Ihatatlan volt a sumérok söre?

Az i. e. 4-3. évezred között Mezopotámia (a mai Irak) területén élt sumérok nemcsak az első földművelők és írástudók voltak, hanem az első sörkészítők is. Vallási szertartásaikban fontos szerepet játszott az ital, legfőbb istenségük nemcsak a termékenység, hanem a sör istennője is volt. A babiloniak számára a sör inkább politikai ügy volt. Szabályozták a sörfőzés módját is: a legendás Hammurapi (i. e. 1792-1750) ítéletgyűjteménye 20 különböző sörfajtát említ – volt árpából vagy tönkölybúzából készített sör, búzasör, híg, vörös és fekete sör is.

A suméroknál mindenki ihatott sört, a babiloniak számára az ital társadalmi státuszjelzővé vált. A rabszolgák csak akkor kaphattak, ha uruk engedélyezte. A szabadok napi két agyagkorsó (3,7 liter) sört kaptak fizetségül. A kereskedők és tisztviselők, valamint a papnők és a női szolgák 3 korsóval vihettek haza naponta.

Bár az ékírásos ókori szövegekben sok szó esik a tönke, az árpa és a maláta felhasználásáról, magáról a folyamatról szinte semmit sem találtak, ahogy a pontos recepteket sem ismertek. Még a sörkészítés bibliájának tartott Ninkaszi himnusz sem szolgál részletekkel a folyamatot illetően, így olyan elmélet is született, amely szerint a sumérok alkoholmentes sört fogyasztottak.

Az amerikai csapat egyébként szintén a Ninkaszihoz írt himnusz alapján dolgozott. Az italt kardamommal és korianderrel fűszerezték, két napig erjesztették, de a végeredmény nem nyerte el a sörkedvelő kutatók tetszését. A sumérok ugyanis nem rendelkeztek szűrőberendezéssel, így a baktériumok jócskán elszaporodtak a sörben, amely így teljesen ihatatlan lett – tájékoztatott a mult-kor.hu portál.