Királypárti románok

Szimbolikus elégtétel lehetett, hogy öt év után végre újra a nemzethez szólhatott az október 21-én 90. életévét betöltő Mihály király a bukaresti parlamentben szervezett ünnepi ülés keretében. A világháború után száműzetésre ítélt uralkodó a törvényhozás két háza előtt tartotta meg beszédét. Mihály ebben kijelentette: egy nemzetnek nem lehet jövője a múlt tisztelete nélkül, a korona nem a múlt része, s a megkoronázásakor tett esküje szellemében munkálkodik ma is az ország érdekében. A monarchia restaurálását azonban egy szóval sem említette - írja a mult-kor.hu.

A beszéd történelmi jelentőségét mutatja, hogy a különböző értelmiségi fórumokon ismét megindult a társadalmi párbeszéd arról, van-e esély az államforma megváltoztatására. Mihály „expozéjának” fogadtatását nagyon pozitívnak tartja Stefano Bottoni, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, aki történelmi gesztusnak, az "életmű megkoronázásának" nevezte az eseményt.

A királyság intézményével szembeni ellenérzés elsősorban abban nyilvánult meg, hogy az uralkodó beszédén nem volt jelen Traian Basescu államelnök és Emil Boc miniszterelnök sem. Ezt jelzésértékűnek tartja Zahorán Csaba, a Terre Recognita Alapítvány elnöke. A történész hozzátette: egy román lap meg is állapította, hogy bár a politikai elit jó része nagy tisztelettel fogadta Mihályt a parlamentben, a monarchia visszaállítását szinte semelyik politikai erő, még az ellenzék sem tartja igazán reálisnak; Emil Constantinescu volt elnök egyenesen lehetetlennek nevezte – tette hozzá.

Nem úgy a román polgárok, a hírek szerint ugyanis napról napra növekszik az alkotmányos monarchia visszaállítását támogatók tábora az országban – állítják politikai elemzők. A Múlt-kor érdeklődésére válaszolva Zahorán Csaba elárulta: pontos számok erre vonatkozóan nincsenek, de egy szociáldemokrata politikus és szociológus – Mihály parlamenti beszédét kommentálva – úgy nyilatkozott, hogy a társadalom 12%-a szimpatizál a monarchiával. Stefano Bottoni egy ezzel párhuzamos tendenciára is felhívta a figyelmet, jelesül arra, hogy fokozatosan nő azoknak a tábora, akik nosztalgiával tekintenek a kommunizmus időszakára. A királyság visszaállítását azonban ő sem tartja reálisnak. Mint mondta, nem volt még arra példa a posztkommunista országokban, hogy az államforma megváltozott volna. Mihály visszatéréséről szólva a kutató II. Simeon bolgár cár példáját hozta fel, aki kényszerű emigrációja után hazája miniszterelnöke lett, amely tisztséget négy évig birtokolta.

A monarchisták ügyét az is gyengíti, hogy Mihály most múlt 90 éves, de nagy akadály az is, hogy Mihálynak nincs fiúgyermeke, csak öt leánya – emlékeztetett Zahorán Csaba, aki hozzátette, 1997-ben Mihály módosította az uralkodói ház szabályát, és legidősebb leányát, Margit hercegnőt nevezte ki örökösének, nemrég pedig egy fiúörököst is megnevezett, egyik unokája, Miklós herceg személyében.

Még ha a társadalom támogatását élvezné, a politikai elit biztosan nem nézné jó szemmel, ha a király restaurálni tudná a monarchiát. (legutóbb Calin Popescu Tariceanu, a PNL képviselőházi frakcióvezetője viszont úgy nyilatkozott: ha a román állampolgárok úgy fognak vélekedni, hogy a monarchia egy lehetőség, támogatja az elképzelést.) Általános megütközést keltett értelmiségi és politikai körökben a román államfő korábbi kijelentése, amely szerint Mihály elárulta a román nemzeti érdeket 1947-ben, mikor lemondott a trónról. Basescu egy televíziós műsorban egyenesen az „oroszok lakájának" nevezte a volt uralkodót. „Nekünk és a történelem számára Antonescu marad a felelős a zsidó és a cigány holokausztért. Senki sem említi, hogy a román államnak akkor volt egy államfője is” – mondta, emlékeztetve arra, hogy Antonescu „csupán” miniszterelnök volt.

Stefano Bottoni szerint a nyugatiak segítségében a végletekig bízó király erkölcsösen cselekedetett, s mindent, amit a tett, a hazájáért tette, nem ő tehető felelőssé a később bekövetkezett változásokért, a kommunista hatalomátvételért. Basescu azonban egy kellemetlen igazságra mutatott rá, amikor a kiugrásról beszélt – mondta a kutató –; a szovjetizálás azonban elkerülhetetlen volt, ezért felvetése történelmietlen, hiszen nem volt alternatíva előtte: az olasz és a magyar út közül Mihály az előbbit választotta.

