Elültetni szívükben a magot

Eleinte a templomok jobban meg is teltek, de aztán ismét megcsappant az Isten házát látogatók száma. Pedig keresztény kultúránk megőrzése Európában most, ebben a gyorsan és rossz irányban változó világban igen fontossá vált. Erős gyökér a hitünk. Olyan megtartó erő, amely mindig átsegítette őseinket a legnagyobb viharokon is.

Az elmúlt évtizedek gyermekeink számára is szabadságot hoztak. Választhatnak ugyanis, hogy heti egy órában hittant vagy etikát tanulnak-e. Jobban mondva, elsősorban a szülő az, aki választ. Akiket ebben a témában megkérdeztünk, szinte mind arról számolnak be, hogy a még nem hívő, vallásos nevelésben nem részesült szülők is sok esetben hittanra íratják a gyermeküket. Ebben az istentelen világban már önmagában ez is eredmény, elégedettek azonban aligha lehetünk. Bőven akad tennivaló, ha azt akarjuk, hogy ötven-száz év múlva is legyen kinek misézni. Arról nem is beszélve, hogy Jézus életén keresztül a gyermekek azt is megtanulják, hogy a szeretet, a másokért való élés milyen örömök forrása lehet. A Biblia nem véletlenül a könyvek könyve.

De hogyan állunk a hitoktatók képzésével, amikor papokból is hiány van a Felvidéken is? Lévai Attila, a Selye János Egyetem Református Teológia Karának dékánja így látja a helyzetet:

– Amióta az egyetemünk működik, azóta a hitoktatókat a tanárképző kar képezi. Ezen képzés keretében a református kar tanárai tanítják azokat a tantárgyakat a hallgatóknak, amelyek a teológiai spektrumot hivatottak felölelni, mint amilyen például az Ószövetség, az Újszövetség, vagy éppen a vallástörténet. Az elmúlt 15 évben azt tapasztaltuk, hogy a tanárképző szak kateketika szakos hallgatói közül nem feltétlenül a reformátusok voltak túlsúlyban, inkább a katolikusok. Amit tudunk, hogy a református vallású hallgatók, akik tanári pályára állnak, minden gond nélkül el tudnak helyezkedni. Ugyanakkor van egy olyan szabály is, hogy az általános iskolai hitoktatáshoz szükséges a helyileg illetékes egyházközség lelkészének, plébánosának a jóváhagyása is.

De vajon egy-egy alapiskolai osztályból manapság hány gyermek jár hittanra és hány etikára? A dékán szerint ez a szám iskolánként más és más. Saját, csicsói és kolozsnémai gyülekezetének adatait ismertetve elmondja, hogy ott 53 gyermek jár református hittanra, akiket három csoportban tanít a beosztott lelkész a vallás alapjaira, és van egy óvodás csoportjuk is. Az iskolások közül az elsősök, a másodikosok és a harmadikosok alkotnak egy csoportot, a negyedik, ötödik, hatodik, hetedik évfolyamba járók a következőt, és végül a nyolcadik és kilencedik osztályos tanulók a harmadikat. De szerinte vannak olyan iskolák is, ahol minden egyes osztályban külön van hittan, annyi a gyermek.

Lévai Attila szerint a hitre való nevelést már az óvodában el kell kezdeni, de még jobb, ha a családokban kisgyermekkortól része a gyermek életének a vallásgyakorlás, az ima. Ők is foglalkoznak már az óvodásokkal is, talán ennek is köszönhető, hogy az utóbbi 5-6 évben Csicsón nőtt a református hittanra járók száma.

– Ha a lelkipásztor megfelelő családgondozást végez, ha odafigyel a gyülekezetében a családokra, akkor még a jelenlegi keresztyén- és egyházellenes hangulaton is lehet változtatni. Sok függ a hitoktatótól is, mennyire tud bánni a gyermekekkel, mennyire tudja őket „megfogni” és az órán lekötni a figyelmüket.

Az ifjúság Isten felé terelése, hitnek való megnyerése valahol a templomban kezdődik, de szerinte ez nehéz dió. Egyszerűen azért, mert az emberek nem járnak templomba, generációk estek ki, a gyülekezetek elöregednek. A vasárnapi gyülekezet átlagéletkora a református templomokban 50-70 év közötti. Éppen ezért a gyermekeket és a fiatalokat a nyári táborokban, kiemelt foglalkozásokon, mint amilyenek a vasárnapi iskolák, a karácsonyi és húsvéti játszóházak, próbálják az Istennel megismertetni. De vannak helyek, ahol gyermek-istentiszteletek tartásával nyitnak az ifjú generációk felé, amikor a prédikáció kimondottan nekik, az ő nyelvükön szól.

