Lezárult a Mécs László Emlékév
„A krisztusi szeretet, az egyháznak a gondolkodásmódja és az egyházon át áramló isteni kegyelem határozta meg. Aki ebből erőt merít és eszerint gondolkodik, eszerint beszél, az nem csalatkozik meg még akkor sem, ha sok-sok nehézséggel és bajjal kell megküzdenie” – fogalmazott Balogh Piusz.
A pannonhalmi apátságba Nagykaposról egy autóbusznyi csoport érkezett. A Boldogasszony-kápolnában a nagykaposi Erdélyi János Vegyeskar, az Erdélyi János Irodalmi Kisszínpad, illetve a Csak zenekar irodalmi összeállítással hajtott főt a papköltő emléke előtt.
A Mécs László születésének 120. évfordulója tiszteletére megtartott emlékévet a Nemzetstratégiai Kutatóintézet támogatta. A rendezvénysorozat fővédnöke, Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke is jelen volt a Mécs László halála évfordulója napján megrendezett szertartáson.
„Próbáljuk megkeresni azokat a fogódzókat, kapaszkodókat, amibe nemcsak a külhoni magyar testvéreink, hanem az egész magyar nemzet kapaszkodhat. Én azt gondolom, hogy Mécs László több okból ilyen. Ahogy ő is elmondja, egyszerre ember, költő és pap. Talán úgy is fogalmazatnék, hogy az élet egyik legszentebb küldetésének tesz eleget. S mint olyan, mindannyiunk számára világító jel” – mondta Szász Jenő.
Mécs László Hernádszentistvánon (Kosto¾any nad Hornádom) született. Premontrei papként 1920 júniusában került Nagykaposra, s 10 évig szolgálta a helyi római-katolikus egyházközösségét. Az Ung-vidéki kisvárosban hűen őrzik a magyar örökség-díjas papköltő emlékét.
„Számunkra Mécs László nemcsak egy nagykaposi plébános volt, hanem egy olyan Kárpát-medencében gondolkozó pap, ember és költő, akire úgy érezzük, hogy a Kárpát-medence magyarságának fel kell néznie és emlékét meg kell őriznie” – hangsúlyozta Gabri Rudolf, a nagykaposi Magyar Közösségi Ház elnöke.
Az Ung-vidéki kisvárosban meghirdetett Mécs László Emlékév keretében versmondó fesztivált, rajz- és esszéíró pályázatot hirdettek meg az ifjúság számára, valamint Mécs László Emlékestet, konferenciákat tartottak.


