Lisieux-i Szent Teréz - "a modern idők legnagyobb szentje"

Marie-Francoise-Thérése Martin 1873. január 2-án a normandiai Alenconban látta meg a napvilágot, öt lánygyermek közül a legkisebbként. Rendkívül vallásos környezetben nőtt fel, a lányok később valamennyien apácák lettek. Négyéves volt, amikor anyját elvesztette, a család ezután a normandiai Lisieux-be költözött. Majdnem kilencéves volt, amikor a bencés apátság iskolájába kezdett járni, de az érzékeny, a szerzetesi életforma iránt vonzódó lány nem érezte jól magát társai között.

Tízévesen súlyosan megbetegedett, majd váratlanul meggyógyult, amit ő annak tulajdonított, hogy a Szűzanya jelent meg neki. 1886 karácsonyán élte át "megtérését", ettől kezdve csak a felebaráti szeretet, valamint a másokért való imádkozás és segítségnyújtás vezérelte. Legkedvesebb olvasmánya Kempis Tamás Krisztus követése című könyve volt, s azt mondta: "Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön."

1887 tavaszán arra kérte apját, hogy - nővéreihez hasonlóan - neki is engedélyezze a belépést a sarutlan karmeliták rendjébe, de fiatal kora miatt a rend elöljárói, majd audienciáján XIII. Leó pápa is elutasította. Az engedélyt végül 1887. december végén kapta meg, a lisieux-i karmelita kolostor kapuját a következő év tavaszán léphette át, s ettől kezdve rövid élete végéig itt élt.

A szerzetesi ruhát 1889. január 10-én öltötte magára, ekkor kapta "a Gyermek Jézusról és Jézus Szent Arcáról nevezett Teréz nővér" rendi nevet is, a fogadalmat 1890-ben tette le. Még beöltözése előtt is kétségek gyötörték, a következő években sokat szenvedett a magánytól, a főnöknő zaklatásaitól, de szenvedéseiben az üdvösség felé vezető utat látta.

A szeretet utáni vágy ösztönözte, s abban hitt, hogy Isten végtelen irgalmassága magasba emeli és magába zárja a lelket. Úgy érezte,  hogy a "testvéri szeretet" itt a földön minden, s hogy Istent csak abban a mértékben szerethetjük, amilyen mértékben a felebaráti szeretetet gyakoroljuk. Mint mondotta: "Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutassam a lelkeknek az én kis utamat."

Amikor a kolostorban járvány tört ki, derekasan helytállt, ezért engedélyezték neki a mindennapi áldozást. 1893-ban verseket kezdett írni, majd elkészült a Jeanne d'Arc küldetése című drámája. 1896 nagypéntekén vért kezdett köpni, s egészen haláláig kísértések kínozták. A tüdőbajtól legyengült szerzetesnő 1897. szeptember 30-án hunyt el. Teréz különböző mondásai 1926-ban Az utolsó szavak címmel jelentek meg, önéletrajzát több nyelvre - köztük magyarra is - lefordították.

A nővér, aki életében "ismeretlen akart maradni", utolsó éveiben vetette papírra gyerekkori és a karmelita rendben átélt élményeit, spirituális felfedezéseit, gondolatait. A három kézirat - az első Pauline, a második Marie nővéréhez íródott, a harmadik a zárda főnöknőjének kérésére született - halála után egy évvel jelent meg Pauline szerkesztésében Egy lélek története címmel.

A kötetet először kis példányszámban nyomtatták ki, főként a rend tagjainak és vallási elöljáróknak szánták, de olyan élénk érdeklődés mutatkozott iránta, hogy hamarosan újabb és újabb kiadások jelentek meg, és hat nyelvre fordították le. Teréz rendkívül népszerű lett a hívők körében, a legenda szerint az akkor hétéves, átmenetileg megvakult Édith Piaf azután nyerte vissza látását, hogy 1922-ben elzarándokolt Teréz sírjához.

Boldoggá avatását 1914-ben X. Pius pápa kezdeményezte, s utódja, XV. Benedek engedélyezte, hogy a folyamat felgyorsítása érdekében eltekintsenek a halál és a kanonizáció között szokásosan kivárandó ötven évtől. Terézt XI. Pius pápa 1923-ban boldoggá, majd 1925. május 17-én szentté avatta, a szertartáson 60 ezer ember zsúfolódott össze a Szent Péter-székesegyházban. Ünnepét október 3-ára vették fel a naptárba, majd 1969-ben október 1-jére helyezték át.

Teréz a betegek, a pilóták, a kertészek és a missziók patrónája, Franciaország második védőszentje, 1997-ben II. János Pál pápa negyedik nőként nyilvánította egyháztanítóvá. Szüleit 2015-ben - a katolikus egyház történetében első házaspárként - együtt avatták szentté, és folyamatban van egyik nővérének szentté avatása. Teréz nevét világszerte számos közterület, iskola és templom viseli, az emlékének szentelt, 1954-ben épült lisieux-i bazilika - Lourdes után - Franciaország második legnépszerűbb zarándokhelye.