Hongkong 20 éve tért vissza Kínához
Hongkong, kínai nevén Hsziangkang ("Illatos kikötő") négy régióból, magából Hongkong szigetéből, a Kaulun-félszigetből, számos környező kis szigetből és az úgynevezett Új Területekből áll. A Föld egyik legsűrűbben lakott területének nagysága 1104 négyzetkilométer, azaz kétszer akkora, mint Budapest, de hétmilliónál több ember él itt, túlnyomó többségük kínai nemzetiségű.
Az akkor alig 7450 ember lakta, kiváló stratégiai fekvésű szigetet az 1839-ben kezdődött első ópiumháború során, 1841. január 20-án foglalták el a britek. A háborút lezáró, 1842. augusztus 29-én aláírt nankingi szerződésben Kínának mindörökre le kellett mondania Hongkong szigetéről, amely a következő évben brit koronagyarmat lett, és nyomban letették a főváros, Victoria alapkövét. 1860-ban, a második ópiumháború idején hozzácsatolták a Hongkonggal szemközt fekvő Kaulun-félszigetet, végül 1898-ban a britek 99 évre bérbe vették a félszigettől északra fekvő szárazföldi területeket és számos kisebb-nagyobb szigetet, amelyek az Új Területek elnevezést kapták.
Szédületes fejlődés kezdődött
A nyitott határral rendelkező szabadkikötő a Kínával folytatott kereskedelem legfontosabb átrakodó helye lett, és ugrásszerű fejlődésnek indult. A második világháború alatt, 1941-ben Hongkong négy évre japán megszállás alá került. A britek az 1945-ös japán kapituláció után engedékenyebb politikát folytattak, hogy megnyerjék a lakosság kínai többségét, mert attól tartottak, hogy a polgárháborúban győztes kommunista pekingi vezetés megpróbálja visszaszerezni Hongkongot. 1946-ban polgári kormányzat lépett a katonai igazgatás helyébe, a rohamos ütemben fejlődő Hongkong az ázsiai "kis tigrisek" egyike lett, amiben nem kis szerepet játszott, hogy a maoista Kína nyugati kereskedelme szinte kizárólagosan Hongkongon át zajlott.
Az Új Területek 99 éves bérletének lejáratához közeledve Nagy-Britannia és Kína tárgyalásokat kezdett Hongkong jövőjéről. Huszonkét forduló után, 1984. december 19-én aláírták a megállapodást, melynek értelmében Hongkong 1997. július 1-jétől visszatér az anyaországhoz, Peking pedig ötven évre szavatolta a terület autonómiáját, különleges jogállását, kapitalista gazdasági rendszerét, kialakult életformáját és társadalmi viszonyait. Az 1990-ben a Kínai Országos Népi Gyűlés (a parlament) által elfogadott, 1997. július 1-jén hatályba lépett alaptörvény garantálja Hongkong Különleges Közigazgatási Terület státusát, magas fokú autonómiáját (kivéve a külügyet és a hadügyet), törvényhozói és független bírói hatalommal. Kínának létfontosságú volt, hogy Hongkong gazdasága továbbra is virágozzék, s politikai érdeke is fűződött a megállapodáshoz, mert a majdani Tajvannal való egyesülést is az "egy ország, két rendszer" elv alapján képzelik el.
Nem volt feszültségmentes az átmenet
Az átmeneti időszak nem volt mentes a feszültségektől. Az 1989. évi Tienanmen téri események, a kínai keményvonalas fordulat kérdésessé tették, hogy a gyakorlatban miképpen fog megvalósulni az egyezség. Hongkong utolsó brit főkormányzója, a hivatalát 1992-ben elfoglaló Chris Patten széles körű demokratizálási programot jelentett be. 1995-ben megválasztották a hongkongi törvényhozás tagjait, de a reformok nem nyerték el Peking tetszését. 1996-ban a kommunista vezetők, de a hongkongi üzletemberek bizalmát is élvező Tung Csi-hua hajómágnást nevezték ki Hongkong első kínai vezetőjének, egyben azt is bejelentették, hogy a választott törvényhozás szerepét az átmenet pillanatában egy szűk körből delegált ideiglenes testület veszi át.
1997. június 30-án - a pekingi Tienanmen téren óriási kivetítőkön közvetített - ünnepség során utoljára vonták le a kormányzói palota előtt a brit zászlót, a ceremónián részt vett a trónörökös Károly herceg és Tony Blair miniszterelnök, Kínát Csiang Cö-min elnök és Li Peng kormányfő képviselte. A brit vendégek éjfélkor a királyi család jachtjával távoztak, Hongkong határát kínai katonák lépték át, és beiktatták hivatalába Tung csi-huát. Az utolsó jelentős brit gyarmat feladása egyben a valaha a Föld egyötödére kiterjedő Brit Birodalom végét is jelképezte.
Alig három hónappal később, 1997. szeptember 28-án a Kína által kinevezett ideiglenes törvényhozás új választási törvényt szavazott meg, mely szerint a 60 képviselőből álló törvényhozási tanács megválasztásában mindössze 200 ezer ember és egy 800 fős Kína-barát csoport vehetett részt. Az elmúlt két évtizedben folyamatos a feszültség a pekingi vezetés és a hongkongi ellenzéki mozgalmak között. 2014-ben "esernyős forradalomnak" nevezett tiltakozási hullám kezdődött, mert a kínai parlament a 2017-es kormányzóválasztás előtt szűkítette a választójogot, és korlátozta a jelöltállítás szabadságát, jóllehet a tervezetet a hongkongi törvényhozás elutasította. Az idén márciusban tartott voksolást a Peking által támogatott Carrie Lam nyerte meg, aki július 1-jén veszi át tisztségét.
Hongkong egy külön világ
Hongkong egyike a világ vezető pénzügyi központjainak, fontos kereskedelmi csomópont, melyet alacsony adóterhek és szabad kereskedelem jellemez, az egy főre jutó jövedelem tekintetében a világ élvonalába tartozik. A gazdaság szinte teljes egészében a szolgáltatásokon alapul, az értéktőzsde az egyik legjelentősebb a világon. Hongkong híres többek között filmművészetéről, a harcművészetekről, a kantopop zenéről, a kínai és nyugati elemeket változatosan ötvöző konyhájáról és felhőkarcolóiról.
