Kémek, mint mi, avagy hogyan buktatta le a Google a CIA iráni kémeit

Gyakran hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az Egyesült Államok hírszerző ügynökségeire, mint a szakértelem és hatékonyság letéteményeseire, melyekkel más országok hasonló intézményei fel nem vehetik a versenyt. Sok esetben ez talán igaz is, ám a most napvilágra került eseménysorból úgy tűnik, ez az elképzelés sokkal inkább csak egy Hollywood által gerjesztett legenda.

A jól szabott öltönyeiket páncélként viselő, James Bond-szerű szuperkémek ideje lejárt. Napjainkban egy „zokniszandálos” számítógépes guru több kárt tud okozni, mint két tucat szuperkém, ma már nincs olyan hírszerző ügynökség, melynek derékhadát ne ezek az új típusú ügynökök adnák. Ezért is olyannyira érthetetlen, hogy a Központi Hírszerző Ügynökség, azaz a CIA, hogy nem volt képes időben észrevenni a munkatársaikra leselkedő veszélyt.

Az ügyet napvilágra hozó Yahoo News újságíróinak tizenegy, a ranglétra különböző fokairól dobbantó korábbi hírszerzővel sikerült beszélnie.

Az anonimitásba burkolózó források egybehangzóan állítják, az amerikai hírszerzés baklövései tucatnyi ember életébe kerültek.

Az egész még az Obama-adminisztráció idején, 2009-ben kezdődött. Az Egyesült Államok ekkor jelentette be, hogy állhatatos titkosszolgálati munkának köszönhetően, sikerült egy, illegálisan működő, iráni urándúsító üzemet felfedezniük. A perzsa vezetés azonnal reagált, minden követ megmozgattak, hogy kézre kerítsék a besúgókat.

Nem tudni, de talán ők maguk is meglepődtek azon, hogy ez mennyire könnyedén sikerült, a CIA titkos, online kommunikációs csatornáin ugyanis óriási lyukak tátongtak.

A Yahoo News egyik informátora szerint ezek a kommunikációs csatornák egyszerűen alkalmatlanok voltak arra, hogy a modern kémelhárítással megbirkózzanak, hiába voltak könnyedén használhatóak, túlbecsülték hatékonyságukat, és a bajt csak későn tudatosították.

Egy másik forrás úgy nyilatkozott, a baj igazából az volt, hogy az egész „túl sokáig működött, túl jól, túl sok emberrel.” A hamis biztonságérzet pedig végzetes következményekkel járt.

Az iráni hírszerzés 2011-ben hozta nyilvánosságra, hogy 30 amerikai informátort sikerült lekapcsolniuk, majd a CIA kisvártatva maga is elismerte ennek tényét. Néhányukat kivégezték, másokat börtönbe vetettek, az amerikaiaknak csak egy-két embert sikerült időben kimenekíteniük. A feltételezések szerint az iráni kémelhárítók „visszafejtették” a Washington birtokába került adatok alapján, hogy kik lehetnek az árulók, aszerint hogy kik lehettek a kiszivárogtatott információk birtokában, de az amerikai hírszerzés egy kettős ügynök meglétét sem zárta ki. Vagy így vagy úgy, de az irániaknak végül a CIA kommunikációs csatornáit is sikerült feltérképezniük, ehhez pedig elég volt néhány jól irányzott Google-keresés.

A Yahoo News informátorai szerint a CIA-t egyszerre sokkolta és lenyűgözte az a módszer, ahogy az irániak felgöngyölték hálózatukat. Az ügynökség tulajdonképpen különböző weboldalak tucatjain keresztül kommunikált beépített embereivel, ez egy korábban bevett, egyszerűsége és hatékonysága miatt kedvelt módszer volt.

Volt azonban egy óriási hibája, bizonyos kulcsszavak „legooglezésével” egyszerre több ilyen oldalt is meg lehetett találni a világhálón, egész egyszerűen a weboldalakon túl sok hasonlóság volt.

Olyan hasonlóság, amelyeket kihasználva, egyetlen oldal lefülelése után (hogy az egy kettős ügynök vagy a már említett „visszafejtés” módszerével történt-e, teljesen mindegy), egy viszonylag egyszerű és/vagy típusú Google keresés segítségével szép lassan megtalálták az összes többi weboldalt. Innen pedig már könnyű dolga volt az irániaknak, csak azonosítani kellett azokat, akik meglátogatták ezeket. A CIA szakértőit sokként érte, hogy egy ilyen, korábbi alkalmazottjuk szerint, „kisiskolás” módszerrel, gyakorlatilag az egész iráni kémhálózatukat lebuktatták.

A baj pedig, mint tudjuk, nem jár egyedül. Az iráni hírszerzés ajtaján ugyanis kisvártatva kínai ügynökök kopogtattak, a perzsák pedig szívesen együttműködtek a kommunista országgal, bár ezt hivatalosan egyik fél sem erősítette meg.

A kínaiak 2011-ben és 2012-ben összesen 30 amerikai informátort végeztek ki, köszönhetően az amerikai hírszerzés újabb megmagyarázhatatlan hibájának, meg persze a perzsa tippeknek.

A CIA Kínában működő munkatársaival általában egy ideiglenes, „eldobható” online csatornán keresztül kommunikált, hiszen ha az informátor munkája nem bizonyul hasznosnak, a kapcsolat biztonságosan megszakítható. Olyan ideiglenes weboldalakról volt szó, melyek – legalábbis elviekben – nem kapcsolódtak az ügynökség fő csatornáihoz, melyeken jól bevált ügynökeikkel tartották a kapcsolatot.

Nos, a CIA megint tévedett. Kínai számítógépes szakemberek egy ilyen ideiglenes weboldal feltérképezése után simán áttörték a tűzfalat, és visszafejtették az adatokat. Sikerült Washington majdnem teljes kínai besúgóhálózatát felgöngyölíteniük. Az akciónak máshol is voltak következményei. Amint az eset kitudódott, tucatnyi orosz CIA informátor szakított meg minden kommunikációt amerikai kapcsolattartójával, az ügynökség a Közel-Keleten pedig kénytelen volt szinte a teljes online rendszert felszámolni, hogy elkerüljék a további lebukásokat.

Később kiderült, hogy már 2008-ban, jóval a lebukások előtt figyelmeztették a CIA-t, komoly hibák vannak a rendszerben.

Egy független, szerződéssel dolgozó ügynök, akinek a toborzás volt a feladata, többször felhívta a figyelmet arra, hogy baj lehet az online csatornákkal, az informátorok 70%-a potenciális veszélyben van. Aggodalmai azonban süket fülekre találtak, sőt később ki is rúgták őt az ügynökségtől.

Szakértők szerint a 2009 és 2012 között történt lebukássorozat a hírszerzés legnagyobb kudarca volt  9/11 óta, de a CIA-nál, lassan tíz évvel a történtek után, az Egyesült Államok érdekeiért életüket adó informátorok lebukásáért és haláért a mai napig nem vontak felelősségre senkit.