Nagyböjti lelki nap – Brenner és Mindszenty példamutatásával

Hritz Júlia 2019. március 20., 10:05

A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség 2019. március 16-án nagyböjti lelki napot tartott a Pozsonyi Magyar Nagykövetség épületében.

A lelki napot Boldog Brenner János vértanú pap és Isten szolgája, Mindszenty József bíboros-hercegprímás életpályájára feltekintve és égi közbenjárását kérve szervezte meg minden részletre kiterjedő szeretettel és figyelmemmel a pozsonyi magyar katolikus hívek lelki pásztora, Molnár Tamás atya.

A lelki nap a keresztút imádkozásával vette kezdetét, melyben párhuzamba került Jézus keresztútja Boldog Brenner János és Mindszenty bíboros földi életének keresztútjával. Ezt követte Brenner József atya szuggesztív előadása testvére, Boldog Brenner János életéről, majd Dr. Perger Gyula atya, szombathelyi egyháztörténész beszélt Isten szolgája, Mindszenty József életéről. A lelki nap a ministránsok imacsokrával folytatódott, és a Mathai Szent János plébániatemplomban (Szentháromság-templom) megtartott szentmisével ért végett. A homíliát Brenner József atya mondta és oltártestvéreivel, Dr. Perger Gyula atyával és Molnár Tamás atyával közösen celebrálták.

Molnár Tamás atya bevezetőként elmondta, hogy a lelki nap célja nem tudományos konferencia, hanem elmélkedés arról, hogy milyen a mi személyes viszonyunk Jézus Krisztushoz, a mi Megváltónkhoz és két magyar keresztény vértanú hős életpéldája előtérbe hozása hősies tanúságtételükről.

Nemcsak megölték, meg is gyalázták

„A testvéremről Boldog Brenner Jánosról szeretnék pár szót mondani” – kezdte emlékezését nemcsak a testvére, hanem paptestvére is, Brenner József atya a boldoggá avatásra visszatekintve, amelyre Szombathelyen került sor 2018. május 1-én.

A mártírhalált halt Brenner János Szombathelyen született 1931. december 27-én, háromgyermekes mélyen vallásos család második fiúgyermekeként. Idősebb bátyja, László is a papi hivatást választotta. Brenner Jánost Kovács Sándor püspök szentelte pappá 1955. június 19-én a szombathelyi Székesegyházban. Rábakethelyen, a határ menti Szentgotthárd második kerületében lett káplán. A plébániához négy település tartozott: Magyarlak, Máriaújfalu, Zsida és Farkasfa. Dr. Kozma Ferenc plébános jó példát adott és sokat segített az ifjú papnak. János atya minden áldozatra készen állt a hívekért. Különösen rajongott a gyermekekért és az ifjúságért. Tisztelte, szerette az embereket.

Mindezeket a kommunista hatalom rossz szemmel nézte, főleg azt, hogy a fiatalokkal is foglalkozott. Hittanosai, ministránsai elmondták, milyen komoly munkát végzett körükben, nemcsak hittanórát tartott számukra, hanem játszott és sportolt is velük.

Ezért az állami szervek a fiatal pap életére törtek. Az első fenyegetés az volt, hogy Farkasfáról jött haza motoron és a sötét erdei úton fahasábokat dobtak a motorja elé. Otthon azt mondta – „megúsztam”.

Képgalériánk:

1957. december 15-e adventi Örömvasárnap volt. Brenner János atya Farkasfán 1957. december 14-én megírta a prédikációját másnapra. Éjfélkor egy 17 éves fiú zörgetett a plébánián azzal, hogy adja fel a betegek kenetét beteg nagybátyjának. Brenner János átment a templomba, nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, amelyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető koromsötét gyalogúton villanylámpával elindult Zsida felé. Útközben többször megtámadták, de sikerült elfutnia.

