Hiányzik a nemzetiségi iskolahálózat fogalom az oktatási reformtervezetből

- Ön hogyan látja, miért volt most szükség egy újabb oktatási reformtervezet kidolgozására?

- Azt gondolom, hogy nagyon sok tényező indokolta az oktatási reformtervezet megszületését. Két oldalról is megközelíthetem a témát. Ha nagyon jóindulatú akarok lenni, akkor feltételezem, hogy a jelenlegi oktatási minisztérium úgy tartalmi, mint anyagi vonatkozásban átlátja a hazai oktatási rendszer hiányosságait és buktatóit. Ha kevésbé vagyok jóindulatú, akkor azt is meglátom, hogy a ´89-es rendszerváltás óta minden kormányzat megalkotta a saját oktatási reformját, amelyek tartalmának csak kis része valósult meg. Magánvéleményem szerint a legújabb víziót szükségesnek tartom, ám kissé szkeptikus vagyok a reformtervezetben leírtak megvalósulását illetően.

- A Magyar Közösség Pártja is csak az oktatási minisztérium honlapjáról értesült a tervezett reform részleteiről, vagy esetleg az illetékesektől a tervezetet megkapta véleményezésre, illetve a nemzetiségi oktatásügyet érintő javaslatokkal való kibővítésére?

- Az oktatási tárca már tavaly ősszel közzétette, hogy kidolgozza új tézisrendszerét, s annak végleges változatát később a honlapján is megjelentette. Tudomásom szerint a Magyar Közösség Pártja (MKP) a reformmal kapcsolatban semmiféle külön információt, megbízást nem kapott, ezért az átlagpolgárokhoz hasonlóan a párt oktatási és kulturális alelnökeként ezzel kapcsolatban én is csak a világhálóról tájékozódtam.

- A reform egyik feltételezett hozadéka a személyre szabott oktatás, azaz minden gyerek saját tehetsége szerinti fejlesztése lenne. Tapasztalatai szerint ez majd valóban kivitelezhető lesz-e a 45 perces tanítási órákon, a gyakran 30-35 fős osztályokban is?

- A személyre szabott oktatás elve egy értékelendő, nagyon pozitív gondolatnak nevezhető. Annak gyakorlati megvalósítása azonban nagyon sok tényezőnek, például a pedagógusképzésnek és - továbbképzésnek, illetve az azokkal kapcsolatos módosításoknak, továbbá az anyagiaknak is a függvénye. Az inkluzív, azaz befogadó iskolák elve ugyanis kiscsoportos oktatást feltételez, amely viszont az állami normatívákból működő iskolák esetében a jelenleginél sokkal nagyobb anyagi megterhelést jelent. Tehát majd egyidejűleg kell több pénzt költeni az iskolarendszer működtetésére, miközben a pedagógustársadalomban szemléletváltásnak kell bekövetkeznie. Emellett a pedagógusoknak önmagukat is képesnek, motiváltnak kell tartaniuk a szemléletváltás véghezvitelére.

- A reformerek szigorítanák a tanárképző főiskolákra jelentkező diákok kiválasztását, megszüntetnék a három évnyi továbbtanulás után megszerezhető baccaleureusi titulust, és növelnék az iskolai gyakorlat óraszámát. Jelentősen javíthatja ez a pedagógustársdalom helyzetét, az oktatás minőségét?

