A Napba öltözött asszony ünnepe

ma7 2019. augusztus 15., 12:03

Augusztus 15-én Szűz Mária halálát és mennybevételét, vagyis Nagyboldogasszony napját ünnepli a katolikus egyház. A magyarok számára Szűz Mária személye különleges jelentőséggel bír, Égi Édesanyánkként, Magyarok Nagyasszonyaként is tiszteljük.

Fotó: B. Vida Júlia

Az ősegyházig visszanyúló hagyomány szerint a Megváltó édesanyjának, Máriának holttestét nem engedte át a földi enyészetnek, hanem röviddel halála után föltámasztotta és magához emelte a mennyei dicsőségbe.

Jeruzsálemben az 5. században már biztosan megemlékeztek a Boldogságos Szűz égi születésnapjáról. Az ünnepet Dormitio sanctae Mariae, azaz „a szentséges Szűz elszenderülése” névvel illették. A 6. század során egész Keleten elterjedt az ünnep. Róma a 7. században vette át, s a 8. századtól kezdve Assumptio beatae Mariae-nak, azaz „a Boldogságos Szűz mennybevételé”-nek nevezték. XII. Piusz pápa 1950. november 1-jén hirdette ki hittételként, hogy a „Boldogságos Szűz Mária földi életpályája befejezése után testével és lelkével együtt felvétetett a mennyei dicsőségbe”.

Szent István király olyan fontosnak tartotta Mária égi születésnapját, hogy ezen a napon ajánlotta Magyarországot Szűz Mária oltalmába. Ezért nevezzük őt Magyarország égi pártfogójának, vagyis Patrona Hungariae-nak. Szent István 1038-ban Nagyboldogasszony napján hunyt el.

Nagyboldogasszony parancsolt ünnep a katolikusok számára. Számos település templomát éppen Nagyboldogasszonynak szentelték, sok helyütt tartanak búcsút, vagy a Mária kegyhelyekre való zarándoklatot.

A Boldogasszony anyánk című egyik legszebb katolikus éneket egészen a 19. századig, amíg Kölcsey meg nem írta a Himnuszt, a magyar katolikusok néphimnuszként énekelték.

Népszokások

A moldvai csángóknál a magyarok ezen a napon virágot, gyógynövényt szentelnek, hogy ennek füstjével kezeljék a betegeket. A Muravidéken „dologtiltó nap”, nem szabad sütni, mert a tűz kitör a kemencéből. A Drávaszögen azt tartották, hogy ezen a napon keresztet kell vágni a gyümölcsfába, hogy egészséges legyen, és sokat teremjen. A két Boldogasszony-ünnep köze, vagyis Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisboldogasszony vagy Kisasszony vagyis Mária születésnapja (szeptember 8) varázserejű időszaknak számít, ekkor kell szedni a gyógyfüveket, ki kell szellőztetni a hombárt, s a téli holmit, a ruhafélét, hogy a moly bele ne essen. A búzát is ekkor kell megszellőztetni, hogy ne legyen dohos, és ne essen bele a zsizsik. A hiedelem szerint az ebben az időszakban ültetett tyúk az összes tojását ki fogja költeni. 

Képgalériánk:
Nagyboldogasszonynak szentelt templom Dercsikán Fotó: B. Vida Júlia

Az ünnephez kapcsolódó Mária virrasztás szokása azt a hitet tette hagyománnyá, amely szerint a napfelkeltében meg lehet látni ezen a napon a „Napba öltözött Boldogasszonyt”.

A 20. század elején az egész magyar nyelvterületen élt a nagyboldogasszonyi virágszentelés, virágáldás népi szokása, amikor is virágszentelést tartanak, és virágokból koporsót (Mária-koporsót) készítenek. A megszentelt illatos füveket később a halott koporsójába tették (hogy Máriához hasonlóan dicsőségre jusson), beépítették a ház alapjába, vagy a csecsemő bölcsőjébe vagy az új pár ágyába tették.

Nagyboldogasszony időjárása termésjóslónak számított: „ha a nagyasszony fénylik, jó lesz a bortermés”.

0 HOZZÁSZÓLÁS