Szent Péter és Pál apostolokra emlékezünk
Jézus két legismertebb követőjét, akik az egész világon hirdették a Megváltó evangéliumát, ünnepli ma a keresztény világ. Azokat, akik a történetírás szerint sokat tettek a kereszténység terjesztéséért és ezért vértanúhalált szenvedtek. A katolikusok számára a mai nap parancsolt ünnep.
De nézzük, kik is voltak azok, akik életük árán is hirdették Jézus tanítását?
Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, mondta Jézus Máté evangéliuma szerint kiválasztottjának és követőjének, az egyház alapítójának, akire rábízta a mennyek országának kulcsait. Péter Simon néven született Palesztinában, Betszaida városában a Genezáreti tó mellett. Felnőtt korában Kafarnaum városában élt. András apostol testvére volt.
Saul névre keresztelték a később Szent Pálként ismertté vált férfiút, aki a kis-ázsiai Tarsusban született, s aki később Jeruzsálemben tanult és üldözte a keresztényeket. Nagyjából 33 és 35 körül a damaszkuszi úton megjelent előtte Jézus és attól fogva kereszténnyé és misszionáriussá vált. A pálfordulás szavunk eredeti jelentése Szent Pál megtérésére utal. Több helyen is működött, például Cipruson, Macedóniában, Görögországban és Rómában.
A hagyomány szerint mindkét vértanú ugyanazon a napon halt meg Rómában, feltehetőleg 67 körül. Szent Pétert fejjel lefelé feszítették keresztre, Szent Pált pedig, aki római polgár volt, lefejezték és a Szent Pál bazilikában temették el. Szent Pétert később abban a bazilikában helyezték örök nyugalomra, amit kivégzése helyén emeltetett Constantinus császár. Ez a mai Szent Péter-bazilika. Emléküket tájainkon is több templom őrzi, hiszen például a nagybecsű egyházgellei templomot is Szent Péternek és Pálnak szentelték.
A két apostol életéről nagyon sok adat maradt fent az evangéliumokban és az Apostolok cselekedeteiben. Péter például nős volt és sok csodálatos gyógyítást is tett, de Heródes fogságából is rendkívüli módon tudott kiszabadulni és ismeretlen helyre távozni. Néró császár uralkodása idején halt vértanúhalált és a vesztőhelyre vezető úton a Quo vadis-legenda szerint találkozott mesterével, és megkérdezte tőle: Quo vadis, Domine? vagyis Hová mész, Uram?
A hittérítőként tevékenykedő Pál a pogányok közt folytatta munkásságát, mindenütt az Istennek tetsző életet hirdette. Tanítása szerint a testi és a szellemi lét között az emberben harc dúl, és a test parancsának engedve az Istentől való eltávolodás mellett döntünk. A nők helyéről vallott nézete ma talán sokakat megbotránkoztathat, de ne feledjük, akkor még egészen más világ volt. Erről egyszer ezt mondta: „Az asszony csendességben tanuljon engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva."
