Hogyan vált Hitler antiszemitává?
BERLIN. Egy új könyv szerint Hitler diktátorrá válásában a német hadseregben eltöltött ideje jelentette a fordulópontot. Az 1918-1919-es müncheni időszak alatt megszerzett tudást és képességeket - úgymint a politikai tisztogatásokat - a Führer a hatalomra jutásakor hasznosította, s erre az időre tehető antiszemita nézeteinek "kikristályosodása" is.
Adolf Hitler 1918. november 21-én, tíz nappal az első világháborút lezáró compiegne-i fegyverszünet után ezredének müncheni helyőrségében jelentkezett, ahol megkapta fejadagját, az egy hónapra szóló 40 márkát és egy meleg alvóhelyet, ami különösen jól jött a hideg téli estéken. Évekkel később Hitler azt mondta, valamikor az első világháború végén fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy politikusnak áll.
Valójában 1918 végén Hitler még egészen biztosan úgy gondolkodott, hogy ameddig csak lehet, katona marad; még másfél évnek kellett eltelnie, míg Hitlert búcsút mondott katonai karrierjének. Ez volt az az időszak a náci vezető életében, amely eleddig a legkevesebb figyelmet kapta a Führer életét tanulmányozó történészektől.
Ezek a történészek évtizedeken át kutatták, hogy az önjelölt festőből hogyan vált kegyetlen diktátor, és a fiatal Hitlert milyen hatások érték politikai pályafutásának ezen időszakában. A kudarcokkal teli linzi iskolaévei, esetleg a szintén sikertelen bécsi próbálkozásai, vagy az első világégés benyomásai jelentették a fordulatot? Othmar Plöckinger salzburgi történész egy későbbi időszakra teszi Hitler „eszmélését”. Plöckinger úgy látja, hogy az 1918-1920-as, Münchenben töltött időszak formálta át Hitler személyiségét, ekkor erősödött meg addigi látens antiszemitizmusa, itt vált „antibolsevikká és szerezte meg azt a tudást, amit a náci párt vezetőjeként később hasznosított”.
A történész szerint ezt több apró, Hitler életéből ismert mozzanat is alátámasztja. Hitler már ebben az időben ismertséget szerzett magának nagy ívű, nagy tömegek előtt elmondott beszédeivel, megtanult riválisai ellen harcolni, s szorgosan látogatta az antibolsevista, a demokrácia végéről álmodozó szélsőjobboldali kurzusokat - idézi fel a mult-kor.hu. Plöckinger szerint az iskolapadot 16 éves otthagyó Hitler olyan „kulcskompetenciákat” sajátított el 1918 és 1920 között, amelyek birtokában megtanulta, hogyan kell egy nagyobb mozgalmat irányítani.
A katona-Hitler politikai pályafutásának kezdete 1919 tavaszára datálódik. Ebben az időben a bajor város forrongott: április 7-én a radikális szocialisták kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot és szovjet mintára megkezdték a „Vörös Hadsereg” szervezését. A legtöbb, Hitler oldalán harcoló katona azonban nem csatlakozott a forradalmi alakulathoz, ahogy a Führer is a köztársaság ellenében foglalt állást. Hitler ekkor a Reichswehrben szolgált (a Harmadik Birodalom fegyveres haderejének elnevezése hivatalosan 1935-ben lett Wehrmacht) mint a felderítés (Aufklärungskommando) hírszerzője.
1919 májusának elején – véres harcok után – a német Reichswehr csapatai és a jobboldalhoz kötődő milíciák elfoglalták a bajor fővárost, majd több száz köztársaság-szimpatizánst válogatás nélkül legyilkoltak. A megtorlás egész Münchent elérte. Hitler – aki ellenezte a forradalmat – ezredében a vizsgálóbizottság tagja lett, s minden olyan esetet kivizsgált, amikor valakiről kiderült, hogy belépett a Vörös Hadseregbe. A vádemelések sokszor csupán szóbeszédeken és a puszta gyanún alapultak: így járt például August Klumpf, akit „kormányellenes tevékenység népszerűsítésével vádoltak”, de végül megúszta a felelősségre vonást.
Plöckinger szerint Hitler ebben az időben már ismerte és előszeretettel nyúlt a politikai tisztogatás eszközéhez; hamarosan abszolút hatalmat szerzett, kezdetben a náci párt előfutárának tartott Német Munkáspárton (DAP) belül, ahova mentora, az alapító Anton Drexler invitálására lépett be. Ideológiai ébredése is erre az időszakra tehető: a politikailag megbízhatónak tartott Hitlert 1919 júliusában ezrede elküldte egy antibolsevista képzésre, amit a Reichswehr Információs és Propaganda Osztálya szervezett. A címében ártatlanul hangzó előadások (Nevelés és politika; A német gazdaság fejlődése 1871 óta) helyszínei az antiszemitizmus melegágyának számítottak, ahol jórészt antibolsevista és a Weimari Köztársaságot kevésbé jó színben feltüntető kijelentések hangzottak el - írja a mult-kor.hu.
A lechfeldi táborban Hitler – aki ekkor már nyíltan hirdette szélsőjobboldali eszméit – olyan hadifoglyokkal találkozott, akiket „bolsevik és spartakista eszmékkel fertőztek meg”. Ekkor körülbelül 150-en hallgatták meg Hitlernek a békefeltételekről, az ország talpra állításáról és a kapitalizmusról szóló okfejtését, amelyben már a „zsidó kérdés” is előkerült, Münchenben pedig személyesen adott át a katonáknak propagandaanyagokat. Hitler politikai pamfleteket is írt, például az európai gyarmatosítás kérdésében, valamint egyik levelében a judaizmus ellen agitált, és azt fejtegette, hogy a zsidók nem vallási, hanem faji közösséget alkotnak, jogaikat pedig szűkíteni kell, mielőtt végleg el nem törlik.
