Ma 54 éve végezték ki Nagy Imrét

Ma Budapesten több helyen megemlékeznek az évfordulóról. Délelőtt katonai tiszteletadással, koszorúzással és néma főhajtással emlékeznek a mártírokra. Az eseményen részt vesz Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Délután a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete megemlékező demonstrációt tart Nagy Imre szobránál. Beszédet mond: Mécs Imre és Gyurcsány Ferenc (Demokratikus Koalíció), Iványi Gábor (Evangéliumi Testvérközösség), Hiller István (Magyar Szocialista Párt), Tóth Károly (MÚOSZ), Márton László (Magyar Demokratikus Charta), Donáth Ferenc (Nagy Imre Társaság), Tanos Áron (Magyar Szolidaritási Mozgalom); az eseményt Vágó István vezeti.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírjait nem szovjet utasításra végezték ki. Halálos ítéletéről a korabeli magyar pártvezetés és maga Kádár János döntött. "A fennmaradt dokumentumokból az derült ki, hogy a Szovjet Kommunista Párt csak mint lehetőségről beszélt a kivégzésekről. Az ítéletet Magyarországon hozták meg, a történészek szerint egyértelműen koncepciós perben. Nagy Imre miniszterelnökkel együtt csaknem 300 forradalmárt öltek meg a megtorlás időszakában és 21 ezren kerültek börtönbe” – írja a dehir.hu

Nagy Imre Kaposváron született 1896-ban. Részt vett az első világháborúban, a 20-as években Magyarországon tevékenykedett, majd 1927-ben emigrált. 1930-ban küldöttként érkezett Moszkvába, ahol többek között a moszkvai rádió magyar adását szerkesztette. 1944-ben tért haza a Magyar Kommunista Párt (MKP) vezetésének tagjaként.

Rövid ideig földművelési, majd belügyminiszter volt, 1947-49 között az Országgyűlés elnöke. 1953-ban szovjet kezdeményezésre miniszterelnök lett, politikai és gazdasági reformok bevezetésén dolgozott. Mivel ragaszkodott programjához, 1955 elején leváltották, majd kizárták a pártból. 1956. október 23-án a tüntetők követelésére ismét ő lett a miniszterelnök.

„E tisztségében egyfelől igyekezett a forradalom legfőbb célkitűzéseit elfogadtatni az MDP-, valamint a szovjet vezetéssel, másfelől mérsékelni igyekezett az általa túlzottnak ítélt követeléseket. A társadalom akaratával egyre inkább azonosulva tűzszünetet hirdetett, fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a többpártrendszer újbóli bevezetését. Válaszul arra, hogy a fegyverszünet ellenére újabb szovjet csapatok érkeztek az országba, november 1-jén bejelentette az ország semlegességét, kilépését a Varsói Szerződésből. November 4-én hajnalban a jugoszláv követségre menekült. 22-én a Kádár-kormány menlevelével hagyta el az épületet, ám a szovjetek őrizetbe vették és Romániába deportálták. 1957. április 14-én tartóztatták le Snagovban” – fejti ki Szakolcai Attila Az 1956-of forradalom története c. könyvében.

Miután visszaszállították Budapestre, megtagadta a vallomástételt, nem kívánta az eseményeket politikailag és büntetőjogilag értékelni. 1958 februárjában megkezdődött a titkos per Nagy Imre és társai ügyében, június 9. és 15. között folytak le a zárt tárgyalások. Június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét halálra és teljes vagyonelkobzásra, Gimes Miklóst és Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani, Donáth Ferencet 12 évi, Tildy Zoltánt 6 évi, Jánosi Ferencet 8 évi, Vásárhelyi Miklóst pedig 5 évi börtönre ítélte.

A három halálos ítéletet másnap hajnalban hajtották végre. A holttesteket kátránypapírba csomagolva temették el a börtön udvarán. 1961. február 24-én kihantolták, majd a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában arccal a föld felé helyezték el Nagy, Maléter és Gimes földi maradványait.

1989. június 16-án mintegy negyedmillió ember részvételével, kivégzése után pontosan 31 évvel hősnek kijáró tiszteletadással újratemették Nagy Imrét, Gimes Miklóst, Losonczy Gézát, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és az ’56-os forradalom ismeretlen szabadságharcosát. A többórás szertartást az egész ország figyelemmel kísérte a tévé képernyői előtt. "A Történelmi Igazságtétel Bizottság által, de az egész ellenzék támogatásával rendezett gyászünnepség a Kádár-rendszer – s az egész szovjet tömb – összeomlásának szimbólumává vált” – írja a jelesnapok.oszk.hu.