Végül a feltételezett beteg háza közelében kapták el. Ez is azt bizonyítja, gyilkosai tudták: Brenner János komolyan veszi a hivatását. Ezért várták a megadott címen. És ott, nyakában az Oltáriszentséggel, harminckét késszúrással megölték.

A boncolási jegyzőkönyvből az is kiderült, hogy a nyelvcsont és a gégeporc szarvainak többszörös törése volt látható a holttesten. Ezt fojtogatással nem lehet előidézni, a sérülés úgy keletkezett, hogy ráléptek a nyakára, megtaposták. A reverendához tartozó fehér papi galléron talajnyomok voltak, és egy cipőtalp körvonala is kirajzolódott rajta. Tehát nemcsak megölni, hanem meggyalázni is akarták. A támadás közben összevagdalták a két kezét, mert védte a Szentostyát. Ezért Magyar Tarzíciusznak is nevezik Brenner Jánost.

A vértanúhalált halt Brenner János meggyilkolásának a helyén egy vak kedves nővér jóvoltából 1989 után kápolnát emeltek az emlékére, és miután ez felépült 1995-ben, akkor indították el a boldoggá avatási perét.

„…vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!”

Dr. Perger Gyula atya a szombathelyi egyházmegye történésze Isten szolgájáról, Mindszenty József bíboros - hercegprímás életéről adott elő, aki a XX. század egyháztörténetének egyik legkiemelkedőbb alakja. Tanítása, lelkisége, példája még most is nagy tekintélynek örvend. Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József a Vas Megyei Csehimindszenten született 1892. március 29-én. Családja az ima és erények otthona volt. Szombathelyen a Premontrei Gimnáziumban érettségizett, majd papnövendéknek jelentkezett a szombathelyi püspöki szemináriumba. 1915. június 12-én gróf Mikes János megyés püspök szentelte pappá a szombathelyi Sarlós Boldogasszony-székesegyházban. 1917. január 26-ától lett a zalaegerszegi főgimnázium hittanára. Plébános. Öregek, betegek, bebörtönzött emberek jótevője, 35 nincstelen gimnazistáról gondoskodott.

Lelkiismeretesen látogatta híveit. Észak-Zala, majd az egész magyarság jó pásztora lett. 1942 februárjában változtatta meg német eredetű családnevét – szülőfaluja, Csehimindszent után Mindszentyre. 1944. március 4-én XII. Piusz pápa veszprémi püspöknek nevezte ki. Március 25-én az esztergomi bazilikában Serédi Jusztinián bíboros-prímás, esztergomi érsek szentelte püspökké. Hivatalát március 29-én, születésnapján foglalta el. 1945. szeptember 8-án XII. Piusz pápa esztergomi érsekké nevezte ki, majd 1946. február 21-én bíborossá.

Amikor a pápa a fejére helyezte a bíborosok kalapját, így szólt hozzá: „a 32 közül te leszel az első, akinek vállalnod kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot!”

Minden társadalmi osztályt védelmezett, az iskolákban a kötelező vallásoktatást szorgalmazta. Kiállt az üldözöttek érdekében, a beneši dekrétumok idejében pedig a felvidéki magyarokért, akiket megfosztottak az állampolgárságuktól, kifosztották a vagyonukból, elűzték lakásukból, menesztettek a hivatalokból. Védelmezte a magyar iskolákat, a magyar igehirdetést, magyar papokat kért a pásztorok nélkül maradtak a hívőknek. Leveleket írt a püspöki karnak, de választ rájuk nem kapott.

Megkínozva, de nem megtörve

1948-ban a Szentestét édesanyjával töltötte, december 26-án hűtlenség, kémkedés, a köztársaság megdöntésére irányuló bűncselekmény és valutaüzérkedés gyanúja alapján a rendőrhatóság őrizetbe vette és letartóztatták.

A hírhedt ÁVH központban, az Andrássy út 60-ban megkezdték kínzását és kihallgatását. Ütötték, kábítószerezték, az alvástól megfosztották.

