Boldoggá avatták Anna Kolesárovát
Kassán a Lokomatíva stadionjában került sor szombaton Anna Kolesárová boldoggá avatására. A boldoggá avatás fő celebrálója Giovanni Angelo Becciu bíboros volt. Az eseményen több tízezren vettek részt.
Anna Kolesárová inkább a halált választotta, mint hogy engedjen az erőszaknak. Szülőfalujában Magasrév (Vysoká nad Uhom) a második világháború végén egy orosz katona akarta a lányt megerőszakolni.
A front átvonulásakor az ungviszokai emberek is a pincékben húzódtak meg. A Kolesár család a szomszédokkal együtt a saját házuk konyhája alatti pincében tartózkodott. A házkutatás során egy szovjet katona benézett a pincébe. Hanyka, menj, adj neki valamit enni, bizonyára éhes - mondta az édesapa a 16 éves leányának. Anna hetek óta édesanyja fekete ruháiba öltözve járt, hogy ezzel is álcázza fiatalságát. A lány, édesapja parancsára felment a konyhába, ahol a katona molesztálni kezdte és tisztátalan cselekedetre akarta kényszeríteni. Anna kitépte magát karjai közül, visszafutott a pincébe. A felbőszült katona azonban fenyegetni kezdte. Búcsúzz el az apádtól - ordított a lányra. A katona végül beváltotta fenyegetését, és két golyóval agyonlőtte Annát.
Testét a szűnni nem akaró harcok miatt titokban hantolták el másnap, késő este. A temetési szertartást 1944. november 29-én utólag végezte el a plébános Anton Lukáč, aki a Halottak anyakönyve megjegyzés rubrikájába ezt írta: Tempora belli a rusico milite occisa. Hostia sanctae castitis (A háború idején egy orosz katona megölte. A szent tisztaság áldozata.)
Inkább meghalni, mintsem vétkezni
1944. november 22-én fejeződött be egy fiatal vértanú lány élete, aki inkább vállalta a halált, mintsem szüzessége elvesztését. Az eseményről az ungpálóci plébánia krónikájában maga az akkori plébános, Anton Lukáč, az ungvári esperesség általános helynöke számol be. A történet hitelességét öt szemtanú bizonyította saját kezű aláírásával. A lelkiatya feljegyzése szerint Annát hőstettében az Eucharisztikus Krisztus erősítette. Röviddel halála előtt ugyanis gyónt és áldozott.
A háborút követő politikai helyzet nem engedte a boldoggá avatási eljárás nyilvános megindítását, de létezik hiteles feljegyzés (már 1957-ből), hogy a boldog emlékű P. Michal Potocký SJ., Ungviszoka szülötte, gyűjtögette a szükséges adatokat és tanúvallomásokat Anna életéről és haláláról.
