Elközelített a mennyek országa!
Idén Isten kegyelméből egy intenzív, ádvent negyedik vasárnapjával kibővült karácsonyi ünnepi időszakot tölthetünk együtt a gyülekezeteinkben. A szórványokban is szolgáló lelkészeknek több alkalmuk nyílik az örömhír anyaegyházakon kívüli hirdetésére. Megéri ez a többletmunka… A szerencsés munkavállalók megérdemelten hosszabb időszakot tölthetünk együtt szeretteikkel. Pihenhetnek, látogathatnak, látogatókat fogadhatnak, és feltöltekezhetnek a hétköznapokra.
Karácsony másnapja az ünneplés mellett egy sajáttos jelleggel bír. A halálra kövezett István diakónusra, az első keresztény vértanúra emlékezünk. István vértanú nem volt fanatikus. Egyszerűen hitt abban, hogy Isten hatalmasabb azoknál, akik kinevetik, megvetik vagy üldözik a tanítványait. István vértanú első századi halála nem csak a régmúltban lezajlott, hanem a jelenlegi, világméretű, a „main stream” hírközlésben csak nyomokban felbukkanó keresztényüldözésre is emlékeztet bennünket. Gondoljunk csak az iraki, a szíriai, a nigériai, és egyiptomi kopt keresztény testvéreinkre, akik nap mint nap, az életük kockáztatása árán növekednek a hitükben.
Egy számunkra is ismerős elnyomó rendszer áldozataira: a hitük miatt bebörtönzött kínai és észak-kóreai hívőkre. De nem kell messzire mennünk. Az európai látszatdemokráciában bújtatott formában jelenlevő, politikai korrektség álarcát viselő, közvetett keresztényüldözés felmérhetetlen károkat okoz. Pusztítása a lebontott, világi célokra vagy mecsetekké alakított templomokban, a vallási jelképek eltávolításában, langyos, vagy egyenesen egyházellenes megnyilvánulásokban, Jézus tanítása iránt közömbös, keresztény, nemzeti, nemi identitását feladó világpolgárság kialakulásában nyilvánul meg. Emellett számunkra különönsen fájó pont azon magyar hívők helyzete, akik ezen a karácsonyon sem hallgathatták anyanyelvükön az Isten igéjét. Ilyenkor megelevednek, ugyanakkor reményt adnak Jézus szavai: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában. Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Máté evangéliuma 10, fejezet 28., 32.-33. vers)
Karácsony második napja elsőre nem fest idilli képet a tanítványságról és jelenlegi világról de maga az ünnep, és az Ünnepelt személye túlmutat a gonosz túlkapásain: „Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva.” (Mt 10,30) Világossá teszi, hogy nélküle Isten megismerése nem lehet teljes. A Jézusra utaltságunk közösségbe hív bennünket egymással és Istennel, hogy a lelki látókörünk kiszélesedjen, és az ünnepünk feltöltődés lehessen, akár az utolsó óráiban rejlő lehetőségek, megragadásával. Jézus a hosszúra nyúlt ünnepen a bűn, a tőle való elszakadtság állapotából akar megszabadítani. A karácsony tehát felkészíteni akar, mégpedig a legnagyobb találkozásra, az Ünnepelttel való, örökké tartó ünneplésre.
Legyünk hálásak Istennek minden olyan pillanatért, amelyet vele tölthetünk, hiszen ezzel az iránta való hűségünket erősítjük. Gondoljunk azokra a pillanatokra amikor megingott az iránta való bizalmunk, és tekintsünk azok példájára akik régén és ma is az ő tanítányaiként akarják élni az életüket. Karácsony helyes megélése érdekében kapazkodjunk Mária alázatába, József engedelmességébe, és a pásztorok hűségébe. „Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa!” (Mt 10,7) ÁMEN!
Nagy Olivér, evangélikus lelkész
