Ünnepelt a Felvidék legnépesebb református gyülekezete
Temploma megépítésének 230. évfordulója alkalmából ünnepi istentiszteletet tartott szeptember 30-án a Komáromi Református Egyházközség. Az alkalom keretében került sor a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesület emléktáblájának leleplezésére és a templom előtti járdán elhelyezett Reformáció 500 köztéri emlékkő átadására. Igét hirdetett Géresi Róbert püspökhelyettes, közreműködött a helyi Concordia Vegyeskar, Stubendek István karnagy vezényletével.
Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke köszöntőjében a templomépítés bicentenáriuma kapcsán átélt incidensről is megemlékezett. 1988-ban ugyanis az akkori kommunista pártvezetés nem engedélyezte, hogy a komáromi vegyeskar elénekelje Händel Messiás című oratóriumából a Halleluját. Miután ezt mégis megtette, a kórustagokat a munkahelyükön megbüntették. A rendszerváltás előszelének számító, pozsonyi gyertyás manifesztáció hatására azonban hamarosan az ügybuzgó járási párttitkárnak is meg kellett válnia posztjától. A Concordia Vegyeskar több más korusmű mellett az ominózus esetet idéző Halleluját is elénekelte a mai ünnepségen.
Géresi Róbert igehirdetése során hangsúlyozta: ma nem csak a Felvidék legtágasabb, több mint 2 ezer férőhelyes templomépületéért kell hálát adni hajdani építőinek és az adományozóknak, hanem azért is, hogy az Isten a történelem viharai közepette, évszázadokon át megőrizte a komáromi gyülekezetet és az eklézsiát. “Felvidéki viszonylatban lélekszámban legnagyobb közösség ez a gyülekezet, s össz-kárpát-medencei viszonylatban is sokan odafigyelnek a példamutató tevékenységére” – szögezte le. Arra is felhívta a figyelmet, hogy e közösség a vezetőivel együtt hajdani elődeihez hasonlóan felismerte az idő szavát: most lehet és kell cselekednie. Ezért a jövőbe tekintve, a magyar kormány támogatásával református óvodát épített Komáromban.
Majd Fazekas Zsuzsanna tiszteletes asszony a templomépítés történetét ismertette. Reményik Sándor Ahogy lehet című versét idézve arra utalt: a komáromi keresztyének az ellenreformáció és a gyász időszakában, s a későbbiekben is úgy építettek templomot, templomtornyot, s öntettek harangot, ahogy éppen tudtak. Többnyire közadakozásból. Miután a várostól ingyen nem kaptak telket, vásároltak, s 1784-ben lerakták a jelenlegi szentély alapját, a templomszentelés pedig 1788. szeptember 21-én zajlott.
A napóleoni háborúk és az elszegényedés miatt a templomtorony csak 1833-ra készülhetett el. A hívők azonban csak 16 évig örülhettek tornyos templomuknak, mert az 1849-es tűzvész a templom zsindelytetőzetét és tornyát is megrongálta. Sőt, harangjai is megolvadtak. Emiatt tíz évig az evangélikus templomban tartották alkalmaikat. A külső és belső felújítást követő I. világháború két harangjától is megfosztotta a gyülekezetet, amely éppen a szekeresgazdák segítségével pótolta azokat. “70 év alatt háromszor kellett új harangokat öntetni.” Legutóbb 2008-ban újították fel a templomtetőzetet, de a további munkálatok elvégzéséhez ismét kívánatos lenne az összefogás.
Farkas Gáspár gondnok, a Komáromi Szekeresgazdák Hagyományőrző Egyesület elnöke az országos hírű gazdákról beszélt. A hajdani művelt nemesemberek és utódaik mindig is a honfoglaló magyarok közvetlen leszármazottainak vallották magukat. A magyarság kitelepítése előtt Komáromban hozzávetőleg 350 szekeresgazda család élt, számuk azonban azt követeően egy tucatra csökkent. A jelenlegi egyesületi tagok fehér carrarai márványból készített emléktáblával tisztelegnek mindazok emléke előtt, akik önzetlenül részt vállaltak a templomépítésből, s mindenkor hittel védelmezték városukat, támogatták egyházukat.
Az új emléktábla leleplezése és megkoszorúzása után Stubendek László, Komárom polgármestere az összefogás erejét emelte ki, hiszen az egykori templomépítés állami és uniós támogatás nélkül is megvalósulhatott. Megjegyezte: templomok hiányában rideg és szellemiség nélküli lenne Komárom.
A Himnusz eléneklése után a templom előtti járdán elhelyezett Reformáció 500 köztéri emlékkő átadására került sor. Megtudtuk: a budapesti Kálvin téren 95 darab márványlapot helyeztek el a jubileum alkalmából. Azokból a kárpát-medencei gyülekezetek másolatokat rendeltek, amelyek ma több település járdáit ékesítik. A komáromi emlékkövön, amelyet Szénási Szilárd martosi esperes adott át és áldott meg, Kálvin János “Minden ember pedig javítsa önmagát” idézete és Áprily Lajos versrészlete olvasható.