Az Élet Házában élet vár: lelki napok Böjte Csabával
A csobánkai Élet Háza a Pilisben található. A Prohászka Ottokárról elnevezett kastély a Dévai Szent Ferenc Alapítvány első, Magyarországon létrehozott otthona. Gondnokai, mindenesei felvidéki magyarok: az Árvai házaspár Köbölkútról.
Vasárnap reggel érkezek a kastélyba a lelki napok befejezésére. A résztvevők három napot töltöttek itt Isten színe előtti imádságban Csaba testvérrel és a felvidéki Hajnalvándor zenei szolgálatával. Míg Árvai Reni segítőivel az ebéd főzéséhez készülődik, addig Tamás bemutatja a felújított kastélyt, amely most zarándokház tizenhét szobával, három közös konyhával, kápolnával. A vendégek a béke szigetének tartják, mondja mosolyogva Tamás, majd elvezet a birodalmába, a kastély mellett kialakított udvarba, ahol egyre gyűlnek az állatok. Az egyik gyerek a nyuszijának keres menedéket, a másik a galambjának, de nemrég érkeztek testi fogyatékos kínai kacsák és két emu is. A libák is kitűnően érzik itt magukat, de az ő ritkításukról sajnos gondoskodik a szomszéd kutyája. Ezzel kezdeni kell valamit mielőbb, mondja mintegy magának. Az itt látható állatok azonban az ide érkező gyerekek kedvencei, így Tamás zokszó nélkül gondozza az állatsereget.
Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel a folyosón találkozom. A tőle megszokott közvetlenséggel máris beszédbe elegyedünk. Elmondja, hogy neki is fontosak voltak ezek a napok, mert Jézus példáját követve néha vissza kell vonulni a magányba és a csendbe, és Csobánka erre alkalmas hely. Aki velem akart tartani, azt szívesen fogadtam – mondja jókedvűen.
Csaba testvér mellett a kürti Danczi Mónika volt a lelki napok vezetője, aki nem mellesleg a Hajnalvándor zenekar vezetője is.
Igyekeztünk olyan programot kínálni és olyan körülményeket teremteni, hogy a résztvevők felfrissülve térhessenek haza – mondja Mónika. Sokat beszélgettünk, hallgattuk Csaba testvért, akivel egyéni beszélgetést is folytathattak a lelkigyakorlatosok. Tegnap például egész nap az imára koncentráltunk, elcsendesedtünk Mária tavánál, miközben szitakötők repkedtek a tó felett. A vízben aranyhalak úsztak, nyiladozott a tavirózsa, de az erdei sziklaoltár is csodálatos, ahogy a lombok közt áttör a napfény, és Csaba testvér felmutatja az Oltáriszentséget.
A résztvevőkkel beszélgetve úgy tűnik, sikerült elmélyülniük és elcsendesedniük Isten szeretetében. Zsanett és Zoltán több éve házasok. Sok mindennel tartoznak Csaba testvérnek, mondja Zsanett. Hozzá jártunk gyermekáldásért imádkozni, mivel egy gyermeket már elveszítettem. Most eljöttünk a férjemmel megosztani vele azt az örömöt, hogy babát várunk, és lelkileg kicsit felkészülni a gyermek fogadására.
Zsuzsa nem volt mindig hívő, de Csaba testvér ég felé nyitott gyermeki egyszerűsége hitet adott a szívébe. Claudia negyvenes egyedülálló nő, aki a betegek ápolására tette fel az életét. Élethelyzete ellenére lehengerlő módon sugárzik belőle a kedvesség és a derű. Elmondja, hogy Csíkszeredáról származik, de most már évek óta Budapesten él. Csaba testvért azért szereti, mert megnyugtatja. Nem csak őt, mindenkit. Ne féljetek, mondja Böjte Csaba. S nem is félünk, mosolyog a fiatal hölgy.
A délelőtt folyamán még közösen meghallgatjuk az épület történetét, és bepillantunk a Prohászka Ottokár-emlékszobába. Martin Sándor orvos 1897–98-ban építette ezt a szanatóriumot a Dera patak völgyének legszebb szakaszán, amelyet elhunyt feleségéről Margit-ligetnek nevezett el. 1909-ben Wettenstein József, a tüdővész elleni szérum feltalálója vette meg, és tüdőszanatóriummá alakította. 1917-től hadiárvaházként működött a katolikus egyház missziós nővéreinek fenntartásában. 2007-ben a nővérek 100 évre átadták a Dévai Szent Ferenc Alapítványnak, akik zarándokházzá alakították át azzal a céllal, hogy közelebb hozzák az embereket egymáshoz és az egyházhoz. Prohászka Ottokár, a lánglelkű püspök is rengeteg időt töltött Csobánkán, amikor az épület hadiárvaházként működött. A szobájában most korabeli bútorait láthatjuk. Fennmaradt róla egy történet, mely szerint eső után mindig metszőollóval a kezében vágott neki az erdei útnak, és ha vendége volt, az kénytelen volt követni sétájára. Amikor megkérdezték, miért nyesegeti az út melletti gallyakat, azt válaszolta, hogy szombatonként a részeg csobánkai munkások erre járnak haza, néha meginognak, kiszúrhatják az ágak a szemüket, amit meg kell előzni.
A lelki napok az erdei oltárnál bemutatott szentmisével érnek véget. Csaba testvér hangsúlyozza, szép a világ, van jövő, nincs miért pánikolni. Lelkünkre köti: úgy kell keresni a jócselekvés lehetőségét, mint vadászkutyának a prédát. És ekkor megtapasztaljuk, hogy jónak lenni boldogság.
(Megjelent a Magyar7 c. hetilap 2018/16. számában.)
