John Quincy Adams volt a Monroe-elv kidolgozója
Apja, John Adams az Egyesült Államok külügyminisztere, majd második elnöke volt, így John Quincy gyermekkorának nagy részét Európában töltötte, járt Franciaországban, Hollandiában, Nagy-Britanniában, Oroszországban és az északi országokban is. Egyetemi tanulmányait Leidenben kezdte, majd hazájában fejezte be. A Harvard College hallgatójaként 1787-ben szerzett jogi diplomát.
Bostoni praxisát a politikáért hagyta ott, diplomataként Hollandiában, Portugáliában, majd 1797 és 1801 között Poroszországban teljesített szolgálatot. Külföldön töltött évei alatt kötött házasságot egy Londonban élő tehetős amerikai kereskedő lányával. 1802-ben föderalista színekben Massachusetts állam törvényhozásába választották, egy évvel később a szövetségi kongresszus képviselőházába is bejutott. 1808-ban pártot váltott, innentől kezdve a Demokrata-Republikánus Párt színeiben politizált, s öt éven át képviselte az Egyesült Államokat Oroszországban.
1817 és 1825 között James Monroe elnök külügyminisztereként gyakorlatilag teljes egészében ő dolgozta ki az észak-amerikai államszövetség első külpolitikai doktrínáját, a Monroe-elvet, amelynek jelmondatává az "Amerika az amerikaiaké" vált.
Követve a kor politikai szokását, 1824-ben külügyminiszteri megbízatásának lejártakor ő is versenybe szállt az elnöki pozícióért, fő ellenfele Andrew Jackson volt. A választás történelmi eredményt hozott, mert a négy jelölt közül egyik sem tudott megfelelő többséget szerezni sem a szavazatokban, sem pedig az elektori kollégiumban (a legtöbb voksot Andrew Jackson kapta), így az elnök személyéről a képviselőház döntött. A legkevesebb szavazatot kapott Henry Clay kiesése után az őt támogató képviselők Adams mögé álltak, az új elnök pedig hálája jeléül - óriási felháborodást keltve - külügyminiszterré nevezte ki Clayt. A választásnak hosszú távú következménye is lett: a "szégyentelen ügyleten" felháborodott Jackson és hívei megalapították a Demokrata Pártot. Az Egyesült Államok történetében először lett apa és fia is elnök, erre csak a 21. században akadt ismét példa, amikor 2001-ben George Bush után George W. Bush is a Fehér Házba költözhetett.
John Quincy Adams az 1825. március 4-i beiktatási ceremónián a hagyományoktól eltérően nem a Bibliára, hanem egy törvénykönyvre tette le az esküt. Belpolitikájában nagy ívű modernizációs programot hirdetett meg, amelynek főbb elemei az útépítés, egy nemzeti bank felállítása, csatornák kiépítése és a tudományos élet serkentése voltak. Megválasztásának körülményei miatt azonban támogatói köre szűk volt, javaslatai ritkán találtak kedvező fogadtatásra. Az egykor kiváló külügyminiszternek elnökként külpolitikai téren is kevesebb dicsőség jutott, megint csak a Kongresszus ellenkezése miatt. 1828-ban ismét jelöltette magát az elnöki posztra, de megalázó vereséget szenvedett Jacksonnal szemben.
A Fehér Házat 1829. március 4-én hagyta el, utódja beiktatási szertartásán nem vett részt, követve apja példáját, aki szintén távol maradt nagy vetélytársa, Thomas Jefferson inaugurációjától. A két Adamsen kívül más elnök soha nem sértette meg ilyen súlyosan az íratlan szabályokat. 1831-től tizenhét éven át ismét képviselőként dolgozott, részt vett az indiánok ügyeivel foglalkozó és a külügyi bizottság munkájában. Követelte a rabszolgaság megszüntetését, 1841-ben a legfelsőbb bíróság előtt képviselte az Amistad rabszolgaszállító hajón kitört lázadást szervező rabszolgák ügyét.
John Quincy Adams nyolcvanévesen, 1848. február 23-án halt meg, két nappal korábban a Képviselőházban kapott agyvérzést. Fia, Charles hagyományt teremtve 1870-ben építtette meg apja emlékére az első amerikai elnöki könyvtárat. Adams nevéhez több érdekesség is fűződik: ő volt az első elnök, aki nem a szavazatok többségével került hivatalába, az első, aki nem térdnadrágban, hanem pantallóban vett részt beiktatásán, az első, aki újságírónőnek adott interjút. Elnöksége idején lett vezetékes víz a Fehér Házban, ezt a szenvedélyes kertész elnök szorgalmazta, hogy locsolhassák növényeit.