- Ezen szemlélet javarészével egyet lehet érteni. Sajnos, azt látom, hogy a tanító- és tanárképzésre többnyire olyan végzős középiskolások jelentkeznek, akiket más egyetemekre vélhetően nem vennének fel. A néhány kivétel pedig csak erősíti a szabályt. Sok jelentkező tulajdonságait, jellemét tekintve nem alkalmas a pedagóguspályára. Jelenleg a felvételi vizsgarendszerben csak a kiválasztott tantárgyakkal kapcsolatos tudásszintet vizsgálják, azonban az emberi alkalmasságot és motiváltságot nem mérik fel. A kérdés kapcsán azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a főiskoláink autonómak, tehát saját kritériumrendszerük alapján azt vesznek fel, akit akarnak. Mivel tapasztalataim szerint a tanárképzés során a rendszerváltás óta szinte változatlan módszertani képzés eléggé háttérbe szorul, ezért egyetértek az iskolai szakmai gyakorlat óraszámának növelésével, mert az emelheti a színvonalat. Másrészt viszont az osztott, illetve osztatlan képzés eltörlése nem lenne túl szerencsés lépés, hiszen a baccaleureusi (bc.) és magiszteri (mgr.) képzés a bolognai rendszer részét képezi. Ha tehát a bc.-képzést eltörölnék, azáltal az európai képzési rendszertől pártolnánk el, ami vitatható pontja a reformerek elképzelésének. A bolognai rendszernek ugyanis éppen az a lényege, hogy az egyetemi hallgató az alapképzés után szabadon dönthesse el, hogy milyen mesterképzésben kíván részesülni.   

- A tervek között szerepel az is, hogy a kötelező oktatásban töltendő időt tízről tizenkét évre növelnék, oly´módon, hogy a gyermeknek már 5 éves korától vagy óvodába vagy iskolai előkészítő osztályba kellene járnia, esetleg házitanítónak kellene foglalkoznia vele...

- Ennek a módosításnak a hatékonysága régiónként és társadalmi hovatartozás szerint változó lehetne. Tudatosítani kell azt, hogy a felvidéki magyar nyelvű lakosság egy része roma származású, s több gömöri, illetve kelet-szlovákiai alapiskolában azzal küzdenek, hogy az 1. és 2. évfolyamban sikerüljön elsajáttítatni velük az alapvető szocializációs készségeket. Emiatt nagyon jó lenne az, ha például a gyerekek számára kötelezővé tennék az óvodalátogatást. Ellenben ezen elképzelés annak a veszélyét is magában hordozza, hogy mivel sok helyen nem működik magyar nevelési nyelvű óvoda vagy legalább óvodai osztály, a szülők arra kényszerülnének, hogy a kötelező óvodalátogatás kapcsán szlovák óvodába adják a gyermekeiket. Örömteli tény viszont az, hogy a magyar állam ez idő tájt jelentős összegekkel támogatja a felvidéki magyar óvodák, így a református óvodahálózat fejlesztését és az önkormányzati fenntartású óvodák számának növelését. Ennek köszönhetően egyre több gyermek számára nyílik lehetőség a magyar óvodák látogatására. A vonatkozó reform arra is lehetőséget ad, hogy a gyerekek ne feltétlenül óvodákban és iskolákban töltsenek majd el 12 évet, hanem például a múltat idéző házitanítók segítségével is művelődhessenek.

Ezzel már át is térünk a reform további pontjára: a magántanulói lehetőségek bővítésére. Manapság is akadnak olyan élsportoló és másféle tehetséggel megáldott gyerekek, akik odahaza magántanulóként gyarapítják ismereteiket. A lehetőség tömeges elterjedéséhez azonban az érintett diákok tudásszintjének mérését végző szakmai háttérintézményekre és az otthoni oktatást kellő színvonalon vállaló pedagógusokra van szükség. Ez még kissé futurisztikus elképzelésnek tűnik számomra.

- Miközben sok mai tizenéves szókincse eléggé gyér, s az sms-ekhez, chatekhez szokott fiatalok nehezen nyilvánulnak meg szóban. A tárca az értékelés terén olyan módosítást tervez, hogy a szóbeli feleltetéssel szemben előnyben részesítené az írásbeli felméréseket. Ön szerint ez helyénvaló lépés lenne?

- Személyesen azt tapasztalom, hogy évről évre egyre szegényesebb és tragikusabb a fiatalok szóbeli megnyilvánulása, akik a szóbeli vizsgákon is egyre elképesztőbben szerepelnek. Emiatt egyáltalán nem vagyok híve az írásbeli teszteléseknek. Persze, kell egy objektív mérési alapnak számító tesztrendszer, amely összehasonlíthatóvá teszi egyes iskolák és egyes diákok teljesítményét. Ellenben elhibázott lépésnek tartanám azonban azt, hogy csak annak alapján véleményeznénk egy-egy fiatal teljesítményét. Az intelligencia egyik fokmérője ugyanis az, hogy valaki hogyan tud szóban megnyilvánulni, ezért egyáltalán nem nyeri el a tetszésemet, hogy az írásbelik irányába hajlik majd el az értékelési rendszerünk.  

- Mivel az illetékesek a pedagógusbérek emeléséről is évek óta vitáznak, szkeptikus vagyok, hogy elegendő pénz jut-e majd az oktatási reformban foglalt célkitűzések megvalósítására. Ön derűlátóbb e kérdést illetően?

- Osztom a véleményét, én szintén nagyon szkeptikus vagyok a kérdést illetően. Miközben a vonatkozó stratégiában látom a jóindulatot, a pozitív jövőképet és egyes elhivatott szakemberek tenniakarását, abból hiányolom a realitást. A jelenlegi hazai politikai erőkben ugyanis nem látom az arra irányuló akaratot, hogy majd az oktatásügybe valóban annyi pénzt fektetnének, hogy e pozitív jövőkép valósággá válhasson. Én lennék a legboldogabb, ha ezzel kapcsolatban végül csalódnék!

- A Magyar Közösség Pártja bekapcsolódik a reformtervezet véleményezési eljárásába?

- Mindenképpen be akarunk kapcsolódni a véleményezési eljárásba. Azért is, mert amikor ez a tervezet ősszel még csak tézis formájában volt, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (SZMPSZ) a hazai magyar tannyelvű iskolák igazgatóinak részvételével egy konferenciát tartott. Azon a tervezet egyik szerzője, Vladimír Burjan úr is jelen volt. Kijelentette: nagyon pozitív dolognak tartja, hogy a tervezetben helyet kap a nemzetiségi iskolahálózat fogalom. Bár ez a fogalom a tézisekben még megjelent, ám a reformtervezetbe már nem került be. Ehelyett az utóbbi nagyjából úgy fogalmaz, hogy Szlovákiában olyan iskolák is működnek, amelyek a nemzeti kisebbségek igényeit elégítik ki. Tehát a magyar tannyelvű iskoláinkkal kapcsolatos álláspont továbbra is az marad, hogy azokat csak a tanítási nyelvük alapján különböztetik meg a szlovák tanítási nyelvű oktatási intézményektől. Az MKP által a hazai magyar iskoláinkkal kapcsolatban nagyon fontosnak tartott eszmerendszer azonban még stratégia szintjén sem valósul meg. Mi ugyanis azt valljuk, hogy az iskoláink további léte az oktatási önigazgatás elemeinek, így a tartalmi önigazgatásnak és a pozitív pénzügyi diszkriminációnak a figyelembe vételétől, beiktatásától függ. A nemzeti közösségek iskolái szempontjából tehát a vázolt reformtervezet semmiféle előrelépést nem jelent. Ezért az MKP részéről mindenképpen megfogalmazunk egy javaslatcsomagot, amit továbbítunk a szaktárcához.

Nagy várakozással tekintek a hétvégén Rozsnyón zajló pedagógustalálkozó elé, amely egyik programpontjaként majd éppen ezzel a stratégiai tervezettel foglalkozunk. A tanácskozásra politikai pártok és civil szervezetek képviselői is meghívást kaptak, s ők ott a magyar iskoláink érdekeit szolgáló javaslatokkal rukkolhatnak elő. Én azon majd megismétlem mindazt, amit az őszi magyar-magyar párbeszéd során is megfogalmaztunk és valamennyien aláírtunk: igenis, szükség van a nemzetiségi iskolahálózat fogalmának, illetve az oktatási önigazgatás egyes elemeinek oktatási reformtervezetben történő megjelenítésére.