Huszonnyolc éve történt a csernobili tragédia

1986. április 26-án következett be az ukrajnai Csernobilban a világ eddigi legsúlyosabb atomerőmű-szerencsétlensége. Ennek során 10 napig égett a grafittűz, a robbanásban megsérült üzemanyagcellákat tartalmazó csövek a hő hatására megolvadtak, és sokáig fennállt az a veszély, hogy ez a hatezer fokos massza belesüllyed az alapzatba.

Ha ez megtörtént volna, elérve az erőmű alatti védővizes árkot, akkora robbanás következett volna be, ami egész Európa nagy részét lakhatatlanná tette volna - akár évezredekre.

De szerencsére ez nem következett be, ám az eset következtében hatalmas területek szennyeződtek be Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban, ahol több mint 5 millió ember élt.

A légkörbe mintegy 190 tonna radioaktív anyag került, 18 000 km2 mezőgazdasági terület szennyeződött be, amelyből 2640 km2 már sosem lesz használható. Mivel a cézium-137 radioizotóp felezési ideje 30 év, ez azt jelenti, hogy 2016-ban radioaktivitásának a fele még jelen lesz a környezetben, illetve 2046-ban még a negyede is.

Hivatalosan azonban a baleset "alacsony többletdózist okozó esemény" besorolást kapott, miután 2005 óta pontosan ismert a halottak száma, a sugárzás közvetett áldozatainak mennyisége, a baleset pontos oka, fizikája.

Ezek szerint a katasztrófától számított 70 éven belül - statisztikai adatok alapján - 4 ezer többletrákos megbetegedés várható azon emberek esetében, akik jelenleg is a szennyezett zónában élnek, illetve későn lettek kitelepítve.

A helyi lakosságnak jelenleg súlyosabb gondot okoz a szegénység, a mentálhigiénés problémák és a posztszovjet térségre jellemző életmódbetegségek, mint a sugárszennyezés.

Noha, eleinte azt gondolták, hogy a sugárszennyezés több tízezer ember életét követelheti, a dokumentumok szerint mindössze hárman haltak meg közvetlen az erőmű balesetében, ketten a robbanásban, egy ember pedig szívrohamban. 2010 végéig kevesebb, mint 50 halálesetet tulajdonítottak közvetlenül a balesetből származó sugárzásnak, akik közül majdnem mind kármentő volt. Míg közülük sokan a baleset utáni néhány hónapon belül meghaltak, addig mások csak 2004-ben.

Az első időszakban 200 ezer, ’90-ig pedig összesen 800 ezer ember vett részt a baleset következményének felszámolásában. Ebbe nem csak az erőművi munkálatok tartoztak bele, hanem a falvak letarolása, földdel való behordása, és az állatok kilövése is. Rengeteg ember végzett különféle munkát.

Jelentős és látványos egészségügyi hatás a csecsemők, illetve gyermekek esetében a pajzsmirigydaganatok elszaporodása volt, de a balesetet követő rendszeres szűréseknek köszönhetően 99%-uk meggyógyult: 4000 gyereknél diagnosztizálták, ebből 9-en haltak meg.