A román média felhívta a figyelmet arra, hogy az államfőnek a király lemondásáról kifejtett véleménye ellentétben áll azzal a tanulmánnyal, amely alapján 2006-ban Basescu is elítélte a romániai kommunizmust. Ez megállapítja, hogy Mihály királyt a kommunisták mondatták le, és nem önszántából távozott az országból. Az egyik román történész, Marius Oprea szerint Mihály király az 1940-ben kezdődött romániai holokausztért sem tehető felelőssé, hiszen akkor Antonescu katonai diktatúrája uralta az országot, a királynak semmilyen hatalma nem volt.

Mihály 1927-ben, mindössze hatéves korában lett Románia királya. Mikor apja, a trónról korábban egyszer már lemondott II. Károly hazatért, visszavette fiától a koronát, Mihályt pedig Gyulafehérvár nagyvajdájának tette meg. 1940-ben, Ion Antonescu fasiszta diktátor hatalomra kerülésekor Mihályt a parlament jóváhagyása nélkül ültették trónra, Bukarestben megkoronázták, igaz, valódi hatalomra Antonescu mellett nem igen számíthatott. A Conducator Vasgárdája iszonyú bosszúhadjáratba fogott, az antiszemita intézkedéseknek rengeteg zsidó esett áldozatul.

A második világháborúban Mihály is megkísérelte a puccskísérletet: kapcsolatba lépett a szövetségesekkel, majd letartóztatta és a román kommunistáknak átadta Antonescut, végül a Szovjetunió oldalán hadba lépett Németország ellen. A szovjet invázióval párhuzamosan a román kommunisták átvették az ország irányítását, aminek következtében Mihály ismét valódi hatalmi jogosítványok hiányában volt kénytelen uralkodni. Miután a kommunistákkal elmérgesedett a viszonya, csak idők kérdése volt, hogy mikor teszik őt partvonalon kívülre. Erre 1947. december 30-án került sor, amikor a kommunisták felszólították Mihályt, hogy mondjon le a trónról. A királyság megszüntetésekor kihirdették a népköztársaságot, Mihályt és a királyi család néhány tagját pedig kiutasították az országból.

Érdekes, hogy Mihály korábbi nagy ellenfele, Ion Iliescu elismerésre méltó bátor tettnek minősítette Mihály részvételét az 1944. augusztus 23-i kiugrásban – hívta fel a figyelmet Zahorán Csaba. A történészek többsége szerinte tisztában van azzal is, hogy lényegében a Mihály által lebonyolított sikeres kiugrás juttatta vissza Észak-Erdélyt Romániának, és hozzájárult a második világháború lerövidítéséhez is. Nagyjából abban is konszenzus van, hogy 1944–1947 között, amikor továbbra is az ország uralkodója volt, nem volt reális esélye megakadályozni a kommunista hatalomátvételt, hiszen arra mindenhol sor került, ahova a Vörös Hadsereg bevonult. Persze olyan véleménynek is vannak, hogy a szövetségesek oldalára való átállás 1944 nyarán Románia kapitulációjával volt egyenlő, sőt a nacionalista értelmezések Mihályt teszik felelőssé a szovjet megszállásért és Antonescu kivégzéséért, és előszeretettel hangoztatják, hogy a király kitüntetést kapott Sztálintól – mondta el a kutató.

1948-ban Mihály a Románia királya cím helyett a Hohenzollern hercege titulust kezdte használni, amiről idén májusban mondott le. Később, miután kijelentette, hogy a trónfosztás illegitim, őt magát pedig erőszakkal kényszerítették a lépésre, ismét a királyi címet használta. Csak 1992-ben, három évvel a romániai forradalom után térhetett haza; a húsvéti ünnepségekre érkező királyt Bukarestben milliós tömeg fogadta. Ez riadalommal töltötte el Ion Iliescu román államelnököt, ezért öt évig
Stefano Bottoni a Múlt-kornak példamutatónak nevezte azt, ahogyan Mihály király kezelte a helyzetet. „Úriemberként viselkedett, még a kilencvenes években is, pedig számtalan megaláztatás érte” – fogalmazott. A történész kiemelte: Mihály nemzetegyesítő személyiség, aki nagy népszerűségnek örvend, s a világháborús szerepvállalása, Észak-Erdély visszaszerzésére tett lépései ellenére az erdélyi magyarok is kedvelik - állapította meg a mult-kor.hu.

Zahorán Csaba rámutatott: bár 1947-ig I. Mihály király népszerű volt a lakosság körében, 1989-re a monarchia megfogyatkoztak, a kommunista diktatúra pedig jelentős változásokat okozott a román társadalom szerkezetében. Mégis, Ion Iliescu és az általa vezetett posztkommunista Nemzeti Megmentési Front annyira tartott tőle, hogy sokáig megakadályozták Mihály visszatérését, még magánemberként is. A kilencvenes évek elején sokak számára Mihály és az alkotmányos monarchia akár egy olyan politikai opciónak is tűnhetett, amely esetleg sikeresen vezethetné át az országot a kommunizmusból a demokráciába.