Látogatóban a Freudmuseumban

Az évek során a rendelő melletti családi lakás is a „Freudmuseum” része lett, így az emlékhely – a megnövekedett területnek hála – kutatóközponttal, könyvtárral, kiállító- és előadótermekkel bővült, ahol pezseg az élet.

Freud híres díványa nincs az osztrák fővárosban. Londonban őrzik, hiszen amikor elhagyta Ausztriát, Sigmund Freud ezt a bútordarabot is magával vitte az 1938-as kényszerű angliai emigrációba. A dívány egyébként több példányban létezett, hiszen a sok évtizedes analitikusi munka során Freud négy vagy öt alkalommal cserélte újra az elhasználódott kezelőágyat, és az állandóságot egy bordó mintás takaróval biztosította.

A berggassei lakás és rendelő szobáiba Anna Freud a későbbi évek során visszajuttatott néhány bútort, köztük a várószoba egykori szalongarnitúráját, apja antikgyűjteményének egyes darabjait, könyveket és jó néhány személyes tárgyat, de azt, hogy milyen volt az eredeti berendezés, leginkább a falakon elhelyezett fotókon láthatjuk. Az emigráció előtt néhány héttel, 1938 tavaszán a család egyik közeli barátja megbízott egy fiatal fényképészt, Edmund Engelmannt, hogy megörökítse, hogyan nézett ki a lakás és a rendelő. Ez azért is számított áttörésnek, mert korábban egyetlen fénykép sem készült a Berggasséban. Freud nem szerette a fotózásokat, nem írt naplót, sohasem gondolt magánleveleinek publikálására, és mindent megtett annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb derüljön ki saját személyéről és családjáról. Szerencsére a családtagok később megírták visszaemlékezéseiket, és a kutatók is megpróbálták rekonstruálni Freud családi életét, amelyben máig sok a homályos pont, a gyerekek-unokák szubjektív emléktöredékeiből adódó ellentmondás.

Sigmund Freud feleségével, Marthával és három kisgyerekével 1891 szeptemberében költözött Bécs egyik újonnan épült bérházába, a Berggasse 19.-be. A ház első emeletén két szomszédos lakást béreltek, hogy a rendelő és az otthon ne essen messze egymástól. Az eredeti réztábla a doktor nevével és rendelési idejével ma is kinn van, s láttán valószínűleg minden látogató eljátszik azzal a gondolattal, hogy éppen analízisre érkezett. A múzeum ajtaja most már többnyire nyitva, de annak idején a csengetésre a házvezetőnő, az utolsó években bizonyos Paula Fichtl nyitott ajtót a pácienseknek. Paula egyébként annyira ragaszkodott a családhoz, hogy velük tartott a londoni emigrációba, és szolgálatának negyvenedik évfordulóján táviratot kapott egy New York-i pszichiátertől, aki ezt írta: „Kedves Paula, Ön többet tett az analízisért, mint a legtöbb analitikus.”
A Freud házaspárnak hat gyermeke volt: Mathilde, Martin, Oliver, Ernst, Sophie s végül Anna. Freud minden fiát egy-egy általa mélyen tisztelt személyiségről nevezte el: az elsőt híres párizsi tanáráról, Jean-Martin Charcot-ról, a másodikat Cromwellről, a harmadikat pedig Ernst Wilhelm von Brücke fiziológusról.

Az élet a Berggasséban is hasonlóan zajlott, mint a kor többi bécsi polgárcsaládjánál. Freud nyaranta szívesen gombászott és túrázott a gyerekekkel, de amint valami konfliktus adódott, visszavonult a könyveihez. A gyerekek nevelése és a háztartás felügyelete egyértelműen Martha feladata volt, amit lelkiismeretesen el is látott. Férjének munkájába nem folyt bele, nem mintha hiányzott volna hozzá az intellektusa, de így találták helyesnek. A családfő elvárta, hogy minden délben pontosan 12-kor tálalják a háromfogásos ebédet, leves, hús körettel és desszert került az asztalra. A gyerekek apjukat csakis jól szabott öltönyben látták – házikabátban soha –, és természetes volt, hogy a nők magasan záródó, hosszú ruhákat viseltek. (A legidősebb fiú, Martin visszaemlékezései szerint döbbenetes élmény volt számára, amikor felfedezte, hogy lánytestvéreinek lábuk is van.) A szülők fontosnak tartották, hogy a gyerekek sokat legyenek a friss levegőn, mozogjanak, sportoljanak, ha pedig az iskoláztatásuk került szóba, a családfő véleménye megingathatatlan volt. Amennyire a tudományban új utakat keresett, és a korát messze megelőzően gondolkozott, a gyerekek további sorsát illetően meglehetősen konzervatív nézeteket vallott: a fiúknak egyetem, a lányoknak megbízható férj. Amikor a középső fiú, Oliver feleségül vett egy bécsi orvosnőt, Freud nehezményezte, hogy menyének esze ágában sincs feladni a pályáját a család kedvéért, és kifejezetten örült, hogy a házasság – egy év után – válással végződött.

A szülőkön és a hat gyereken kívül a berggassei lakás egyik szobájában lakott „Minna néni”, Martha nővére, aki Freud életrajzírói számára a legrejtélyesebb figura. Minna, aki jegyesének halálát követően a hamburgi szülői házban élt, a legkisebb Freud lány, Anna születése után költözött Bécsbe, hogy segítsen húgának a gyerekek körüli teendőkben. A törékeny és finom vonású Marthánál sokkal kevésbé előnyös megjelenésű, férfias külsejű, nagydarab Minna intenzíven érdeklődött sógorának munkája iránt, rengeteget beszélgettek, sőt, többször elutaztak kettesben Olaszországba. Máig sokan találgatják, volt-e viszonya Freudnak Minnával, egy néhány évvel ezelőtt megjelent biográfia szerzője, Eva Weissweiler pedig azzal a merész feltételezéssel állt elő – közben maga is elismeri, hogy erre semmiféle bizonyíték nincs, csak a szóbeszéd –, hogy Freud teherbe is ejtette Minnát, és a magzatot egy merani kirándulásuk során vetették el. Feltevését a könyv megjelenése után azonnal cáfolták a kutatók.

A Freud családban – ilyesmi más házaknál is előfordul – a szülők nem egyformán viszonyultak gyermekeikhez. Martha kedvence a gyönyörű, olaszos külsejű Oliver volt, legidősebb fiának, Martinnak pedig nem sok figyelmet szentelt. Martin visszaemlékezéseiben leírta például azt a fájdalmas jelenetet, amikor egyszer kizuhant az ajtókeretre erősített hintából, a fejére esett, de anyja fel sem nézett a varrásból, csak szenvtelenül odaszólt a nevelőnőnek: hívjon orvost. Freud a lányaival állt szeretet-telibb viszonyban, és bár sokan távolságtartó apának írják le, egyes feljegyzések ennek ellentmondanak. Rengeteget virrasztott és mesélt a gyerekkorában gyakran betegeskedő Mathilde ágya mellett, de a kedvenc állítólag a második lány, a gyönyörű Sophie volt. Az esküvőjét követően Hamburgban letelepedő Sophie két kisfiút szült – Ernstet és Heinzet –, s mindössze huszonhét évesen meghalt spanyolnáthában. Freudnak ez óriási csapás volt, és hamarosan jött a következő tragédia. Rajongva szeretett kisunokája, Heinz – aki anyjának halálát követően egy időre Bécsbe került, a gyermektelen Mathilde-hoz – ötévesen belehalt a tébécébe.

Sophie halálát követően az űrt Anna próbálta meg betölteni. Tizenöt éves korától kezdve élénken érdeklődött apjának munkája iránt, és minden könyvét elolvasta. Freud, aki korábban lányainak nem tudományos karriert, hanem megbízható férjet szánt, Anna esetében kivételt tett. Õ maga vállalta, hogy lánya hozzá járjon a tanulmányaihoz elengedhetetlen analízisbe – ez akkoriban még engedélyezett volt –, és más módon is segítette Anna analitikusi karrierjét. Együtt utaztak kongresszusokra – Anna sokszor helyettesítette is az apját –, és mivel a húszas években ő maradt az egyetlen gyerek, aki még otthon lakott, az idős szülőknek is ő viselte gondját. Intézte a család ügyeit, és mivel apjának egészségi állapota folyamatosan romlott, állandóan mellette volt, és odaadóan ápolta, ami sokszor rivalizáláshoz vezetett Marthával. Anna volt egyébként a kiváltó oka annak is, hogy Freud végül beleegyezett a londoni emigrációba. Freud érezte és tudta ugyan, hogy engednie kellene barátai unszolásának, akik arra biztatták, hogy jöjjön el Ausztriából, de érthető módon nehezen szánta rá magát arra, hogy 82 évesen elhagyja otthonát.

A végső lökést az adta meg, hogy 1938 márciusának egyik reggelén a Berggasse 19.-ben megjelentek a Gestapo emberei, átkutatták a lakást, és magukkal vitték Annát. A szülők egész nap nem kaptak hírt a lányukról, majd este végül hazaengedték. Ekkor egyezett bele Freud abba, hogy Angliába emigráljanak, ahol az idősebb gyerekei éltek. Londonban így idézte fel távozásának okát egy, a BBC-nek adott interjúban: „82 évesen el kellett menekülnöm Bécsből. Angliába jöttem, hogy szabadon haljak meg.” Kívánsága teljesült, egy évvel később, 1939. szeptember 23-án úgy halt meg, ahogyan azt tervezte: szabadon.
168ora.hu