Hogyan zajlott a pénzügyi reform az ötvenes években Csehszlovákiában?

Az 1948-as februári események után 5 évvel, Klemenet Gottwald halála után két hónappal, 1953 május végén pénzügyi reformról, pénzbeváltásról szóló híresztelések kaptak szárnyra Csehszlovákiában. A kommunista vezetők azonban valójában már 1952 második felétől e reformra készültek, 1953 május végén pedig már az új pénznemmel teli, titkos ládák is megérkeztek az országba – tájékoztat az aktuálne.sk.

Az új bankjegyeket a Szovjetunióban nyomtatták, az akcióban közreműködő csehszlovák szakemberek pedig a külvilágtól elszigetelve, Magyarországon végezték a szervezési -gazdasági előkészületeket. Azután a Szovjetunióból Csehszlovákiába érkeztek azok a titkos vonatszerelvények, amelyek az új bankókkal teli ládákat tartalmazták. Az illetékesek e szállítmányokat átmenetileg katonai raktárakban helyezték el, de a ládákat őrző katonáknak sem volt sejtelmük azok tartalmáról.

Eduard Stehlík történész tudomása szerint a csehszlovák-szovjet államhatár felől az országba érkező, titkos, katonai, vasúti szállítmányok 19 katonai raktárba kerültek. Feletteseik a raktárokat őrző katonáknak azt mondták, hogy azok szovjet fegyvereket tartalmaznak. Egyúttal őket arra is figyelmeztették, hogy senkinek sose beszéljenek a ládákról. Ez 1953-ban logikus magyarázatnak tűnt, hiszen Korea a III. világháború rémképével fenyegetett...

Ahogy közeledett május 31., azaz a „D-nap“, úgy nőtt a beavatottak száma. A pénzügyi reform kihirdetéséig azonban mindnyájukat külföldre internálták vagy a saját irodájukban szigorúan őrizték. Köztük volt Bedøich Diviš, a prágai (Praha) katonai helyőrség stábkapitánya is. Május utolsó napjaiban a felettesei hívatták őt, hogy szervezze meg az új bankjegyeket tartalmazó ládák széthordását a bankokba, postákra és további pénzváltó helyekre. Azért, hogy az akció kezdetéig a további érintett katonatisztekkel együtt senkinek semit se árulhasson el a tervekről, több napig a kaszárnyában bezárva tartották őt.

"Bezártak bennünket az ülésterembe, kikapcsolták a telefont. Az ételt a konyhából hordták nekünk és az őr a WC-re is elkísért bennünket. Amiatt, nehogy a telefonhoz ugorjunk és a rokonainknak azt tanácsoljuk, hogy gyorsan még valamit vásároljanak. Az őr egy lépésre sem mozdult el mellőlünk" – idézte fel évekkel később katonai karrierje legtitkosabb akcióját Bedøich Diviš. Bezártsága alatt arra gondolt, hogy röviddel nemrég egy cipőüzlet előtt álldogállt a nejével, aki egy gyönyörű, ám nagyon drága félcipőt nézett ki magának. Végül azt nem vették meg, amit a pénzügyi reform hallatán megbánt. Utólag telepatikus módon a nejének azt sugallta, hogy gyorsan vegye meg a cipőt, mert később úgysem lesz arra pénzük...

Divišnének más tisztfeleségekhez hasonlóan azokban a napokban a cipővásárlástól sokkal nagyobb gondja volt -- állítja Eduard Stehlík. Akkoriban ugyanis a börtönök és a munkatáborok politikai foglyokkal voltak tele. Emiatt ha egy családtag nem tért haza a munkahelyéről, a hozzátartozói mindjárt azt gondolták, hogy őrizetbe vették őt. Az illetékes hivatalok az efféle fogvatartást csak szűkszavú értesítéssel magyarázták: az illetőt speciális feladatokkal bízták meg, ezért nem térhet haza.

Stehlík történész szerint Diviš kapitány hozzátartozói is azt gondolták, hogy bezárták a családfőt. Senki semmi konkrétat nem közölt velük. Az akció végeztével aztán épségben hazatérhetett a tiszt...

Eközben a nagy titokba beavatottak igyekeztek megalapozni a saját jövőjüket – árulta el 1968-ban Antonín Novotný (Gottwald halála után Csehszlovákia Kommunista Pártja - CSKP Központi Bizottságának főtitkára, későbbi köztársasági elnök), amikor a rehabilitációs bizottság előtt a pénzügyi reformról tett vallomást. Rajta kívül az akció összes részletéről még három funkcionáriusnak: Antonín Zápotocký elnöknek, Viliam Široký kormányfőnek és Jaromír Dolanský pénzügyminiszternek volt tudomása.

Végül kormány- vagy más politikai körökből valahogy mégis kiszivárogtak a tervezett pénzügyi reformról szóló hírek. Novotný ezt azért árulta el, mert állítólag nem tetszett neki egyes hajdani CSKP-vezetők viselkedése. Közülük sokan ugyanis még a reform bevezetése előtt lélekszakadva ékszerek és más értékálló holmik vásárlásába kezdtek.

A kisebb beosztású pártvezetők az utolsó pillanatig semmi konkrétumot nem tudtak meg a tervezett pénzügyi reformról. Az archívumi feljegyzések között olvasható egy pilzeni (Plzeò) regionális pártvezér tragikomikus esete is: a reform hallatán annyira meglepődött és frusztrálódott, hogy a pártgyűlésen idegösszeomlást kapott.

"Elvtársak, tegnap még a feleségemet arról győzködtem, hogy ne bolonduljon meg és ne higgyen az imperialisták illetve különféle hazai bujtogatók propagandájának“ – az archívumi hangfelvételek bizonyítják, hogy ezt mondta a helyi pártvezér közvetlenül a reform bevezetése után megtartott pártgyűlésen. A felszólaló elvtársainak azt is elárulta, hogy 90 ezer koronát tettek félre a lányuk hozományára, s azt hitték, hogy az a szekrényben teljes biztonságban van. De ahogy kiderült a reform kapcsán: tévedett, s ezért félt hazamenni a családjához. „Hittem a párt irányelvében, csakhogy az asszony emiatt most legszívesebben megölne engem" – panaszolta elvtársainak.

Pártbeli felettesei azonban nem fogadták együttérzően a bánatos családfő felszólalását. Még a gyűlésen megdorgálták őt azért, hogy hitetlenkedve megkérdőjelezi a CSKP irányelvének helyességét. A felszólaló hiába hangoztatta azt, hogy a reform szükségszerűségével tisztában van, a kommunista párt politikájával azonosul, a lánya hozományára pedig majd becsületes munkával ismét pénzt gyűjt...

A lóvátett, kiseb beosztású pártfunkcionáriusok számára egyetlen vigasz maradt: ők Csehszlovákia többi lakosától kedvezőbb arányban válthatták át megtakarított pénzüket az új bankjegyekre.