2019. április 21., 11:01

Feltámad a Valóság

– Mi lesz velünk, ha tényleg Isten Fiát, a Messiást feszítettük keresztre?

– Mi lesz velünk, ha él, és eljön ítélni eleveneket és holtakat?

feltámadás
Fotó: Archívum
Nagypéntek

A Názáreti halott. A Golgota közönségét kicsit meglepte a sötétség, az enyhe földrengés, de a másik kettő lábszárcsontjának szétverését még megvárták. A kivégzés véget ért. Haza lehet menni. Az a néhány asszony, aki ott maradt a középső kereszt előtt, senkit nem érdekelt.

A papok még elküldtek Pilátushoz egy üzenetet, hogy vegyék le a halottakat a keresztről, ne rontsák a város képét az ünnepen. A Via Dolorosa visszafelé csendes volt. A tömeg, élén a papokkal, már a holnapra gondolt. Holnaptól ünnep. Reggel templom, aztán étel, ital, nyugalom.

Kemény volt ez a néhány nap a jeruzsálemi politikusoknak. Először a csőcselék hozsannája, aztán a sok tárgyalás, hogyan fogják el titokban a Názáretit. Még jó, hogy az a Júdás kisegítette őket. Innen már könnyen ment minden. A helytartót már nemegyszer sikerült megzsarolni, ismerték a gyengéjét. Hát megzsarolták. A népet egyébként is a kezükben tartják. Elég bedobni a köztudatba pár féligazságot, azonmód ráharapnak, és kórusban üvöltik a „feszítsd meg”-eket. És Barabás is jó ötlet volt.

Cirkusz kell a népnek. Még mindig jobb, ha Barabás szabadul, hiszen tudni fogja, kinek tartozik. Majd kérnek tőle valamit, ha eljön az ideje. A keresztre feszítés pedig egészen jól sikerült. Nem kellett bemocskolni a kezüket. A kivégzőosztag hozta a kötelezőt. A Názáreti halott, a sírjához pedig, biztos, ami biztos, őröket küldtek, nehogy ellophassák. Most pedig jöjjön az ünnep.

Nagyszombat

A templomban még tegnap kettéhasadt a kárpit. A papok külön felmentést adtak a templomszolgáknak, hogy szombaton hozhassák rendbe a szentélyt. Nem szép dolog szombaton dolgozni, de ez van. A szükség törvényt bontott. Mire kinyitották a kapukat, már minden a helyén volt. A tömeg hömpölygött, énekelt, az áldozatot bemutatták, a népet megáldották, a perselyek megteltek. Mire feljött az esthajnalcsillag, a város egészen elcsendesedett.

Húsvétvasárnap

A főpapot majd szétvetette az ideg. Hajnalok hajnalán verték fel az álmából, és szinte futva ment a parlamentbe. Az őröket már faggatták. Állítólag két angyal jelent meg a Názáreti sírjánál, és megijedtek. Csak ennyi? Adjatok nekik pénzt, és mondják azt, hogy elaludtak, és a Názáreti tanítványai ellopták a testet. Ennyi. Mindenki nyugodjon meg, és menjen a dolgára. A főpap is hazament. Kiült a teraszra, és végignézett a városon. Aztán kicsit távolabb, az Olajfák hegyére, majd megállt a tekintete a Gecsemáné kertjén. Ott fogták el. Majd hirtelen felpattant.

– Mi van, ha tényleg feltámadt?

– Mi van, ha úgy van, ahogy mondta, és három nap múlva új templomot épít?

– Mi lesz, ha megjelenik, és visszajön a városba?

– Mit fogunk mondani a népnek?

– Mi van, ha az angyalokkal jön?

– Mi lesz, ha megint bejön a templomba, és megszólal?

– Mit ér majd akkor a politikai hatalom, a hazugságon, pénzen, intrikákon nyert népszerűség?

– Mi lesz velünk, ha tényleg Isten Fiát, a Messiást feszítettük keresztre?

– Mi lesz velünk, ha él, és eljön ítélni eleveneket és holtakat?

A szerző Somorja város református lelkipásztora.

Az írás megjelent a Magyar7 hetilap 2019/16. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.