Valójában 1918 végén Hitler még egészen biztosan úgy gondolkodott, hogy ameddig csak lehet, katona marad; még másfél évnek kellett eltelnie, míg Hitlert búcsút mondott katonai karrierjének. Ez volt az az időszak a náci vezető életében, amely eleddig a legkevesebb figyelmet kapta a Führer életét tanulmányozó történészektől.
Ezek a történészek évtizedeken át kutatták, hogy az önjelölt festőből hogyan vált kegyetlen diktátor, és a fiatal Hitlert milyen hatások érték politikai pályafutásának ezen időszakában. A kudarcokkal teli linzi iskolaévei, esetleg a szintén sikertelen bécsi próbálkozásai, vagy az első világégés benyomásai jelentették a fordulatot? Othmar Plöckinger salzburgi történész egy későbbi időszakra teszi Hitler „eszmélését”. Plöckinger úgy látja, hogy az 1918-1920-as, Münchenben töltött időszak formálta át Hitler személyiségét, ekkor erősödött meg addigi látens antiszemitizmusa, itt vált „antibolsevikká és szerezte meg azt a tudást, amit a náci párt vezetőjeként később hasznosított”.
A történész szerint ezt több apró, Hitler életéből ismert mozzanat is alátámasztja. Hitler már ebben az időben ismertséget szerzett magának nagy ívű, nagy tömegek előtt elmondott beszédeivel, megtanult riválisai ellen harcolni, s szorgosan látogatta az antibolsevista, a demokrácia végéről álmodozó szélsőjobboldali kurzusokat - idézi fel a mult-kor.hu. Plöckinger szerint az iskolapadot 16 éves otthagyó Hitler olyan „kulcskompetenciákat” sajátított el 1918 és 1920 között, amelyek birtokában megtanulta, hogyan kell egy nagyobb mozgalmat irányítani.
A katona-Hitler politikai pályafutásának kezdete 1919 tavaszára datálódik. Ebben az időben a bajor város forrongott: április 7-én a radikális szocialisták kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot és szovjet mintára megkezdték a „Vörös Hadsereg” szervezését. A legtöbb, Hitler oldalán harcoló katona azonban nem csatlakozott a forradalmi alakulathoz, ahogy a Führer is a köztársaság ellenében foglalt állást. Hitler ekkor a Reichswehrben szolgált (a Harmadik Birodalom fegyveres haderejének elnevezése hivatalosan 1935-ben lett Wehrmacht) mint a felderítés (Aufklärungskommando) hírszerzője.
1919 májusának elején – véres harcok után – a német Reichswehr csapatai és a jobboldalhoz kötődő milíciák elfoglalták a bajor fővárost, majd több száz köztársaság-szimpatizánst válogatás nélkül legyilkoltak. A megtorlás egész Münchent elérte. Hitler – aki ellenezte a forradalmat – ezredében a vizsgálóbizottság tagja lett, s minden olyan esetet kivizsgált, amikor valakiről kiderült, hogy belépett a Vörös Hadseregbe. A vádemelések sokszor csupán szóbeszédeken és a puszta gyanún alapultak: így járt például August Klumpf, akit „kormányellenes tevékenység népszerűsítésével vádoltak”, de végül megúszta a felelősségre vonást.
Plöckinger szerint Hitler ebben az időben már ismerte és előszeretettel nyúlt a politikai tisztogatás eszközéhez; hamarosan abszolút hatalmat szerzett, kezdetben a náci párt előfutárának tartott Német Munkáspárton (DAP) belül, ahova mentora, az alapító Anton Drexler invitálására lépett be. Ideológiai ébredése is erre az időszakra tehető: a politikailag megbízhatónak tartott Hitlert 1919 júliusában ezrede elküldte egy antibolsevista képzésre, amit a Reichswehr Információs és Propaganda Osztálya szervezett. A címében ártatlanul hangzó előadások (Nevelés és politika; A német gazdaság fejlődése 1871 óta) helyszínei az antiszemitizmus melegágyának számítottak, ahol jórészt antibolsevista és a Weimari Köztársaságot kevésbé jó színben feltüntető kijelentések hangzottak el - írja a mult-kor.hu.
A lechfeldi táborban Hitler – aki ekkor már nyíltan hirdette szélsőjobboldali eszméit – olyan hadifoglyokkal találkozott, akiket „bolsevik és spartakista eszmékkel fertőztek meg”. Ekkor körülbelül 150-en hallgatták meg Hitlernek a békefeltételekről, az ország talpra állításáról és a kapitalizmusról szóló okfejtését, amelyben már a „zsidó kérdés” is előkerült, Münchenben pedig személyesen adott át a katonáknak propagandaanyagokat. Hitler politikai pamfleteket is írt, például az európai gyarmatosítás kérdésében, valamint egyik levelében a judaizmus ellen agitált, és azt fejtegette, hogy a zsidók nem vallási, hanem faji közösséget alkotnak, jogaikat pedig szűkíteni kell, mielőtt végleg el nem törlik.
Forrás
mult-kor.hu
