Családi délután Nagykövesden
A Zempléni Református Egyházmegye őszi találkozóinak első helyszíne szeptember 8-án Nagykövesd volt, ahol a várrom lábánál épült szabadtéri színpadon és a mellette lévő kultúrházban tartották a családi délutánt.
A házigazda, Böszörményi Tamás helyi lelkipásztor megnyitója, és Kendi Csaba esperes úr köszöntő szavai után ezúttal a kiskövesdi gyülekezetből származó, ma Kolozsnémán és Csicsón szolgáló Lévai Attila lelkipásztor, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karának dékánja hírdette az igét.
Értékes gondolataiból néhányat kiemelnénk:
Végül leszögezte:
Az ünnepi istentisztelet előtt és után a Karcsa-parti Dicsőítő Csoport énekelt egyházi énekeket.
Ezt követően már a kultúrházban folytatódott a műsor, ahol a kisgéresi Mustármag bábcsoport két előadást is bemutatott repertoárjából: az elsőnek a Három meg egy volt a címe, míg az árnyjáték a Tékozló fiú történetét dolgozta fel.
A délután egy kerekasztal beszélgetéssel zárult, amelynek a szervezők a Családi nevelés és a példaadás címet adták. Négy szülő, Asszonyi Zsuzsa pedagógus, Szimko Andrea mérnök, Tomojka Vojtko Béla szerkesztő-grafikus valamint Dócs András közgazdász válaszolt Langschadl István kikövesdi lelkész-műsorvezető kérdéseire.
A kérdések négy témakör köré épültek: az első azt feszegette, hogy a megkérdezettek milyen mintát kaptak családjukban, illetve ezeket mennyire építik be saját családi életükbe. A kérdésre adott válaszokban az dominált, hogy nem kell feltétlenül mindent továbbvinnünk, érdemes szelektálnunk. Tény viszont, hogy a keresztényi és nemzeti identitástudatot a családnak köszönhetjük, ahogyan a nyelvünket, a kultúránkat és a hagyományainkat is.
A második kérdés arra vonatkozott, van-e példaképük, meghatározó személyiség az életükben. A válaszadók zömmel egyetértettek abban, hogy nem egyetlen ember jelenti számukra a példaképet, több embertől vesznek át olyan értéket, amely építőleg hat rájuk.
A harmadik témakör a gyerekvállalás nehézségeit feszegette. Vajon másképp kell-e nevelni ma, mint kellett anno szüleinknek?
Abban mind a négyen megegyeztek, hogy az elmúlt évtizedek jelentős változást eredményeztek életünkben, a megváltozott korban a nevelést is a kor kihívásaihoz kell igazítanunk, ugyanakkor fontos, hogy sok időt töltsünk gyerekeinkkel, együtt végezve velük bármilyen munkafolyamatot. Merjünk előttük esendőek lenni, és engedjük, hogy minden gyermek azzá váljék, akivé válnia kell! A család működésében az apa-anya viszony meghatározó.
Végül a negyedik kérdés arra vonatkozott, vajon a gyülekezet tudja-e kellőképpen segíteni a családokat?
Az egyház értékeit valamennyien fontosnak ítélték, többen is kiemelték azt, hogy
Kisgéresben ideális a helyzet, hiszen az iskola, az egyház és az önkormányzat kívételesen jó kapcsolatot ápol egymással, példájuk feltétlenül követendő.
A szülők számára belső igény az egyház közelsége. Az egyháznak stratégiai jelentősége van a családokban.
A találkozáson, a beszélgetéseken, az értékes programokon kívül Balázs Lilla, a Petőfi Program ösztöndíjasa kézművesfoglalkozást tartott, a leleszi íjászok e sport rejtelmeibe avatták be a kíváncsiskodókat, volt kirakodó vásár, lehetett finomságokat kóstolni.
