Hogyan érne Földet a Nemzetközi Ûrállomás?
Ennek oka, hogy az UARS-szal ellentétben, mely ellenőrizetlenül érkezett vissza, a hatalmas állomást irányított módszerrel hoznák le, és a törmelékeső az óceánt érintené.
Kirk Shireman, a NASA űrállomás programjának helyettes vezetője szerint rengeteg tanulmányt végeztek már ezzel kapcsolatban. „Találtunk egy orbitális pályát és olyan sebesség módosítást, mely hitünk szerint kivitelezhető, és a törmeléket lakatlan területen, vízbe juttatná.”
Az UARS tömege megközelítőleg 6,5 tonna volt. A NASA becslései szerint mintegy 532 kilogrammnyi szemét élte túl a tüzes haza utat, és csapódott a felszínbe. Méretéből ítélve, a Nemzetközi Ûrállomás sokkal nagyobb veszélyt jelentene az emberekre, mint az UARS. A 100 milliárd dolláros laboratórium olyan nagy, mint egy amerikaifoci-pálya, és több mint 431 tonna, így a valamikor visszatérő törmelékesője mellett az UARS-é eltörpül.
A NASA és nemzetközi partnerei azt tervezik, hogy az űrállomást legalább 2020-ig működtetik, valószínűleg azonban 2028-ig. Amikor a komplexum ideje lejár, a szakemberek nem engedik kontrollálatlanul sodródni. Helyette, irányítani fogják tüzes halálát a nyílt óceán felett, így bármely túlélő darab nem fenyegeti majd az emberéletet. Shireman szerint dolgoznak a terveken és időszakonként felfrissítik az ötleteket. „Nem akarunk olyan pozícióba kerülni, hogy nem tudjuk biztonságosan lehozni az állomást. Ez a feladat a kezdetektől a program része.”
Az űrállomás lehozása hosszú és bonyolult folyamat, mely a NASA szerint komolyan egy évvel a tervezett lehozatal előtt indulna be. Ekkor a menedzserek hagynák, hogy a komplexum röppályája a szokásos 386 kilométeres magasságról ereszkedni kezdjen. Egy vagy több automata űrhajót dokkoltatnak majd az ISS-en, hogy felkészüljenek a későbbi hajtómű begyújtásokra a pálya elhagyásához. Az állomás olyan hatalmas, hogy szükség lesz segítségre ezen manőverekhez.
A szakemberek egyelőre nem biztosak benne, mely űrjárműveket alkalmaznák erre a szolgálatra – mondja Shireman. Lehet teherszállító, mint egy átalakított Progressz űrhajó vagy az európai ATV. A NASA módosított Orionja (Multi-Purpose Crew Vehicle), mely még fejlesztési fázisban van, szintén alkalmas lehet a feladatra.
Mielőtt az űrállomás túl alacsonyra ereszkedne, legénységét evakuálják. Amikor az ISS 186 kilométeres magasságba kerül, a mérnökök egy sor pályaelhagyást segítő hajtómű begyújtást hajtanak majd végre a dokkolt űrhajókkal, hogy még lejjebb eresszék a komplexumot – magyarázza a kutató.
Egy utolsó begyújtás pedig reményeik szerint a hatalmas struktúrát a földi atmoszféra felé viszik, az óceán fölé. „Van egy szép hosszú nyomvonal a Csendes-óceán déli részétől az Egyesült Államok nyugati partjáig, majdnem 6000 kilométer vízfelszínnel” – mondja Shireman.
Az orosz MIR űrállomást 2001-ben hozták le, szintén irányított módon. A 135 tonnás komplexumot a Csendes-óceán déli részébe eresztették bele. A NASA szerint a MIR ellenőrzött visszatérését lépésről lépésre követték, és sokat tanultak belőle. Az amerikai űrügynökség emellett nyomon követte az űrhajók földi atmoszférában történő szétesését is. Például legutóbb két automata teherszállítót – egy európai ATV és egy japán HTV – szereltek fel célzott készülékekkel, aztán tanulmányozták azok tüzes hazatérését és szétesését.
„Mindezek segítenek jobban kideríteni, hogyan esne szét az ISS, és következésképpen, hova esne a törmelék” – mondja Shireman. Így reményeik szerint a törmelék nem veszélyeztetné senkinek az életet, amikor a hatalmas komplexum 2020-ban vagy azt követően hazatér.
