mardukeus) tudomást szerzett a titkos parancsról, és meggyőzte a királynét, hogy járjon közben nemzetségéért. Eszternek ez sikerült, Hámán lelepleződött, és az általa Mordechájnak állított bitófára akasztották fel.
A király újabb rendeletet bocsátott ki, amely arra jogosította fel a zsidókat, hogy fegyverrel is megvédhessék magukat. Így aztán a nap, amely pusztulásuk napjának volt szánva, a bosszú napja lett: a zsidók megölték támadóikat, köztük Hámán tíz fiát. Asszony vagy gyermek nem volt az áldozatok között, és a legyilkoltak vagyonához sem nyúltak. Susában, a fővárosban a király még egy napig engedélyezte a zsidó közösségnek, hogy végezhessenek azokkal, akik velük akartak végezni. (Michelangelo a Sixtus-kápolna freskóin a történetből három epizódot festett meg.)
Mivel Eszter könyve, a Megila szerint a purim a zsidók számára a fény és a vigalom, az öröm és tisztesség ünnepe, ma is a korlátlan jókedv jellemzi. Ádár haváról az áll a zsidó tanításokban, hogy ez az év legszerencsésebb hava. Ádár 13-án, az ünnep előestéjén Eszter böjtje van, ekkor és másnap reggel is felolvassák a zsinagógában az ősi Eszter könyvét. Ez az egyetlen alkalom, amikor az imaházban hangoskodni lehet, sőt kell is, például Hámán nevének említésekor. Ádár hó 14. napja a tulajdonképpeni ünnep, majd 15-én a Susán-purimot ünneplik, emlékezve arra, hogy a hajdani perzsa fővárosban csak egy nappal később fejeződött be a harc.
Purimkor finom ételeket küldenek a barátoknak és adományt a szegényeknek, hogy ők se nélkülözzenek az örömünnepen. E napon böjtölni tilos, ehelyett ünnepi vacsorát kell tartani, és érdemes annyi lechájimot ("az életre" héber pohárköszöntés) koccintani, hogy az ember ne tudjon különbséget tenni az átkozott Hámán és az áldott Mordecháj között. Hagyományos étel a töltött káposzta, a főzelék, a sütemények közül a flódni (almás, diós lepény), a kindli (mákos vagy diós tekercs), a hámántáska (mákkal vagy lekvárral töltött, háromszög alakú sütemény). Purimkor szokás maskarába öltözni, tréfás színdarabokat előadni, sőt még kártyázni is.
