Légicsapást terveztek Budapest ellen a szovjetek
A Corvin köz bombázására készült négy harci repülőgép a Kijev melletti Boriszpol légibázison. A Magyar Idők összeállításában így idézi Jevgenyij Podolnij másodpilótát: „Megkaptuk a parancsot. Felszállás: 1956. november 4-ére virradóra, 23.40-kor. Az előírt alakzat: követő vonulás, 15 km-es távolság tartásával. Bombateher: gépenként 10 db légibomba, ebből mindegyiken 2-2 FAB–500-as és 8-8 FAB–250-es gravitációs romboló bomba. Az irányzás célpontja a felkelők központja, amely egy [film]színház épületében van a Pest nevet viselő városrészben, s ez a bázisa a magyarok fő erejének. Visszaút – jobb fordulattal Kijev felé. A repülés magassági szakaszai: 8, 6 és 3 ezer méter. Műszer szerinti sebesség 380 km/h. A világító bombákat a csoport [első és hátsó] záró gépei vetik”.
Így ír a szovjet távolsági nehézbombázók egykori harci bevetéséről Jevgenyij Podolnij másodpilóta abban a visszaemlékezésben, amelyet novemberi számában ismeret az Aeromagazin, egy eddig ismeretlen epizódot tárva a hatvanegy évvel ezelőtti eseményekről az olvasók elé. A cikkből a Budapest légterébe vezényelt négy szovjet bombázó repülőgép parancsnokainak nevén kívül megismerhető a legénység néhány tagja is, azonosítható a parancsnoki gép gyártási száma, és megtudható az is, hogy 1956 novemberében pusztító légicsapásra készült a Kreml a magyar forradalmárok, vagy ahogyan ők nevezték őket, a „lázadók” ellen. Négy gép indult el Kijev környékéről (Boriszpol – ma Boriszpil nemzetközi repülőtér) összesen 12 tonna pusztító rakománnyal.
„A csapásmérésnek rendkívül pontosnak kellett lennie azért, hogy – amint a politikai helyettes közölte – ne tegyünk kárt a békés lakosságban. A terem falain ott függtek az immár valószínű ellenségek ábrákon, táblázatokban, műszaki leírásokban. Most először néztük mindezt úgy, hogy nem csupán »szép képek«, hanem mindez maga a rémisztő valóság” – írja Jevgenyij Podolnij. Az egykori pilóta részletesen ír a bevetés éjszakájáról, valamint arról is, hogy már Budapest felé tartottak, amikor visszarendelték őket. „– Parancsnok elvtárs, mégis mi történhetett? – kérdezte valamennyiünk nevében Danyilin. – Ha megérjük, kiderül. Gondolom, a szárazföldi alakulataink érintkezésbe kerülhettek a felkelőkkel, s erről jelentett a felderítés. A sajátjainkra bombát szórni pedig végképp nem nekünk való.”
A visszaemlékezések Célpontjuk Budapest címmel jelent meg még 1995 októberében Moszkvában a Haza Szárnyai (Krilja Rogyini) szakfolyóiratban, ám az Aeromagazin szerzője is csak Alekszandr Kotlobovszkij szakíró kötete alapján bukkant rá. Azt pedig, hogy a tervezett légitámadás nem a pilóta kitalációja, az is megerősíteni látszik, hogy a Tupoljev-művek hivatalos honlapja az egyik géptípust többek között ezzel a mondattal mutatja be: „A Budapest bombázására elstartolt Tu–4-eseket a saját bázisukra az ország határának elérésekor fordították vissza.”
Azt, hogy az oroszok légicsapást terveztek mérni Budapestre 56-ban, egyetlen nyilvános szovjet dokumentum sem említi. E cikk alapján azonban okkal feltételezhető, hogy miközben Budapest még a forradalom lázában égett, a Kijev melletti Boriszpol légibázison már harmadik napja folyt a négy harci repülőgép személyzetének titkos felkészítése a Corvin köz bombázására.