– Nekünk az a feladatunk, hogy a tudásunkhoz képest a lehető legjobban próbáljuk hirdetni az Evangéliumot minden generációnak. Hogy egy bibliai, Pál apostol által írt levélből idézzek: Én plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja vala a növekedést. Ez igaz a gyülekezetre is. Azt tapasztaljuk, hogy ahol a szülő, a nagyszülő megfogja a gyermek kezét, és viszi az istentiszteletre, az a későbbiekben könnyebben lesz templomba járóvá.

Faluhelyen az emberek még erősebben őrzik a vallásosságukat, a hitüket. A városban mintha mindenkitől kicsit messzire esne a templom.

Masszi János, a 620 gyermeket befogadó dunaszerdahelyi Vámbéry Ármin Alapiskola igazgatója azt tapasztalja, hogy a hittanra járók száma stabil, hosszú évek óta szinte alig változik. Osztályonként a diákok több mint fele – 60-70 százaléka – jár hittanra, a maradék etikára. Az egyik legnagyobb létszámú magyar iskolánkban római katolikus és református hitoktatás folyik, mert erre van igény.

– A református hittant a református gyülekezet által ajánlott személy, a katolikus hittant ugyancsak a katolikus egyház jelöltje oktatja. Jelenleg két katolikus hitoktatónk van, egyikük nemsokára nyugdíjba vonul. Katolikus hittanunk egyébként mind a 29 osztályban van, a református hitoktatás pedig összesen négy csoportban folyik, ami nagyjából tükrözi a lakosság felekezeti megoszlását a városban és a környékén.

Edmár Henrietta római katolikus hitoktató szerint a hitre való nevelés a családban kezdődik. Mint mondja, ő maga már kisgyermekként járt templomba. Igaz, kamaszként eltávolodott az Istentől, de felnőttkorában egy tragédia fordította vissza az arcát újra Isten felé. Akkor döntött úgy, hogy még egyszer beül az iskolapadba, és hitoktató lesz. A Győri Hittudományi Főiskolán folytatta a tanulmányait.

Henrietta szerint a mai gyermekek világlátása egészen más, mint akár a hét-tíz évvel ezelőttieké. Napjainkban a kételkedés már az elsős kisgyermekben is ott van. Amikor például a teremtéstörténetet veszik, amely szerint Isten teremtette a világot, a kisgyermek azonnal erre vonatkozó kérdéseket tesz fel, amelyekre nem könnyű úgy válaszolni, hogy azt a koránál fogva meg is értse.

– Nehezen tudunk építkezni, nagyon vegyes az osztályokban a gyermekek összetétele a hit gyakorlásának szempontjából. Van, akivel mindennap imádkoznak otthon, ők vannak a legkevesebben. Egy-egy 12–20 fős osztályban jó, ha ketten tudják a Miatyánkot. Vannak, akik (és ők alkotják a többséget) itt találkoznak először az Istennel, és harmadik osztályban mennek először templomba. Mégis úgy gondolom, nincs minden veszve, mert az pozitív jelzés, ha a vallását nem gyakorló szülő is hittanra íratja be a gyermekét. A Szentlélek segítségével küzdünk azért, hogy nekik is megmutassuk a jézusi utat.

A hittanórát nem egyszerű dolog megszerettetni a mai gyermekekkel, akiket rendkívül sok inger és információ ér. A szentmise sokak számára nem része a vasárnapnak, nem úgy, mint szüleink, nagyszüleink idejében, amikor a pihenőnapon korábban fel kellett kelni, felvenni a legszebb ünnepi ruhát, és el kellett menni a templomba. Ez idővel teljesen természetessé, szokássá vált számukra, s legtöbbször egész életük során így is maradt. De manapság nehéz a templomba csábítani azt a gyermeket, aki vasárnap délelőtt későn kel, tévézni vagy éppen tanulni szokott. Főleg ha már a szülei sem járnak templomba. Ilyenkor a szentmisén való részvétel sokszor nyűg a gyermek és a szülő számára is. S ez kihat a gyermekekre is.

A hitoktatás azonban nemcsak arról szól, hogy a gyermekek megismerjék Jézus életét, hitünk alapigazságait, felkészüljenek az elsőáldozásra, hanem hogy ők maguk is jó úton, a szeretet útján járjanak. Vajon erre lehet őket nevelni?

– Azért választottam ezt a hivatást, hogy a szeretetet osszam, és a gyermekek kiterjesszék másokra is. Hogy olyan emberek legyenek a diákjaim, akiknek jó a közelében lenni. Mosolygós, nyugodt, megbízható, segítőkész emberhez mindig szívesen fordulunk. A rosszat legyőzni magunkban és a jót erősíteni nem könnyű feladat, hiszen esendő emberek vagyunk. Nem az ítélkezés a dolgom, hanem, hogy minden hittanos gyermek szívébe elültessem a magot, hogy az ott kihajtson. S abban bízom, hogy Isten segítségével ez sikerülni is fog.

Megjelent a Magyar7 2019/43.számában.