2012. december 26., 19:44

Karácsony második napján hurcolták el Mindszenty Józsefet

BUDAPEST. Hatvannégy éve, 1948. december 26-án tartóztatták le és hurcolták el az Andrássy út 60-ba Mindszenty József bíboros-hercegprímást.

A magyar katolikus egyház egyik legkiemelkedőbb alakjának többek között azt rótták fel, hogy határozottan elítélte a diktatúra borzalmait.

A bíborosra Köves Slomó, a Magyar Honvédség tábori főrabbija emlékezett a Kossuth Rádió Ünnep reggelén című műsorában. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) egyik alapítója hangsúlyozta: bár Mindszenty József sokkal inkább a kommunista diktatúra elleni, mint a zsidók melletti kiállása miatt van benne a köztudatban, a fajüldöző nyilasok ellen is nagyon bátran fellépett. Olyannyira, hogy a magyar katolikus egyházi vezetőt először a nácikkal együttműködő Szálasi-rezsim vetette börtönbe, azután, hogy a deportálások megindulását követően tiltakozó memorandumot adott át – tette hozzá Köves.

Az ortodox rabbi szerint akkor, 1944-ben Mindszenty József fellépése a zsidóüldözést nem tudta megakadályozni, az egyháznak azonban a nagyobb hatású pápai felhívás révén abban szerepe volt, hogy Horthy Miklós kormányzó leállította a budapesti zsidók elszállítását. Ehhez ugyancsak hozzájárultak a haláltáborokból érkező egyértelmű hírek és az, hogy világossá vált, Németország vesztésre áll a háborúban.

Mindszenty József 1892. március 29-én született a Vas vármegyei Csehmindszenten. 1915-ben Szombathelyen szentelték pappá. 1917-től Zalaegerszegen volt gimnáziumi hittantanár. Az 1918–19-es forradalmak idején politikai okokból letartóztatták, majd a Tanácsköztársaság alatt internálták. 1919 októberétől ismét Zalaegerszegen volt plébános, 1924-től címzetes apát, 1937-ben pápai prelátus lett.

1944. március 15-én szentelték püspökké, és helyezték a veszprémi egyházmegye élére. Mentette a meggyőződésük vagy származásuk miatt üldözötteket, szót emelt a Dunántúl hadszíntérré változtatása ellen, ezért 1944 őszén a nyilasok elhurcolták Sopronkőhidára. 1945-ben, szabadulását követően visszatért Veszprémbe.

1945 őszén esztergomi érsekké szentelték, majd a következő évben bíborossá. Szemben állt a kommunista politikával, ragaszkodott az egyház társadalmi szerepének megőrzéséhez. Nyilvánosan emelt szót az 1947. évi választási csalások, az egyházi iskolák államosítása ellen. 1948 karácsonyán letartóztatták, a következő évben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték. 1955-ben börtönbüntetését megszakították, Felsőpeténybe vitték, ahol házi őrizetbe került.

Az 1956-os forradalom idején kiszabadítása, érseki tisztének helyreállítása az egyik általánosan elterjedt követelés volt. Kiszabadítását követően, 1956. október 31-én katonákból és felkelőkből álló népes csoport kísérte Rétságról Budapestre. November 3-án este rádióbeszédben szólt a nemzethez. Másnap a szovjet támadás hírére az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, ahol menedékjogot kapott. 1957. március 9-én bejelentették, hogy ítélete hatályban van, majd 1962-ben – távollétében – 1956-os szerepéért is elítélték. 1971. szeptember 28-án előzetes megállapodás alapján elhagyhatta az amerikai követséget. 1973-ban a pápa tisztségéből való lemondásra szólította föl.

Utolsó éveit Bécsben töltötte, ott halt meg 1975. május 6-án. Mariazellben temették el, hamvait 1991-ben Magyarországon az esztergomi bazilikában helyezték végső nyugalomra. 1994 márciusában kezdődött boldoggá avatásának folyamata.

Megosztás