Az Andrássy út 60-beli életéről az embereknek halvány fogalmuk sem lehet. Levetkőztették, bohócruhába öltöztették, gúnyolták, körbetáncolták. Mély keserűséggel töltötte el a lelkét, hogy elkobozták a breviáriumát, a reverendáját. A piszkos emberi ajak beszéde sújtotta a legjobban, szándékosan traktálták trágár történetekkel.

Dr. Perger atya Mindszenty József emlékirataiból, a naplójából idézte a történéseket, amelyeket az Andrássy út 60-ban élt meg. Az 1949. február 3. és február 8. között a Budapesti Népbíróság lefolytatott koncepciós perben Mindszentyt először kötél általi halálra ítélte, amit életfogytig tartó fegyházra módosítottak.

Az utolsó szó jogán, békét kért az egyházának, a magyar államnak és a lelkének. 1950-től a börtönben a cellájában misézhetett a rabtársaiért és az őrökért. 1956. október 30-án a szabadságharcosok kiszabadították és Budára vitték. November 3-án elmondta a híres beszédét, amit még ma is sajnálatosan meghamisítva tanítanak a gyerekeknek. A rágalmazói szerint ebben visszaköveteli az egyházi vagyonokat. 1956. november 4-én hajnalban Tildy Zoltán kérésére az Egyesült Államok Követségének védelmébe kerül. 1956. november 6-án végrendeletet ír hazájának, népének és 7-én az édesanyjának.

A magyar a magyart részvéttel szeresse és ragaszkodjanak egymáshoz”.

„Családomban mindenki maradjon hű a családjához és hazájához”. A magyar hercegprímás végül 14 éven át tartózkodott a budapesti amerikai követség rezidenciáján.

A pápa haláláig nem nevezett ki új esztergomi érseket

1971. szeptember 28-án az Apostoli Szentszék és a Magyar Népköztársaság megállapodásának megfelelően – szándéka ellenére, de a pápának fogadott engedelmesség okán – elhagyta Magyarországot. Erre a Vatikán és a magyar állam között létrejött megállapodás következtében nyílt lehetőség.

Koncepciós perének 25. évfordulóján, 1974. február 5-én VI. Pál pápa megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, azzal az indokkal, hogy a magyar prímás lemondott.

A bíboros, félve attól, hogy a pápa döntése zavart és kétséget kelthet híveiben, tiltakozott. Hat pontból álló kommünikét adott ki, s ebben a világ közvéleménye számára világosan megindokolta, miért nem mondhat le a magyar prímás ezekben a drámai időkben. A pápa parancsának engedelmeskedett, habár nem tudott vele egyet érteni. Ezzel a modern engedelmesség példáját adta. A pápa a bíboros haláláig nem nevezett ki új esztergomi érseket. Lemondatása Kádárék követelése volt, akik ennek fejében szabadon engedték a kommunista börtönökbe zárt papokat és egyházi személyeket.

Mindszenty József bíboros-hercegprímás 1975. május 6-án, 83 éves korában halt meg a bécsi Irgalmasok Kórházában. Holttestét végakarata szerint Mariazellben helyezték el. 1991. május 4-én teljesen épen maradt holtestét visszavitték magyar földre megpihenni.

Újratemetésekor, hamvait az esztergomi bazilikában hívők tízezrei jelenlétében, ünnepélyes szentmise és világi megemlékezések kíséretében helyezték végső nyughelyére az esztergomi érseki kriptában, az esztergomi bazilika altemplomában.

Ferenc pápa 2019. február 12-én engedélyezte a Szentté Avatási Kongregációnak, hogy dekrétumban tegye közzé Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország egykori prímása hősies erényeinek elismerését. Ezen túl tehát hivatalosan is „tiszteletreméltónak” nevezhetjük őt.

Fotó: Hritz István és Pálinkás András

0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS