Hétköznapi választási szemétségek
A politika és a közélet iránt érdeklődők számára nem ismeretlen az a jelenség, amikor a hatalmon lévők úgy igazítják a választókerületek határait, hogy az számukra megfelelő legyen. Az emberek korábban nem igazán foglalkoztak ezzel, de amióta megnövekedett a választások jelentősége, felértékelődött a választókörzetek kialakításával kapcsolatos machinációk tudománya is.
Olvasóink közül még sokan emlékezhetnek arra, hogy az 1989 előtti egypártrendszerben szinte teljesen mindegy volt, milyenek is a választókerületek és -körzetek, mindenütt az egykori kommunista párt által jóváhagyott jelöltek neveivel találkozott a Nemzeti Front listáján.
Sok szempontból szerencse, hogy napjainkban ez már nem így van, a választási harc azonban olykor – diplomatikusan fogalmazva – érdekes megoldásokat eredményez. Nem szeretnénk politikaelméleti értekezésbe bocsátkozni, ezért mindjárt el is mondhatjuk, hogy nem az ilyen választókörzeti bűvészkedés történetét akarjuk ismertetni.
Egy mondat erejéig azonban emlékezzünk meg Elbridge Gerry amerikai politikusról, aki még az 1800-as években úgy alakította ki saját állama választókörzetét, hogy az a saját pártja javára kedvezzen, de ehhez sokak szerint egy szalamandrára emlékeztető határvonalat kellett meghúznia. Így keletkezett a Gerry és a szalamandra szó összekapcsolásából a gerrymander kifejezés, ami mára a választókörzetek manipulálásának a szinonímája.
A machinációk legismertebb alapváltozata, amikor úgy forgácsolják szét az ellenfél szavazóinak bázisát, hogy annak egy-egy részét más-más választókörzethez csatolják. Ez történt Szlovákiában, amikor kialakították a most is érvényes megyerendszert. Ahelyett, hogy a magyarságot egy természetes megyébe szervezték volna a déli határ mentén vízszintesen, a szlovák törvényhozók – vélhetően a Trianon-szindrómájuk miatt – a magyarságot, illetve természetes lakóhelyét függőlegesen öt megye között „osztották szét”. Így tudták elérni, hogy a magyarság sehol ne lehessen többségben, de főképpen azt, hogy ne legyen saját megyéje. Az öt megye közül természetesen egyikben sincsenek többségben a magyar választók. Ez a szétforgácsolás mintapéldája.
Ennél szomorúbb, ám egyben nevetségesebb is a sajtóban keveset kommunikált Csallóköz szétforgácsolása. Ahelyett, hogy a folyami szigetet – logikusan – egy megyei közigazgatás alá vonták volna, felszabdalták három megye, Pozsony, Nagyszombat és Nyitra között. Ez is példa az „ellenfél” szavazói bázisának szétforgácsolására, mégpedig a több választókörzet kialakításával.
A harmadik, immár majd két évtizede még gyakran emlegetett, de mára már a „belenyugvás” miatt a közbeszédből is kikopott párkányi körzet esete. Úgy vágták gyomron az Érsekújvári járás magyarságát, hogy bármelyik politológus megnyalná a tíz ujját, hogy igen, így kell ezt csinálni. Párkányban nem szétforgácsolás, hanem annak ellentéte, az összetömörítés zajlott le a 2000-es évek végén. De ennek ismertetésére segítségül hívjuk a felvidéki magyar politika egyik legtapasztaltabb tagját, Farkas Ivánt, aki személyesen élte át az eseményeket.
Farkas elmondta, hogy a történelmileg első megyei választási évben, 2001-ben a tizenegy mandátumos érsekújvári választási körzetben az összes helyet az MKP képviselői szerezték meg. Rajtuk kívül innen más nem jutott be a megyei közgyűlésbe.
– Óriási sokk volt ez a szlovákok számára, de nem lehet rajta csodálkozni. A magyarajkú választók a magyarországi médiából tudták, mi a megye, a megyerendszerről folyamatosan hallottak, a szlovák választóknak azonban újdonság volt. Ez alapvetően meghatározta a részvételt és a szavazást is. A városi legenda szerint az eredményekkel szembesülve Ján Chryzostom Korec bíboros, nyitrai megyéspüspök, a szlovákság egyik meghatározó tekintélye összehívta az összes nyitrai illetőségű szlovák politikust és határozottan kijelentette, hogy soha többé nem akar ilyesmivel szembesülni – emlékezett vissza a negyedszázaddal ezelőtt történtekre Farkas Iván, aki szerint „rendkívül fontos és erős momentum” lehetett akkoriban Korec megnyilvánulása.
Beszélgetőpartnerünk ezután áttért a következő, 2005-ös megyei választásokra, amikor a „magyar veszély” kiküszöbölésére összeállt a szlovák pártok alkotta nagykoalíció. Ennek meg is lett a hatása, és a tárgyalt érsekújvári választókörzetben a tizenegyből már csak öt helyet szerzett az MKP, hatot a nagykoalíció.
– Ők aztán a magyar párt megkérdezése nélkül eldöntötték, hogy az érsekújvári választókörzetet kettéosztják. Így jött létre a párkányi körzet, amelybe a járás magyarságának a domináns része tartozott. Akkora volt a szlovák túlerő a megyei önkormányzatban, hogy ténylegesen csak egyetlen ellenzéki párt volt, az MKP. Hiába tiltakoztunk, a megyei közgyűlés elfogadta a párkányi választókörzet kialakítását az érsekújvári kettéosztásával – mondja beszélgetőpartnerünk.
A magyar hegemóniát meg kellett törni, így a magyarok által jóval ritkábban lakott Érsekújvár-Surány régió immár szabadabban tudott hatását kifejteni a választások kimenetelére. A hivatalos indoklásban természetesen nem a nemzetiségi összetétel, hanem a társadalmi viszonyokra és a demográfiai mutatók változására hivatkoztak – hangsúlyozta Farkas Iván, aki jelenleg is a Magyar Szövetség frakcióvezetője a nyitrai közgyűlésben. Farkas külön is kiemeli, hogy a tervezetet titokban tartották, a magyar képviselőknek meg sem mutatták. Ehhez a magunk részéről csak annyit tehetünk hozzá, hogy ha tényleg a demográfiai adatok változása lett volna a fő ok, akkor nyilván probléma nélkül közzéteszik a szlovák nagykoalíció körzeti felosztásra vonatkozó tervét.
Farkas Iván felvázol két anomáliát is. Surány szlovákok lakta vidéke is szeretne önálló választókörzetet. Ez garantálhatná, hogy Érsekújvár árnyékában a mikrorégiónak mindig legyen képviselete Nyitrán. Ugyanígy érvel a Nyitrai járásban fekvő Verebély is, de ők sem találkoztak megértéssel. Sem Surány, sem pedig Verebély esetében nem hajlandó a közgyűlés megtenni azt, amit Párkány esetében olyan könnyen elfogadtak.
Párkány viszont csak három jelöltet küldhet a megyére, a döntően szlovákok lakta másik körzet pedig nyolcat, s ezzel a magyarság egykori pozíciója elveszett. Tehát itt nem a magas koncentrációjú magyarságot osztották el több választókerületbe, hanem ténylegesen a magyaroknak alakítottak ki egy külön körzetet, így most már a Párkány környéki választók szavazatai nem tudják befolyásolni az érsekújvári járás többi területén induló jelöltek sikerességét.
Kérdésünkre Farkas Iván azt is elmondta, hogy az egykori egy és egységes érsekújvári körzet visszaállítása ma irreálisnak tűnik.
A magunk részéről csak annyit tehetünk hozzá, hogy idén ismét megyei választások lesznek. Sokan sokféle céllal indulnak a választásokon. Sokan sok szlovák jelölt magyarellenességét vagy éppen barátságát hangoztatják. De vajon a magyarbarát megyeelnök-jelöltek támogatnák-e az érsekújvári helyzet visszaállítását, hogy a magyar és a szlovák jelöltek ugyanazokért a szavazatokért szállhassanak versenybe?
Megjelent a Magyar7 2026/25. számában.
